A Millenáris Park csendes, újra csendes

A Millenáris Park bejáratára az év elejétől ki lehetne írni: Az Álmok álmodói – világraszóló magyarok kiállítást itt tekinthettük meg a közelmúltig. Élt tizenkét és fél hónapot. Prózaibban fogalmazva: Magyarország történetének egyik legsikeresebb és leglátogatottabb kiállítása 2002. december 30-án bezárt, s a napokban már elkezdődött a bontása.

Hogy milyen nagy ívű kiállítástól estek el a polgárok a jövőben, azt nem csak az a 608 ezer látogató tudja, aki a kilenc és fél hónap alatt láthatta a Millenáris Kiállítócsarnok majd 13 ezer négyzetméterén a magyar tudomány, ipar, technika, művészet és kultúra kiemelkedő személyiségeit, a híres magyar ötletesség és szellem páratlan alkotásait. Mint ismeretes, a kiállítás politikai támadások kereszttüzébe került a kormányváltást követően, s bár színvonalát, a benne megmutatkozó szellemi teljesítményt csak óvatosan merték bírálni, a Millenáris Kht. új vezetői úgy döntöttek, hogy az év végéig tartják fenn a világraszóló magyarok cselekedeteiről és produktumairól szóló tárlatot. A kérdés átpolitizálásának és koncepciós jellegének megfelelően a Millenáris Kht. régi vezetőjét, Berkecz Máriát személyében is megtámadták, egy magáncég jelentésére – szokatlan módon – támaszkodva, nyomozást is indítottak ellene, s személyes meghurcoltatásától sem riadtak vissza.
Okfejtésükben visszatérő motívum a mai napig, hogy a kht. előző vezetése az installációt és a technikai eszközrendszert olyan minőségben rendelte meg és állította elő, amely nem teszi lehetővé a kiállítás további üzemelését. Argumentációjuk arra is kitért, hogy maga az épület felújítása sem volt sikeres, így nagy anyagi megterhelést jelent. Azt is hangoztatják, hogy az Orbán-kormány eleve csak az év végéig számolt az Álmok álmodói működtetésével, holott köztudomású, az időszaki kiállításokat mindig konkrét időpontig hirdetik meg, hogy aztán a magas látogatottságra, a sikerre való tekintettel minden akadály nélkül meg lehessen hoszszabbítani. Aki látta a monumentális tárlatot, még laikusként is véleményt alkothatott arról, hogy a tárlat, az épület s az installáció silányságát bizonygató vélekedések menynyire nélkülözik a szakmai megalapozottságot. A mintegy 250 múzeum, intézmény és magángyűjtő által kölcsönadott anyag méltó helyre került, s együttes szerepeltetésüknek még jó ideig nem lehetett volna semmilyen akadálya.
Információink szerint a Világraszóló magyarok bontása körülbelül egy hónapot vesz igénybe, hiszen január végén már más rendezvénynek ad helyt a Millenáris Park kiállítócsarnoka. Azt egyelőre nem tudni, hogy milyen más nagy volumenű tárlattal akarnak előállni a kht. új vezetői. Elképzelések ugyan vannak, tervek azonban még nincsenek. A bontást főként saját erőből hajtják végre, csak a szállítás esetében kell külső cégeket megmozgatniuk. Tekintettel arra, hogy több száz műtárgyról van szó, a visszaszállítás is több lépcsőben történik. Részint saját gépkocsival, részint öt-hat szállítmányozási cég közreműködésével. Úgy tudjuk, az audiovizuális eszközrendszert és az installációt nagyrészt újrahasznosítani igyekszik a Millenáris Kht. Az installáció és a makettek jelentős részére nyilvános pályázatot szeretnének hirdetni, hogy főként vidéki intézmények, iskolák számára demonstrációs anyagként szolgálhasson a jövőben. A kulturális tárca ajánlásait tekintik mérvadónak, mely intézményeket részesítsék előnyben. Az akváriumot például egy vidéki múzeumnak szeretnék felajánlani, a víztorony pedig feltehetően Kecskemétre kerül. Amit nem lehet tudni: mi lesz a sorsa a komoly értéket képviselő lámpaparknak, amelyet százszázalékos amortizációs kulccsal le lehetett írni. Ebből szintén jelentős bevételei származhatnának a kht.-nak.