Birsalmasajt biopálinkával

Az Első Hazai Lekvárium kis üzlet a Nagykörút és az Akácfa utca között. A régi, polgári világban még sikere is lehetett volna. Ízeket forgalmaz, amelyeket lassan már elfelejtünk: nagymamák receptjeiből készült, igazi házi lekvárokat, amelyekben semmi más nincs, mint gyümölcs és némi cukor.

Egy hajnalon jött az ötlet: lekvárt kellene árulni. A „gyümölcsöző” gondolatok rendszerint hajnalban jönnek – mondja Székely Gábor. Az aprócska bolt polcain dunsztosüvegek sorakoznak, takaros kis kendővel leszorítva a szája mindnek. Áfonya, ribizli, citrom, barack és szilva.
Patika volt itt valamikor, de nemigen ment; Székely Gábor, a tulajdonos amúgy sem patikárius, hanem pincér és szakács. Mindig szeretett lekvárt főzni, a nagymama receptjei alapján: tartósítószer nélkül, dunsztolva, sok gyümölccsel, kevés cukorral. Egyébként egy panziót is visz a Dunakanyarban, ahol a vendégeket saját főzésű lekvárral traktálja – gondolta, miért ne vennék a házi lekvárt a Nagykörút környékén is? Felszámolta a gyógyszerüzletet, majd egyszer főzött egy lábas lekvárt. És várta a vevőket. Mi tagadás, az első és mindmáig egyetlen hazai lekváriumban nincs tülekedés.
– A termékeinkben legkevesebb nyolcvan százalék a gyümölcs és csupán húsz- százaléknyi a cukor – mondja Székely
Gábor.
A hagyományos, nagymama-lekvárban ötven-ötven százalék a gyümölcs-cukor arány. De a szintén itt kapható citrom- vagy rebarbaralekvárba több cukor kell.
Ünnepek táján kissé élénkül a forgalom – ilyenkor nullszaldóhoz közelít a pénztárkönyv egyenlege – ám ezt hosszú böjtidőszak követi, amikor a lekvárbolt sajnos ráfizetéses.
– Ha valamelyik plazában lennénk, télen-nyáron sorban állnának a vevők – véli a tulajdonos. – De egyelőre nem gondolkozunk a bolt bezárásán vagy áttelepítésén. Itt maradunk, ez presztízskérdés.
Székely Gábor nem megszállottja az egészséges életmódnak, egyszerűen szereti a finom lekvárokat. De szívesen elfogyasztja a jóféle házi kolbászt is, fittyet hányva a koleszterinre.
Vásárolt, termelői lekvárok is szerepelnek a választékban. Egy tarpai miniüzem ellenőrzött biotermékeket szállít a boltnak: meggy- és baracklekvárt, valamint házi kisüsti szilva- és barackpálinkát – opálos, sárga fényben tündölnek a félliteres butéliák. A sós ínyencségeket is talál itt a vevő: ecetes fokhagymát és a paradicsomos padlizsánkrémet. Speciális mézeket is tart a lekvárium, példa rá a vaddohány-méz (a vad dohány egy nagy levelű gyomnövény, selyemfűnek is nevezik), valamint a rakott méz (napraforgóval, földi- és törökmogyoróval, tökmaggal, dióval, mandulával). Zacskózva árusítanak birsalmasajtot és üstben, magvastól főzött, sűrű, cukor nélküli szilvalekvárt. Vannak persze unikális dzsemek is, mint a füge- vagy a fahéjas almalekvár.
Diszkrét, fehér borítós könyveket látni a polcon: Patrick Süskind A nagybőgő című monodrámáját. A darabot a Pesti Színházban nagy sikerrel játszotta Darvas Iván. Mivel a könyvpiacon a mű nem kapható, Székely Gábor megszerezte a fordító engedélyét, hogy kiadhassa. Visszatérő vendégeinek ajándékba adja.