Amikor vágjuk a centit. Amikor a centi fogy, és egyre kövérebb a remény. Hát ekkor érdemes abakusznak lenni, barátocskám. Mígnem aztán eljő a nagy pillanat, s az aluljárók megtelnek KR igazoltatókkal, kiképzett kölykökkel, kik más kiképzett kölyköket igazoltathatnak, a vagonok megtelnek hazautazó népdalokkal, a civil szféra pedig hitetlenkedve és idegenkedve regisztrálja, hogy: most szereltek le. Hazatérnek a békéből a békébe a fiúk.
Amikor a rakétavég már elhiszi magáról, hogy tűzokádó sárkány. Öt, négy, három, kettő, egy, zéró. Start. Jöhet a g. Szervezetre a terhelés. Közelebb Istenhez az asztronauta kilőve sem kerül, legföljebb ha épp a Challengerben ült, lőttek neki. Az elért origó élet és halál ura. De unatkozni legalább nem fogunk, amikor elértük, annyi szent.
Előremenet a nullától. Hátramenet a nulláig. Fekszik a légpárnán a regressziós hipnózisnak kitett alany. Most hároméves vagy. Most kétéves vagy. Most egyéves vagy. Egy hónapos. Hetes. Perces. És Lóthné sóbálvánnyá válva egyszer csak elkiáltja magát, hogy proletárok utánam: oá, oá, oá.
A retrospektív kiállításokból csak úgy árad a kultúra. Ha visszatekintesz, az esemény garantált. Tekints vissza, s ott előbb-utóbb bizonyosan valaminémű esemény fogad. Távcsöveink visszanéznek a nagy fénykúpba, s lássanak csodát, a világmindenség is kezdődött valamikor. Üt az óra Londonban: Big Ben, Big Ben, Big Ben. Bim-bam. Semmi perc, sec perc, ahogy ma mondani szokás, az idő kezdetén: Big Bang, Big Bang, Big Bang…
Visszaszámlálni persze úgy is lehet, hogy lényegileg előremegyünk. A gyorsan pergő forgón is egy szivárványhullám a forgásirányt folyvást cáfolja, kontraforog. O, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ. Ez például visszaszámlálás vagy előreszámlálás? A valódi visszaszámláláskor t.i. az egyszer már elszámolt, elpislantott, elégetett szám nem marad meg. Ah, nulla órakor hol van már a tavalyi egy? Itt viszont a V-hez érve sem lesz semmis a túlhaladt akáció, érvényesek maradnak a meghaladott betűk. S amikor a bokszolót kiszámolják, az előreszámolás vagy visszaszámlálás? Bokszolónak a tíz nem kevésbé végzetszerű, mint rakétának a zéró. Ezért oly népszerű a tízes számrendszer a profi ökölvívók és a hivatásos hajtóművek között.
Pár éve a szilveszterre várva mindannyian úgy számoltunk, mint aki vissza. Kétezerig, a dátumváltásig tartott a nagy-nagy visszaszámolás, és a visszatartott lélegzet is épp addig tartott. Eseményszagra gyűlt az egyébiránt szabad idő. Új évszázad. Új évezred. Micsoda dobás. És valóban, mintha csak visszaszámláltunk volna, onnét, hol előbb csak egyre telt a szám: kilencszázkilencvennyolc, kilencszázkilencvenkilenc, hipp-hopp, egy nap eltűnt és lett csak nulla, nulla, háromszor is: 000. Igaz, 2 állt a három nulla elé, de mi a kettő a kilencszázkilencvenkilenchez képest?
A centi oda, a rakétahajtómű csillagszóróként végigégett, alsóneműt és dátumot váltottunk, csak épp az esemény maradt önmagával nekünk adós. Mostantól kezdve ismét előre kell számolnunk, vagyis semmi sem látható előre. A nagy pont hirtelen fog eljönni, és nem előre bejelentett vendég gyanánt. Az előreszámlálás nem ígérget. Nem vállal fölösleges kötelezettségeket. El nem kötelezett. Rabságunknak nincs vége, nincs vége – szabadságunk így teljes. A jövő év nem Iszaak Babel vagy az apokalipszis lovashadseregéből fog eljönni, hanem a holnap küldi majd. A magnana. És sörhabból növeszt majd állára pajkos szakállt.
Kétezerig hány esztendőn keresztül számoltunk vissza? Most, a huszonegyedik században, post festa, kétezer után hány évig fogunk majd számlálni, számolni előre? Nevező nincs. Csak számláló van. Ismét szabad az idő.
Megegyeztek Gyökeres Viktor klubváltásáról, az ügynöke döntötte el a vitát
