Úgy nézel ki, mint a Vasfogú a Bond-filmben – lapogatták boldogan a törzsvendégek K. Béla hátát, aki egyetemista, de „másodállásban” egy hangulatos kocsmát igazgat Cegléden. Új mosolya tényleg megdöbbentő látvány volt: két helyen is eltörött állkapcsát a Rókus kórházban drótozták össze, a csontot egy fogszabályzóra emlékeztető huzalrendszerrel rögzítették. Egy hétig feküdt benn, s miután kiengedték, jó ideig csak a fogai között szűrte a szót, és joghurton élt. A fémet néhány hét múlva kivették, a csont beforrt, de arra, hogy mi is történt azon az éjszakán, mikor sebesülését szerezte, talán sohasem derül fény. A nyomozás nem halad, és sokak számára érthetetlen, hogy miért.
– Ha ilyesmit meg lehet úszni, akkor ez a bűnözők világa, és az is hülye, aki betartja a törvényeket. De mi már csak ilyen hülyék maradunk – összegzi a közvélekedést az egyik törzsvendég.
Eddig mindössze annyi jelenthető ki biztosan: tavaly november ötödikéről hatodikára virradóra, éjfél felé egy idegen társaság tódult be K. Béla kocsmájának ajtaján. Akkorra már a törzsvendégek mind elmentek. Az öt fiú és a két fiatal lány közül csak az egyik fiút ismerte a kocsmáros, őt is csak látásból, de a nevét azért tudta. A virágos hangulatban lévő banda italt rendelt, bedobáltak némi pénzt a játékgépbe. K. Béla fél kettő körül már szeretett volna hazamenni, tán szólt is a fiataloknak, hogy lassan záróra… Hirtelen elsötétült minden, s ettől az időponttól egyáltalán nem emlékszik semmire, másnap délelőtt tért magához otthon, a saját ágyában. Pokolian rosszul érezte magát, fájt az álla, a tarkója. Fogalma sem volt, hogy mi történt, de rosszat sejtett, ezért megkérte öccsét, hogy nézzen be a kocsmába.
– A helyiség úgy nézett ki, mint a csatatér, összetört poharak mindenfelé. Kiderült, hogy eltűnt a játékgép váltópénze a pultból, több mint 150 ezer forint. A kaszszát is megpróbálta valaki kinyitni, de nem sikerült. A tévé képernyője a képcsőig be volt szakítva. A raktárból valaki előhozott egy üveg vilmoskörte pálinkát, a játékgépben 5000 forint maradt, a zenegépben pedig a húsz lejátszatlan dal – meséli K. Béla, hozzátéve: mindössze ezek a tények.
Aznap délelőtt hívták a rendőrséget, a helyszínelők ujjlenyomatokat vettek, K. Béla pedig feljelentést tett, jegyzőkönyvbe mondta vallomását. Elmesélte, amire emlékezett, megnevezte azt a fiatalt is, akit látásból ismert a társaságból. Aztán elment az orvoshoz, kiderült, hogy mindkét oldalon eltört az állkapcsa, operálni kell. Amíg a kórházban feküdt, a barátok magánnyomozásba kezdtek. Újabb két név került látótérbe, amelyeket K. Béla öccse megpróbált telefonon közölni is a rendőrökkel, de akkor nem sikerült. És továbbra sem történt semmi hetekig…, legalábbis K. Béláék ezt érzékelték.
Az egyik törzsvendég felháborodottan szól közbe:
– Leütötték, és szabályosan tort ültek Béla felett. Akár meg is halhatott volna, az sem érdekelte őket. Aztán, amikor észrevették, hogy éledezik az ájulásból, gyorsan elpucoltak. Csak így lehetett – nincs ezen mit gondolkodni…
A rendőrség azonban azzal érvelt, hogy zavaros és ellentmondásos K. Béla vallomása. Nem jött meg a kórházi zárójelentése sem, ezért először rongálás gyanújával indítottak eljárást. Aztán újra felvették K. Béla vallomását, de továbbra is a zárójelentésre vártak. Közben eltelt másfél hónap, és egyik személyt sem hallgatták ki, akinek neve felmerült az ügyben… Igaz, K. Bélát úgy tájékoztatták: idézést két esetben is küldtek nekik, de eredménytelenül – állítja a sértett.
Pálfi János ceglédi rendőrkapitány egészen másként látja a helyzetet. Szerinte a rendőrség ebben az ügyben is mindent megtett, és meg is tesz. Amenynyiben bűncselekmény történt, fülönfogják a tetteseket, ígérte. Mint mondta, a nyomozók számára a gondot az okozza, hogy elsősorban K. Béla tanúvallomásaira támaszkodhatnak, ő viszont mindhárom kihallgatásán újabb nevekkel állt elő, ezek közül egyről rögtön bebizonyosodott, hogy nem állja meg a helyét. Az adatgyűjtés folyt, de nem vezetett eredményre. A nyomozás érdekében december 18-án K. Bélát és öccsét is újra kihallgatták. Való igaz, hogy ez alkalommal ismét újabb adatok és nevek merültek fel, köztük egy olyan személyé is, aki már többször összeütközésbe került a törvénnyel – ismerte el a rendőrkapitány. – Az érintettek tanúkénti kihallgatása a napokban történik meg – magyarázta, hozzátéve azt is: K. Béla állítólagos „filmszakadásának” oka sem tisztázott, hiszen akár az ittasság is okozhat ilyesmit. Arra a kérdésre, hogy a kétoldali állkapocstörés ténye nem elegendő bizonyíték-e, annyit mondott: ez valóban a sértett igaza mellett szól. Mindenesetre a rendőrség indítványozta az ügyészségnél, hogy a nyomozás határidejét hoszszabbítsák meg. Az akta egyelőre nyitva marad… A hatóság malmai, ha lassan is, de tovább őrölnek.
– Nem fogják megszakítani magukat rongyos 150 ezer forint meg a Béla széttört állkapcsa miatt. Ki az a K. Béla, hogy rögtön rohangálni kezdjenek? Legfeljebb eggyel romlik a statisztikájuk. Ennyi a tanulság – veti közbe Csaba, aki gyakori vendég a ceglédi kiskocsmában.
– Nem erről van szó: ha a rendőr becsukja, az ügyvéd kihozza, ha rabolt elég pénzt… Pultos koromban úgy megsuhintott a redőnyhúzóval egy részeg börtöntöltelék, hogy szilánkosra tört a járomcsontom. Elvitték a rendőrök. Mit ad Isten, másnap már korán reggel megint ott volt a kocsmában, handabandázott, és a váltótársamat fenyegette. Még neki állt feljebb. A bűnöző uraknak jogaik vannak… Én hat hétig nyomtam az ágyat, a pasas meg kapott valami piti büntetést, de persze nem csak emiatt… Most meg hallom, enyhítik a Btk.-t, nagyon jó ötlet… Ugyan mit tehet az ember? Megpróbálja megvédeni magát, de akkor meg őt csukják le, az viszont holtbiztos – mondja legyintve Cs. Imre, aki ennek az esetnek köszönhetően hagyta el a vendéglátói pályát.
K. Bélának összességében – a kiesett munkaidőt és az egyéb károkat tekintve – félmillió forintjába és 11 leadott kilójába került ez a kaland. Az állkapcsa már soha nem lesz tökéletes. Mint mondta, nem is számít rá, hogy valaha is megtérül a kára. A kocsmárosságot nem adja fel, az eltűnt pénzt, ha nem is könnyen, de kigazdálkodja valahogy. Megérti a rendőröket is, hiszen – mint mondta – nekik is van elég bajuk. Azt azonban soha nem gondolta volna, hogy ha őt ütik le, rabolják ki, még neki kell harcolnia az igazáért, mert rajta és a barátain kívül senkit sem érdekel. Számára ez a legszomorúbb tanulság.
A ceglédi bűnügyi mutatók szerint egyébként a helyi rendőrség egyre eredményesebben dolgozik. A kapitány büszke erre: mint mondta, tavaly csaknem egynegyedével kevesebb bűneset történt a körzetben, mint az előző évben. Annak ellenére, hogy itt több mint 527 lakos jut egy rendőrre, míg az országban ez a szám 387… Egy kis létszámfejlesztés bizony elkelne – ez viszont nem lehet kétséges.
Szijjártó Péter: Ukrajna szintet lépett a kényszersorozással – halálra vertek egy magyar embert
