Hollandia várakozik

Ma az előre hozott (alsóházi) parlamenti választásokkal újabb fordulat következik a holland demokrácia történetében, amelynek utóbbi háromnegyed éves időszaka amúgy is mozgalmas volt. Tavaly áprilisban lemondott a Wim Kok vezette kormány, mivel egy vizsgálat fényt derített a holland békefenntartók cseppet sem dicsőséges boszniai tevékenységére. A bevett politikai erők válságával párhuzamosan viszont a pártrangsor második helyére emelkedett egy fura, bevándorlásellenes mozgalom a lehetőség szerint még furább Pim Fortuyn vezetésével. A média által szélsőjobb, populista pártnak tartott Pim Fortuyn Listája (LPF) – elsősorban névadó vezetője – rátapintott a legliberálisabb európai demokrácia gyenge pontjára, arra a tabura, amelyet a beágyazódott elit nem mert vagy nem akart felvetni. Mi lesz, ha a harmadik világból bevándorlók saját, cseppet sem liberális és demokrata arculatukra formálják majd Hollandiát, már amikor egyre növekvő súlyuk ezt lehetővé teszi? A népszerűnek bizonyuló kérdésfelvetést azonban tragédia követte: alig egy héttel a májusi választások előtt egy merénylő agyonlőtte Pim Fortuynt. Noha pártja jelentős létszámmal (26 fő) a kereszténydemokraták partnere lehetett az új koalícióban, vezér nélkül gyorsan kiderült, hogy nem alkalmasak kormányzati feladatok ellátására. A párt két miniszterének súlyos rivalizálása vezetett végül is oda, hogy a kereszténydemokrata miniszterelnök, Jan Peter Balkenende bejelentette a kormány lemondását, s a királynő januárra új választásokat írt ki.
A fordulatok nyomán tehát a sokkoló módon előretörő LPF ma valószínűleg a perifériára kerül, s a hagyományos erők uralják majd ismét a terepet. Várhatóan a kereszténydemokrata CDA marad a vezető erő, s fiatal miniszterelnökük legszívesebben a liberálisokkal (VVD) alakítana kormányt. A helyi rendszer miatt (nincs parlamenti küszöb) azonban könnyen elképzelhető, hogy szükségük lehet egy harmadik koalíciós partnerre is, s Balkenende középjobb preferenciái ellenére nincs kizárva az sem, hogy a szociáldemokrata Munkapárttal (PvdA) nagykoalíciót hoznak tető alá. A baloldal vezető ereje nemrég sikeresnek tűnő személycseréket hajtott végre, s vezetője, a fiatal Bos Wouter jó szereplési képességével, megnyerő fellépésével szavazatokat hozhat a konyhára. Eredményeiket egy szélre hajló balos erő, a Szocialista Párt (SP) csorbíthatja, ám ezt egyelőre „érinthetetlenként kezelik”, s mindenki jelezte, hogy elkerülné a vele kötendő koalíciót. Ha az erőviszonyok kiegyensúlyozottak lesznek, a balos Zöldek és a D–66 eljátszhatják a mérleg szerepét.
Bármilyen koalíció jöjjön is létre azonban Hollandiában (a tárgyalások hagyományosan hónapokig elhúzódhatnak), a bevándorlók kérdése, amelyet a mára alámerülő LPF felvetett, napirenden marad már csak folytonosan növekvő számuk és súlyuk miatt, nem beszélve civilizációs asszimilációjuk problémáiról. Az LPF meggyengülésével viszont valószínűleg háttérbe szorulnak az euroszkeptikus hangok, amelyek ellenezték a „nagykörös” EU-bővítést, referendum kiírását követelve.