Javaslat államszövetségre

Günter Verheugen és Pascal Lamy, az EU német és francia biztosa tegnap német–francia államszövetséget javasolt a Berliner Zeitungban és a párizsi Libérationban megjelent cikkében.
A francia és a német parlament egyébként ma közös ülésen emlékezik meg azon szerződés aláírásának negyvenedik évfordulójáról, amely a két ország kapcsolatainak elmélyítésén túlmenően alapvetően befolyásolta az európai integráció létrejöttét. Versailles-ban kilencszáz képviselő együttesen idézi fel 1963. január 22-nek valóban történelmi jelentőségű eseményét: Charles de Gaulle és Konrad Adenauer aláírásukkal pecsételték meg a két „ősi ellenség” barátsági paktumát, az „Elysée-szerződés” név alatt fogalommá vált megállapodást. Az akkori és pillanatnyi ünnepélyes hangulat azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy a Párizs–Bonn-, majd a Párizs–Berlin-tengely nem futott mindig olajozottan és zavartalanul. Már a szerződés preambuluma kifejezésre juttatta a nézetellentéteket. De Gaulle a kontinentális egyesítés égisze alatt a „kiszámíthatatlan szomszéd” megszelídítésén fáradozott. Adenauer szintén kiállt ugyan az európai integráció mellett, de ugyanakkor kikötötte, hogy a francia–német szerződés semmi körülmények között sem befolyásolhatja az NSZK kapcsolatát a NATO-val és az USA-val. A keletről fenyegető veszély ténye az adenaueri politika egyik fő motívumát alkotta. Kettőjük személyi szimpátiája azonban segített áthidalni az ellentmondásokat. A szerződés előírja ugyan a két ország vezető politikusainak rendszeres találkozóját, de a két „nagy öreg” örökösei már közel sem dolgoztak olyan eufóriával, mint elődeik. Így a Georges Pompidou–Willy Brandt-kapcsolat sokkal tartózkodóbb keretek között mozgott. Az „EU motorja” definíció pedig csak attól kezdve érdemelte ki valójában ezt az elnevezést, amikor Valery Giscard d'Estaing államelnök és Helmut Schmidt kancellár között ismét bizalmi kapcsolat fejlődött ki. Ebben az időszakban jött létre az Európai Valutarendszer (EWS) meg az euró előfutárának számító elszámolási egység, az ecu.
Bonn külpolitikája számára többször is nehézséget jelentett Párizs közeledése az NDK felé, így Francois Mitterand volt az első nyugati államfő, aki ellátogatott Kelet-Berlinbe. Ugyanakkor bejárta a világsajtót az a fotó, amely Mitterand és Helmut Kohl kézfogását örökítette meg az I. világháború legnagyobb áldozatokat követelő csatájának színhelyén, Verdunban. A rendre elfogadható kompromisszumokhoz vezető együttműködési hajlam legutóbbi példáját az EU-intézményekről született megállapodás szolgáltatta.
A polgárok számára jelentősnek ígérkezik a terv, hogy kettős állampolgárságra tehetnek szert.
***
Schmidt különvéleménye. Ünneprontó értékelést adott Párizs és Berlin jelenlegi együttműködéséről Helmut Schmidt volt német kancellár, aki a német–francia alapszerződés 40. évfordulója alkalmából fejtette ki véleményét. A tekintélyes párizsi Le Monde-nak és az AFP hírügynökségnek nyilatkozva Schmidt úgy vélekedett, hogy az európai államok gazdasági és politikai egységesülését kezdetektől előremozdító német–francia hajtómotor mára már nem létezik. (MTI)