Különleges fejezet napjaink valóságában a maradványföldek története , az eredeti tőkefelhalmozás nagy lehetősége a mezőgazdaságban. Romcsicsné Kovács Ilona csak hosszabb rábeszélésre mondja el családjuk kálváriáját. Tősgyökeres deszki famíliából származik, az ükapák is a földből éltek, hiszen vidékükön a termőtalaj értéke harminc-negyven aranykorona között mozog. (Ezzel a mértékegységgel fejezik ki a föld termőképességét, amit forintra is át lehet számítani.) A szabadpiacon egy aranykoronáért tízezer forintot is megadnak, s Deszk környékén egy hektár általában harminc-negyven koronát ér, tehát három-négyszázezer forintért el lehet adni. Romcsicsné édesapja, Kovács Béla a deszki Maros Tsz tagja volt 1994-ig, amikor a közös gazdaság tönkrement. Kovács nyugdíjba vonult, és nem törődött azzal, hogy mi lesz a földdel, amelyet harminc évvel korábban a közösbe vitt. Valamit hallott arról, hogy részarányként visszajár a bevitt terület ellenértéke. Kovács Béla 1997-ben meghalt. Felesége nem tudott a maradványföldről, csak férje halála után döbbent rá, hogy ilyen örökség létezik. Romcsicsné hosszú nyomozás után máig sem tudta kideríteni, hogy édesanyja miért nem kapott értesítést a családi anyagi helyzetét meghatározó, fontos döntésről. Kovács Béla halála után egy évvel azonban krimibe illő történet kezdődött, amelyet lánya így idéz fel.
– Édesanyámat egy fekete aktatáskás férfi kereste meg, aki jogász volt. Lehetséges, hogy ez a látogatás, illetve következményei hozzájárultak anyám halálához, aki az idén nyáron hunyt el. Nos, a jogász nem is a szomszédból, hanem Ceglédről jött, és azt mondta a mamámnak, hogy apám eladta neki azt a földet, amelyet a téesz felszámolása után visszakapott. Amikor ezt édesanyám meghallotta, majdnem leesett a székről, hiszen férje akkor már egy éve halott volt. De erről nem szólt az idegennek. Arra kérte, mutassa meg az adásvételi szerződést. A jogász elővett egy szerződést, amelyről azonban hiányzott édesapám kézjegye. Ekkor árulta el mamám, hogy az ura már nem él, és arra kérte az idegent, dobja el a papírt.
– Békésen távozott az ügynök?
– Édesanyám csak később mesélte el a fejleményeket, így nem tudtam közbelépni. A jogász fenyegetőzött, azt mondta, kihívja a rendőrséget, mert Kovács Béla őt becsapta, azzal érvelt, édesapámmal már régen megegyezett. Pedig nem is ismerte. Addig csűrte-csavarta a dolgokat, mígnem anyám – kétségbeesésében – édesapám nevében aláírta a szerződést. Az idegen valóban jogász volt, és később felelősségre is vontam. Képzett ember létére hogyan vehette rá anyámat az okirat-hamisításra?
– Eredménnyel járt a fellépése?
– Amikor kilátásba helyeztem, hogy csalásért feljelentem a rendőrségen, viszszaállította az eredeti állapotot. A föld a miénk maradt. Ijedtségében elárulta: a földkiadó bizottságtól kapta meg a szüleim címét. Annyira felháborodtam az eseten, hogy egy-két dolognak utánanéztem. Sok ember, főleg a fiatal nem tudja, hogy elhalt szülei után jár neki a bevitt föld. Nem tudok napirendre térni afelett, hogy az illetékes hivatalokban miért nem őrzik az örökösök listáját. De vannak más furcsaságok is. Falubeli jó barátom, Csikós Pál a hivatalban a halottak listáján szerepelt. Szerencsére él, jó egészségnek örvend az ötvenéves férfi. Amikor felesége rájött a tévedésre, óriási „balhét” csapott.
Más botrányról is hangosan beszél a falu. A kisemmizett örökösök sorsán nem tudnak napirendre térni. Köztiszteletnek örvend Tápai Imréné, az egykori földkiadó bizottság tagja, akiről mindenki tudja: a kisemberek pártján áll. Az idős aszszony azon kesereg, hogy az egykori téesz földjeinek nagy része nem a helybeliek kezébe került. Határozottan állítja, olyan személyek jutottak nagy területhez, akiknek nincs közük a mezőgazdasághoz. Megdöbbentő adatokat közöl, az aktatáskás idegenek nagyon olcsón, gyakran ötszáz forintért vettek egy hektárt, amit az uniós csatlakozás után egy-kétmillió forintért is el lehet adni. Érdekes birtokfelhalmozásokról tud Tápainé, amit azért nehezményez, mert nem a mezőgazdasági színvonal emelkedését szolgálja, hanem a spekulációs vagyonszerzést.
– Egyre több a nincstelen, szegény agrárproletár. Ebben közrejátszik az egykori téeszvezetők közönye is, mert dolgozóikat nem látták el megfelelő információval, amikor elkezdődött a téeszvagyon széthordása. Sok minden fű alatt ment el, aki közel volt a tűzhöz, s tudta, mi a dörgés, az meggazdagodott. Amit Kovács Béla lánya önnek elmesélt, sajnos általános eset – mondja határozottan és dühösen Tápainé.
– Honnan szerezték meg az ügynökök az örökösök címét?
– Vannak sejtéseim, de nevekkel nem szolgálhatok, mert bizonyítékkal nem rendelkezem. Érdekes, hogy ezek az ügynökök nagyon jól értesültek, pontosan ismerik a megszorult örökösök anyagi helyzetét. Így aztán bagóért jutnak hozzá a földhöz. A legtöbb esetben a valós érték tizedéért veszik meg a kitűnő termőterületeket, ily módon a spekulánsok apránként, fillérekért száz–háromszáz hektárt is összegyűjtöttek. Az egész folyamatban az a furcsa, hogy amíg a vigécek meghatározott címekre mennek, addig a szaktárca földművelésügyi hivatala mint illetékes nem ismeri az örökösöket. Így aztán nem is értesíti őket, hogy jelentkezzenek a birtokukért.
Amiről Tápainé beszél, az az érem egyik oldala. A másik még elszomorítóbb. Annyira elszegényedtek a falun élő, főleg idős emberek, hogy nem is érdekli őket életük egyik értelme, a föld. Művelni nem tudják, mert nincs traktoruk. Ha pedig bérmunkást alkalmaznának, a szántás, trágyázás többe kerülne, mint amennyit a betakarított terményért kapnának. Így a közöny érthető, talán ezért is érik el könynyen céljukat a vigécek.
A földművelésügyi hivatal Csongrád megyei központjának jogi osztályvezetője, Seres Márta nem minősíti ezt a társadalmi folyamatot. Csendesen annyit jegyez meg, hogy Deszken a szokásosnál erősebbek az indulatok.
– Felbecsülhetetlen, hogy mennyi gazdátlan föld van – állítja a jogásznő, majd hozzáteszi: – A tulajdonosoknak küldött levelek tömegesen, felbontatlanul érkeznek vissza. Nekünk nem feladatunk, hogy felkutassuk az örökösöket, ehhez nincs is apparátusunk. A gazdátlan birtokok listáját elküldjük a polgármesteri hivatalokhoz, ahol hirdetményként kiteszik. Onnan a névsor tovább kerül a földhivatalokba. Arról én is hallottam, hogy egyre több magánszemély foglalkozik az örökösök feltérképezésével.
Gyökeres Viktor
Megegyeztek Gyökeres Viktor klubváltásáról, az ügynöke döntötte el a vitát
