Ki a veszélyesebb?

Napról napra erősödő vita dúl Washingtonban arról, hogy Irak vagy Észak-Korea a veszélyesebb ellenség? A Fehér Ház szerint Szaddám Huszein nagyobb veszélyt jelent a világra, mint az észak-koreai rezsim, míg az adminisztráció kritikusai úgy vélik, hogy a két atomfegyver birtokában lévő Phenjan ellen még idejekorán kellene fellépni, nehogy tovább tudja fejleszteni nukleáris programját. A Perzsa-öböl baráti országaiban látványos katonai jelenlétre berendezkedő Washington azonban az észak-koreai rezsimmel inkább diplomáciai úton próbál megegyezni. Sokan bírálják ezt a stratégiát, tudják azonban, hogy egy Irak-ellenes háború jóval valószínűbb, mint akármilyen katonai akció Észak-Korea ellen.
Felmerül a kérdés, mi az, ami Washingtont arra ösztönzi, hogy Észak-Koreát ne tekintse olyan veszélyesnek, mint a bagdadi rezsimet? A legtöbben úgy vélik, minderre választ ad, hogy az iraki háború fő oka a világ olajellátásának biztosítása. Tény, az amerikai hírszolgálatok szerint titkos egységek már működnek Irakban annak érdekében, nehogy Szaddám felrobbanthassa az olajkutakat. Ezt ugyanis egyáltalán nem lehet teljesen kizárni.
Az észak-koreai rezsim mindig problémát okozott Washingtonnak, annak ellenére, hogy a koreai háború befejezése óta nem kellett attól tartani, hogy új háborúra készülne Dél-Korea ellen. Amerika még ma is 37 ezer katonát állomásoztat a két Koreát elválasztó határvonal mentén, hogy megelőzzön egy lehetséges észak-koreai inváziót. Ennek ellenére Phenjan tervei mindig érthetetlenek maradnak Washington számára. Ennek alapvető oka, hogy Washington leginkább krízisek elhárításával foglalkozik. Amikor pedig azok megoldódnak, a kormányszervek figyelme más irányba terelődik. A koreai háború befejezése után is úgy határozott a kormány, hogy a szakértőkre már nincs szükség.
Az elmúlt hetekben az észak-koreaiak újra meglepték Washingtont: felmondták a nukleáris kísérletek tilalmára vonatkozó atomsorompó-egyezményt. Amerikát, a világ legnagyobb szuperhatalmát azonban sakkban tartja egy apró állam, amely azonban egymilliós hadsereggel rendelkezik, és tüzérsége könnyen bombázni tudná Dél-Korea fővárosát, Szöult. A 38. szélességi foknál állomásozó amerikai katonai haderő pedig nem tudna megakadályozni egy észak-koreai inváziót.
A jó hír azonban az, hogy a hidegháború vége óta a stratégiai helyzet megváltozott a Távol-Keleten. Se Kína, se Oroszország nem akar egy új konfliktust a koreai félszigeten. Mindkét ország diplomáciai kapcsolatban áll Dél-Koreával, és még fontosabbnak tartja a Japánnal való politikai és üzleti kapcsolatait. Így se Kínának, se Oroszországnak nem érdeke, hogy hozzájáruljon Kim Dzsong Il kalandorpolitikájához.
Nem lehetetlen, hogy Kim félreérti a helyzetet és megtámadja Dél-Koreát – ha Amerika leköti magát egy Irak-elleni háborúban. Ez még akkor is megtörténhet, ha Észak-Korea régi szövetségesei elleneznék ezt az akciót és az ENSZ ugyancsak elítélné azt. Az észak-koreai vezetőség tervei kiszámíthatatlanok. De minden valószínűség szerint Kim Dzsong Il előbb vagy utóbb rá fog ébredni arra, hogy olyan tűzzel játszik, amellyel csak magát fogja megégetni.

A szerző amerikai külügyi szakértő