Kifogástól a teljes elutasításig

Óriási ívet járt be a 2002-es esztendőben a kedvezménytörvény pályája. Életbelépésétől kezdve, a vele kapcsolatos belpolitikai viták mellett a környező országok kritikájának kereszttüzébe került, majd a kormányváltást követően az is megkérdőjelező-dik, hogy a törvényt életre hívó szándék elérheti-e a célját.

A szlovákiai magyarok nagy örömmel fogadták a 2002 elején életbe lépő kedvezménytörvényt, s mivel a magyar kormánynak Szlovákián kívül az öszszes többi szomszéddal sikerült megállapodni a törvény alkalmazhatóságáról, abban is bíztak, hogy a Dzurinda-kormány is nyugalmas tárgyalópartnere lesz Orbán Viktoréknak. Szlovákiai tudósítónk jelentése szerint a bizalmat alátámasztotta az a tény, hogy a szlovák külügyminisztérium igazából a területen kívüliség elvét kifogásolta, s azon belül az információs irodák adatgyűjtése és a nevelési-oktatási támogatás formája ellen emelt szót. A kormány ugyanakkor elutasította azokat a szélsőséges ellentörvény-tervezeteket, amelyeket a nemzeti párti és a kereszténydemokrata képviselők terjesztettek a parlament elé, s gyakorlatilag a kollektív bűnösség elve alapján akadályozták volna meg a támogatás fogadását a felvidéki magyarság részéről.
A megállapodás azonban elmaradt, Dzurindáék húzták az időt, s bíztak abban, hogy a magyarországi választásokat követően olyan kormány áll fel, amellyel könnyebben meg tudnak állapodni, amit a választásokat követően hangosan ki is mondtak. Csakhogy akkor már javában zajlott a szlovákiai választási kampány, s a szlovák kormánypártok úgy értékelték a helyzetet, nem lenne jó a kérdésről tárgyalni, mert felerősödhetnének a nacionalista hangok, illetve megerősödhetnek a nacionalista pártok. Lehet, hogy ez a taktika sikeres volt, hiszen olyan kormány állhatott fel a választásokat követően Szlovákiában, amelynek természetes módon lett a tagja a Magyar Koalíció Pártja, a szélsőséges nemzetiek valóban nem jutottak a parlamentbe, csakhogy időközben a felvidéki magyarok belefáradtak az állandó csatározásba, s mivel nem hirdették meg a „Szülőföldön – magyarul” programot, vagyis az oktatói-nevelői támogatás pályázatát, az örömből és a bizakodásból keserűség lett.
A keserűséget aztán a sokk követte az év végén, amikor is az előzetes tárgyalásokkal szemben Mikulás Dzurinda nem azért ment Budapestre Medgyessy Péter meghívására, hogy előbbre vigyék az ügyet, hanem azért, hogy bejelentse: Szlovákia számára elvből elfogadhatatlan a kedvezménytörvény. Ezt a kemény szlovák álláspontot vélhetően kétoldalú tárgyalásokon már nem lehet áttörni, a magyar diplomácia csak nemzetközi segítséggel juttathatná támogatáshoz a szlovákiai magyarokat.
A pályázati alapon nyújtandó támogatások tekintetében pillanatnyilag homályos a kép a közalapítványi kuratórium helyzete miatt, és még az sem teljesen világos, hogy végül mit fog tartalmazni a módosított státustörvény, a romániai alkalmazás a jelek szerint alapvetően nem különbözik majd az eddigiektől – írta romániai tudósítónk. A máig ismeretes politikai egyezségek alapján arra lehet következtetni, hogy ami a magyarigazolványok igénylésének rendjét illeti, minden marad a régiben, ugyanis a 2001 decemberében született Orbán–Nastase-megállapodás elveit átvezették a jogszabály végrehajtási utasításaiba.
Amint Székely István, a romániai központi iroda vezetője a Magyar Nemzet kérdésére elmondta, a „munkarend” nem fog módosulni, és alaptalanok azok a közelmúltbeli erdélyi híresztelések is, amelyek szerint jövőre csak a kolozsvári magyar főkonzulátuson, illetve a bukaresti magyar nagykövetségen lehetne magyarigazolványt igényelni. A további igénylések dinamikája alapvetően attól függ, hogy miként alakul a legfontosabbnak tűnő oktatási-nevelési támogatások folyósítása.
A magyarigazolvány a jog eszközével különíti el a határon túli országok azon állampolgárait, akik magyarnak vallják magukat, így teljesen más alapokra kerül a támogatási rendszer, hiszen az elmúlt tizenkét év határon átnyúló magyarországi támogatásairól az mondható el, hogy a pozitívan elbírált projektek csupán néhány ezer embert érintettek, szemben a státustörvény által megteremtett, nagyságrendileg szélesebb kedvezményezetti körrel. Ami az eddigieket illeti, Romániából az alkalmazás kezdete (2002. január 21.) és december 15-e között 336 505 személy igényelt magyarigazolványt, 26 108 személy diákigazolványt, 3726-an kértek pedagógus- igazolványt és 237-en oktatói kártyát. A magyarigazolványok kérelmezői közül minden negyedik kiskorú volt. Információink szerint Kárpát-medencei viszonylatban az igénylők 55-60 százaléka jutott már birtokába a magyarigazolványnak, az arány Erdély esetében azonban ennél nagyobb.