Könyvsarok

Nem csodálom, hogy ájultan nézik ezt a hatalmas választékot, hála a virágba borult könyvkiadásnak, amely köldöknézés helyett végre a művelődni és olvasni vágyó tömegekre is gondol. Itt van mindjárt elsőnek ez a kötet, amelyet a népszerű és mindnyájunk által rajongva tisztelt tévés személyiség írt. Van-e ember, aki ne nézné minden hétfőn jelentkező lábápolási műsorát? Nincs ilyen ember! Ragyogó stílusú munkájában bőven olvashatunk lakótelepen eltöltött gyermekkoráról, arról, hogy a nagymama általában késve ment érte az óvodába, de fájdalomdíjnak mindig vitt magával lufit vagy vattacukrot, emellett szó esik a sztár lepkegyűjteményéről, reggelizési szokásairól, telekszomszédairól és arról, mennyire szereti az ablakból nézni a madarakat.
Aztán itt van ez a másik könyv, ez a méregdrága album, egy másik műsorvezető, egy vakító állócsillag monumentális önvallomása. Nincs olyan néző a magyar rónaságon, akit ne szögezne naponta a képernyő elé a szupersztár turisztikai ajánlóműsora, hiszen ki mástól értesülhettünk volna arról, hogy érdemes családostól ellátogatni a Tuvalu korallzátonyra, Egyenlítői-Guineába, a Nagy-Szunda-szigetekre, és hogy micsoda élményt nyújt egy luxus jachtkirándulás a Dél-kínai-tengeren. Csontig vágó őszinteséggel megírt könyvéből megtudhatjuk, hogy a sztár maga is nagy világjáró, a saját szemével látta Párizst (elárulja, hogy e városban található az Eiffel-torony), és a franciák szerinte is bohémek, Albion pedig bizony ködös, arról nem is beszélve, hogy beleszeretett az olasz konyhába, ugyanis felfigyelt arra, hogy az olaszok is kedvelik a főtt tésztát, akárcsak ő. Persze sok mást is megtudhatunk a nagyvilág titkairól, kedvcsinálónak talán elég ennyi…
Most érkezett egyenesen a nyomdából ez a vékonyka, de annál tartalmasabb kis kötet, amely egy másik televíziós üstökösnek, a Ki tud nagyobbat kiáltani vetélkedő műsorvezetőjének félelmetes erejű megnyilatkozása. Mondanom se kell, hogy ő is korszakos jelentőségű személyiség, mert azért akárki nem robbanhat bele ebbe a kényes és kritikus szellemi közegbe, amely napjainkat jellemzi. Nos, ez a szupersztár óriás most arra vállalkozott, hogy az olvasók előtt kitárulkozva arról valljon, mit jelent neki a kerékpározás. Ha azt mondom sokat, meg sem közelítettem az igazságot. Annyit elárulhatok, hogy ez az emberóriás, amikor nem forgat riportokat, a pedált tapossa, ahogy más egyszerű ember. A kötetet intim fényképfelvételek egészítik ki a sztár fotóalbumából. Láthatjuk őt nyakig maszatosan belsőt cserélni és kerékpáron ülni, miközben kutyája hűségesen szalad utána. Rövid leszek: ez egy remekmű!
Most pedig egy másik hipersztár frissen megjelent munkáját tartom a kezemben. A Léghajózás hírei öt percben monumentális műsorvezetője arról panaszkodik a mű előszavában, hogy a lelke eddig rejtve maradt a nézők előtt, és ezt a mindnyájunk számára fájdalmas űrt próbálja most kitölteni. Hozzáteszem: toronymagas sikerrel. Elpanaszolja, hogy a körülötte tapasztalható irigység naponta taszítja őt a bánat mély kútjába, és arra kér minket, „vágjuk le a Disznófejű nagyurat”. Megvallja, hogy a pénz az ő számára nagy semmi. Levegő! Por, amit elhord a szél, éppen ezért őt nem is érdekli, hol mennyit költ. Ahol szeretet van, ott nincs szükség pénzre – szögezi le megrendítő erejű vallomásában, amelyet a világ elől elbújva, egy kis tahiti luxusszállodában vetett papírra.
Lépjünk tovább! Végre kezünkben tarthatjuk a rádiós, színész, író, rendező, balettművész és cseppet sem mellékesen tévés műsorvezető, röviden szólva az eleven emberi csoda első könyvét, amely A nemzetünk nagyjai a képernyőn sorozat nyitódarabja. A gigantikus állócsillag most egy gyönyörű jubileum kapcsán vall életéről, dolgos hétköznapjairól, ugyanis kereken egy évvel ezelőtt indította el minden idők talán legnagyobb nézettségű műsorát, amely azokat a családokat hozza emberközelbe, ahol meggyilkoltak valakit. A mű tartalmazza az azonosítás tízparancsolatát, továbbá a megasztár hatszor hat méteres színes arcképét is.
Most reklámáron, potom hatvanezer forintért egyben megvehetik az összes újdonságot, aranyozott dísztokban, a hozzávaló távirányítóval, amely persze nem igazi, hanem karácsonyfadísz. Aki pedig nem éri fel ésszel, hogy a kultúrára áldozni kell, az bunkó. Már bocsánat a kifejezésért.