Leomló falak

Manapság úgy tűnik, leomlottak a falak a televíziózás világában. Mintha egyszerűen nem lennének határok, a show-műsorok semmilyen tabutémát nem ismernek. 2003-ban már Magyarországon is feltünedeztek azok a nagyon is jól kiszámított, nemzetközi szabványként terjedő hatáselemek, amelyek alaposan felkorbácsolják a közhangulatot egy-egy országban.
Valamilyen oknál fogva az emberek többségét egyszerűen a képernyő elé ragasztja, ha ott éppen mások életében vájkálnak. A kibeszélő show-műsorok kora még nem áldozott le, de a valódi kukkolós műsorok sikerét már nem tudják felülmúlni. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a nézők már nem érik be azzal, hogy néhány hétre konténerbe zárt ember már-már „hétköznapi” életét követhesse a kereskedelmi csatornákon. Így lassan törvényszerűvé válik, hogy egy műsor minél meglepőbb, minél durvább, s minél inkább eltér a megszokottól, annál nagyobb visszhangra és sikerre számíthat.
Hazánkban is általános megrökönyödés, mi több, felháborodás fogadta a világszerte hatalmas botrányt kavaró Jerry Springer Show című műsort. Az alapötlet a következő: végy egy műsorvezetőt, aki a keleti partvidéken élő értelmiségi álarcát ölti fel, különféle embereket provokál, majd engedi, hogy az elharapózó indulatok nyílt színi verekedésbe torkolljanak. Springer persze nem vállalja a felelősséget agresszív show-műsoráért, minden adás végén moralizálgat egy keveset, olyasféle közhelyekkel, mint „figyeljünk oda egymásra”, „a házasság szent dolog”. Mindeközben az egymásra uszított emberek laposra verik egymást, a biztonsági emberek pedig azt a látszatot keltik, mintha minden „élesben” menne. Természetesen a Jerry Springer Show-ban zajló verekedés is éppen annyira „spontán”, mint mondjuk a Mónika Show háziasszonyának felhőtlen jókedve. Itt is, ott is tapsra, ovációra buzdítják a közönséget jól megfizetett emberek. Minden pénzt megér, hogy a jókedv – vagy annak illúziója – tovább növelje a nézettséget. Jerry Spinger leginkább a csatornatöltelékek közül választja ki szereplőit, akik sok esetben – szemmel láthatóan – különféle szenvedélybetegségek (alkoholizmus, kábítószer) rabjai. Nem csoda, hiszen a show-műsor tematikája („nem tudtam, hogy a feleségem prostituált”, „szerelmes vagyok egy transzvesztitába”, „az anyám is beszáll, ha szexelek” stb.) gyakran elviselhetetlen egy kiegyensúlyozott, normális életet élő ember számára. Springer azonban nem nekik készíti műsorát – a szándék itt is a sunyi kukkolás, az alpáriság dicsérete, a Big Brother- és a Való Világ-rajongók ösztönvilágának felkorbácsolása. A műsor nézettségének kifejezetten használt, amikor a közelmúltban meggyilkolták az egyik szereplőt – a szerencsétlenség okozta hullámok elültével még többen álltak be Springer rajongótáborába. A műsorvezető pedig széles mosollyal továbbra is így búcsúzik el nézőitől minden adás végén: „Vigyázzanak egymásra!”
A brit Channel 4 csatorna vezetői két és fél évvel ezelőtt indították útjára Reality TV-sorozatukat, amely korábban soha nem látott nézettségi adatokat hozott. A sikeren felbuzdulva a brit csatorna később felkérte nézőit, hogy segítsenek be egy tervezett – Forgatókönyv című – tévésorozat cselekményének összeállításába. A szenzációhajhászás ezzel azonban nem ért véget. Sőt. Ugyanez a csatorna a múlt év novemberében egy nyilvános boncolást közvetített, hatalmas felháborodást keltve. Nagy botrány, nagy bevétel. A folytatás azonban még ennél is sokkolóbb volt. Az egyik késő esti műsorban ugyanis egy kínai „extrém” művész szerepelt, aki kamerák előtt falatozott egy halva született csecsemőből.
A Beijing swings című film furcsa kínai művészekről szól, a kendőzetlen nyíltsággal bemutatott borzalmak miatt azonban előre figyelmeztették a gyengébb idegzetű nézőket. A jelenetben szereplő, magát kereszténynek valló Csu Jü pedig egyszerű indokot ad tettére, hiszen szerinte „egyetlen vallás sem tiltja a kannibalizmust”.
Sem nyilvános boncolásra, sem kannibalizmusra nem volt korábban a példa a televíziózás történetében, a mostani adásokat viszont talán éppen ezért a csatorna életében rekordszámú, közel másfél millió ember követte figyelemmel. Érdekes lehet még, hogy az adás alatt „mindössze” kétszázharminc tiltakozó telefon futott be a stúdióba, negyvenen ugyanakkor a film megismétlését kérték. Szép, új, való világ.