MI A MAGYAR?

Januarius
A káposzta ezen időben meg szokott fagyni: tehát azt őrizni, és minden héten kétszer felbontatván, a rothattat lehányatni, és a nyomódeszkát hideg vízzel megmosatni szükséges. Ha igen keserű, levit le kell szedni, és reá gyenge sós vizet kell tölteni.
Az ugorkás tonnákat is körül kell vizsgálni, és ha látja a gazdasszony, hogy az ugorka lágyul, szűrje le a levét, és mint először, töltsön rá jó eczetet, kétannyi borral egyelítve lágymelegen.
A zöldségpintzéket is szellőztetni, és tisztogatni kell ezen időben, s a rothadt leveleket kivált a magnak való plántákról tisztán lemetélni.
A gyümölts és szőlőetzet ha megérett, leszűretik fa edényekbe kifőzve, több esztendeig eláll.
Ha valamelyik tehén leborjazott, azt sarjúval kell táplálni, hogy legyen mitől tejelni; és a borjúz is gyengén meg kell vakartatni minden nap legalább a kefével, másként megtetvesedik.
A ritkábban kellő vas, réz és bádogedényeket elő kell szedetni és a rosdától kitisztíttatni.
A tűzre való vigyázás nagyobb ezen hónapban, amikor a hideg nagy lévén, a tüzelés is legnagyobb. Azért is a kéményeket megsepertetni, és a hamut jól kiégettetni ugyan szükséges. Ugyan a tűz miatt a gazdasszony mindenkor legutól menjen feküdni, és legidejében keljen fel, s minden estve megnézze, hogy van a tűz a konyhán öszvetakarva, és a kályhák szája bétsinálva.
Mikor az idő hideg, nem annyira szokott ugyan a főzelék, és liszt megromolni, mindazáltal a gondos aszszony ezen holdnapban se mulatja el azokat megszitáltatni, vagy rostáltatni.
A füstre aggatott húst és szalonnát, ha a füst azokat jól megfogta, le kell szedni, és hideg, szellős helyre felaggattatni.
A férjfitselédnek a hosszú estvéken, ha nints egyéb dolga annál, hogy a konyhában dohányozzék, a gazdaszszony adjon munkát, köttessen szakasztókat, fonasson sajtszárasztókat, borítókast, kotrotzot, szemethordó és tojástartó kosarakat. Ha fonni tudnak, mint a felső vármegyeiek, erre is rá kell őket hajtani; az apróbb gyermekek pedig morsoljanak kukoritzát, s fosszanak tollat, és ami fonál ki van párolva, aki ráér, csak gombolyítsa.
A fonást ezen holdnapban el kell végeztetni jobbára, és februárban tsak tzérnát lehet visszálni, mert már az estvék rövidek.
A tsinos asszonyt leghamarább a konyhából szokták megítélni, erre nézve minden héten szombaton délután a tűzpadot, ha kigödrösödött magtapasztassa, és kimeszeltesse, és a faedényeket megkőporoztassa, a czint megsiklóztassa, és a rezet meszes lúggal mosassa.
Amely ruhák ritkábban viseltetnek, bizonyosan molyt szoktak kapni, vagy ha a szoba nedves, az állásban megrothadnak, azért is azokat télen minden holdnapban legalább egyszer ki kell veretni, keféltetni, és szellőztetni, nyárban pedig minden 14. napban egyszer.
Vagynak még ezeken kívül több, és egy hónapban négyszer is előforduló kötelességei a gazdasszonynak, úgymint a szitáltatás, kenyérsütés, sóőrletés, szappanozás, köpülés, tyúkólak kitisztítása. Ezekről se kell tehát megfelejtkezni.
Ha némely esztendőben megesik, hogy a rétzék, ludak gunárzani kezdenek, jobban kell őket tartani, de nem meghizlalni, mert a kövér lúd nem tojik, és a kövér tojásból ritkán lesz zsiba, vagy liba. A ludaknak a szárnyokat meg kell tépni, hogy el ne repüljenek gunározni.
Ha a malmoknak jó vize van, köles és árpakását el nem kell felejteni egész esztendőre valót tsináltatni.
Nagyváthy János: Magyar házi gazdasszony (1820)