Országimázs

Medgyessy Péter és kormányának működése nem kevés fejtörést okoz azon politikai elemzőknek, akik annak megértésére próbálnak vállalkozni: a döntéseket meghozókat vajon milyen szándék vezérli. Dolgukat ráadásul nehezíti, hogy legyen szó akár bel-, akár külpolitikai természetű ügyről, az országot érő folyamatos hátrányokat végül sikerként értékeli a – hatalom ellenőrzését szolgáló újságírás helyett a propaganda eszközeivel élő – szervilis kormánysajtó.
A botladozások között itt van mindjárt az orosz államadósság esete, amelynek elrendezése még mindig szakértői szinten folytatódik, annak ellenére, hogy a kormányfő az oroszországi tárgyalásait követő ferihegyi sajtótájékoztatón bejelentette: végre lezárta az adósság évek óta húzódó ügyét, s az Orbán-kormányhoz képest öt százalékkal magasabb árat ért el. A baloldali média – amely az előző ciklus alatt a magyar érdekek érvényesítéséért tett egyetlen őszinte szándékát sem hitte el Orbán Viktor kormányának – lelkiismeret-furdalás nélkül használja a kettős mérce módszerét. Az egészséges kételkedés legkisebb erőfeszítését is elkerülve rikkantotta világgá a kormányfő sikerének tényét abból a célból, hogy a közvélemény-kutatások továbbra is az elvárt eredményt hozzák.
Így tehát mielőtt a szándékok boncolgatására térhetnének rá a sajtó manipulált híradásaira utalt politikai elemzők, előbb meg kell ismerkedniük az 1996 óta tartó olajgate-botrány valós tényeivel és a számokat produkáló számításokkal. Azokkal, amelyek ugyan csak néhány lapban, de – például a Magyar Nemzetben – megjelentek. Ezeket meg nem ismételve leszögezhető, hogy a megegyezés következtében, illetőleg a szocialista érdekkörbe tartozó cégek működése eredményeként 76 millió dollártól, azaz 20 milliárd forinttól – Keller László mértékegységeit használva több száz inkubátortól és lélegeztetőgéptől – esett el Magyarország. De szintén kiszámolható, hogy a hangoztatott százalékoktól függetlenül az Orbán-kormány tervezetéhez képest több mint egymilliárd forinttal lettünk szegényebbek Medgyessyék megoldásával. De a politikai szándékot firtató, független politológusoknak tudniuk kell arról a kárról is, amit a budapestiek szenvednek el azért, mert Demszky Gábor főpolgármester nem a metróépítésben érdekelt, hanem abban, hogy adósságdollárok – tehát virtuális pénz – felhasználása helyett bankhitelből származó, azaz kézzel fogható, valóságos pénzhez juthasson.
A tények és számítások ismerete után a szándékok feltérképezése – leleplezése – érdekében már könnyebb eligazodni. Sok mindenről árulkodnak például a sajtónyilatkozatok, amelyekhez viszont már elengedhetetlen kézbe venni a baloldali lapokat is. Nos, a kormányfő hazajöttekor leginkább azt hangoztatta, hogy jóval magasabb árat értek el, mint Orbánék. Gál J. Zoltán szóvivő a saját szintjén támogatta meg e sugallatot, amikor egy hetilapnak azt mondta, hogy a tárgyalások eredményével sikerült rácáfolni néhány újságra. Mindebből egyértelműen látszik, hogy a Medgyessy-kormánynak rendkívül fontos a látszat, amelynek elengedhetetlen eszköze a szolgáló sajtó. S annak a látszatnak a fenntartásához, hogy ez a kormány jobb az előzőnél, a magyar érdekeket semmibe vevő, milliárdos vagyonvesztés sem állíthatott gátat.
Sokak által ismert, hogy a „szocialista” szó a jelzős szerkezetben fosztóképzőt jelent. Emlékeztetőül: szocialista gazdaság volt az, ahol nem érvényesültek a gazdasági törvényszerűségek, szocialista egészségügynek hívták a lerobbant kórházakban haldokló betegellátást. Hát íme, itt van előttünk a megtestesült szocialista országimázs.