Prés alatt Kovács alapelve

Mint éhes proletár a vörös zászlót, úgy lobogtatja már hetek óta Günter Verheugen státustörvénnyel kapcsolatos levelét Kovács László s az ő hithű katonája, Bársony András. Örömüket alig leplezve, hibátlanul mondják fel nap mint nap az EU-bővítési biztos által szignált brüsszeli fecni tartalmát. Oly tökéletes memóriát idéznek a pártelnök-külügyminiszter és a politikai államitkár nyilatkozatai, hogy a külső szemlélőben óhatatlanul felvetődik a kérdés; ki is fogalmazta meg valójában azt az ominózus brüsszeli levelet, amely nem létező EU-normákra hivatkozva próbálja felszámolni a szomszédos országokban élő magyarokról szóló jogszabályt? De ha mégis elakad régi-új, harcedzett diplomatáink gondolatmenete, jön a mindent elsöprő érv: tanuljunk meg kicsik lenni. Főleg most, az uniós csatlakozás kapujában. Az Európai Unió tagországainak állampolgáraira nem érvényes a kedvezménytörvény – ez az a sokat emlegetett hetedik alapelv, ami jogerőre emelkedve kimondaná a jogszabály halálát. Ez a kitétel azt jelentené a gyakorlatban, hogy 2004. május elsejétől – Szlovákia és Szlovénia uniós csatlakozásának pillanatától – a felvidéki és Mura-vidéki magyarok eldobhatják magyarigazolványukat, s búcsút inthetnek a jogszabály adta kedvezményeknek. 2007-től ugyanez bekövetkezhet az erdélyi magyarokkal is, hiszen Brüsszel négyéves várakozási időt ígért Romániának a csatlakozásig. A szomszédos országokban kisebbségben élő mintegy hárommillió magyarból négy év múlva már csak alig több mint félmillióra vonatkozna a státustörvény.
Kovács László külügyminszter, Bársony András államtitkár a törvény eurokonformitását kétségbe vonó okfejtéseikben fennhangon emlegetik Ausztriát, mint olyan országot, amely éppen uniós tagsága miatt maradt ki már a státustörvény eredeti változatából is. Az érv két okból kifolyólag is sántít. Ausztria, a burgenlandi magyarság a jogszabály meghozatalakor azért maradt ki a szomszédos országok sorából, mert várható volt a munkavállalási kedvezmény kapcsán felmerülő uniós kifogás. Az ugyanis valóban EU-norma, hogy a munkavállalás területén nem lehet semmiféle megkülönböztetés az unió állampolgárai között. Ez a kérdés azonban jelenleg már nem kérdés. A Velencei Bizottság jelentését is figyelembe vevő, s a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) teljes támogatását élvező módósítástervezet ugyanis kiemeli a munkavállalási kedvezményeket a jogszabályból. Másrészt Ausztria tekintetében nem lehet olyan egyértelmű etnikai diszkriminációról sem beszélni, mint a többi állam esetében, például Szlovákiában vagy Romániában. És itt érkezünk el a státustörvény egyik leglényegesebb eleméhez, a diszkriminációhoz. Verheugen szerint a törvénynek diszkriminatív elemei vannak. Csakhogy lényegi különbség van a diszkrimináció és a pozitív diszkrimináció között. A jogszabály ugyanis az uniós berkekben közkedvelt és különböző formákban gyakran alkalmazott pozitív diszkrimináció útján siet azon kisebbségben élő magyarok segítségére, akiket etnikai hovatartozásuk miatt egyénenként és közösségként egyaránt diszkrimináció sújt a munkavállalástól az anyanyelvű oktatáson keresztül egészen az igazságszolgáltatásig az élet majd’ minden területén. Ezek az érvek azonban egyetlen magyar kormánypolitikus szájából sem hangzanak el. A Günter Verheugen által megfogalmazott uniós észrevételeknek közük nincs hazánk EU-csatlakozásához, így csak a szocialisták státustörvény-ellenes érzelmeivel magyarázható az európai vélemény kritikátlan átvétele, annak szajkózása.
A magyar kormány, alig néhány héttel a módosítási alapelvek bukaresti meghirdetése után, nemcsak az ellenzékkel, de a határon túli magyar szervezetekkel is szemben találta magát. Bár Kovács Lászlóék egyeztetésre sem méltatták a szomszédos országokban élő magyarok vezető politikusait, azok üzenetei, nyilatkozatai egyértelműek a státustörvény módosításával kapcsolatban. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke lapunknak adott interjújában nyomatékosította: az Európai Unión belül is szükség van a státustörvényre, arra, hogy egy adott ország támogassa a határain kívül élő, de a nemzethez tartozó kisebbségi közösségeit. Hozzátette: ez semmilyen szempontból nem mond ellent uniós elveknek. Példaként említette Németországot, amely a maga részéről ugyancsak támogatja a határain kívül élő németek oktatási vagy művelődési intézményeit. Az RMDSZ elnöke szerint vannak olyan kérdések, amelyek az Európai Unióban érvényüket vesztik – például a munkavállalás vagy adott esetben szociális és gazdasági ügyek –, de semmi esetre sem az oktatási és művelődési problémák. „Ha az EU ennyire vigyáz az oktatási diszkriminációra, intézkedjen, hogy a mi gyermekeink, akik magyarul tanulnak, ne járjanak a románul tanuló gyerekeknél egy órával többet mindennap az iskolába. Ez sokkal súlyosabb, mint bármilyen pénzkérdés. A mi gyerekeink egy órával többet töltenek mindennap az iskolában, mivel ők magyar és román nyelvet is tanulnak. Ha az EU-nak ez a fajta diszkrimináció annyira fáj, s ha szerintük – amit egyébként nem hiszek – nem támogathatok a pénzemből egy gyereket valamelyik iskolában, akkor oldják meg ezt a kérdést. Oldják meg a tankönyvhiányt meg más problémákat, s akkor ezek a kérdések nem jönnek elő. Ha statisztikát készítenénk, kiderülne: abból kifolyólag, hogy kevesebb magyar osztály, magyar iskola van Erdélyben, mint román, ezek területileg szétszórtabban helyezkednek el, ennek következtében egy magyar gyerek messzebbre jár iskolába, nehezebb körülmények között, autóbusszal vagy más járművel. Ha a kérdést komolyan vesszük, akkor így kell megközelíteni” – fogalmazott az uniós kritikákról szólva Markó Béla a kolozsvári Szabadság című napilapnak. Az RMDSZ véleménye egybecseng a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) frakcióvezetőjének nyilatkozatával. Bárdos Gyula lapunk pozsonyi tudósítójának kérdésére elmondta: „Az uniós tagság nem lehet akadálya annak, hogy Magyarország támogassa a határain túl élő kisebbségeket, hiszen sem az unió szabályai, sem más nemzetközi dokumentum ezt nem tiltja, sőt, éppen a Velencei Bizottság mondta ki, hogy az oktatási és kulturális támogatás segíti a kisebbségben élőket identitásuk megőrzésében.” Bárdos leszögezte: a felvidéki magyarok mindenképpen azt szeretnék, ha „az uniós csatlakozás után ugyanolyan kedvezményeket élvezhetnének a felvidéki magyarok, mint azok a nemzetrészek, amelyek az unió határain kívül maradnak, s országaik csak később csatlakozhatnak az európai közösséghez”.
Egyértelmű az RMDSZ és az MKP véleménye. Jelen állás szerint egy újabb Magyar Állandó Értekezleten aligha menne át a státustörvény megszűnését célzó hetedik alapelv érvényesítése. Ne feledjük, hogy a legutóbbi, tavaly novemberben tartott Máért-ülésen a határon túliak és az ellenzéki pártok nyomására végül olyan módosításban sikerült megegyezni, amely nem érinti a jogszabály alapvető értékeit. Az erdélyi és felvidéki elutasítás talán a huszonnegyedik órában meghiúsíthatja Kovács László hetedik alapelvének megvalósítását.