Törvény kenőpénzért

Tegnap megkezdte munkáját az a parlamenti vizsgálóbizottság, amely az utóbbi évek legnagyobb lengyel korrupciós botrányának körülményeit hivatott felderíteni. A kiszámíthatatlan következményekkel fenyegető, az egykori amerikai Watergate-botrány mintájára a sajtóban Rywingate-nek keresztelt ügyben már meghallgatta az érintetteket az ügyészség is, s a kulcsfigurának számító Lew Rywin ellen „pénzes protekció” címén vádat emelnek.
Az ügyet a liberális Gazeta Wyborcza hozta nyilvánosságra. Az írás szerint Lew Rywin orosz származású médiamágnás, filmproducer, a Canal+ digitális televízió és a Heritage Films cég tulajdonosa tavaly július végén felajánlotta a Gazeta kiadójának, az Agora Rt.-nek, hogy 17,5 millió dollár kenőpénz fejében elintézi a rádió- és televíziótörvénynek a médiacsoport számára kedvező módosítását. Így az Agora vásárolhatná meg a Polsat kereskedelmi televíziót. (A rádió- és televíziótörvény éppen tavaly júliusban a szejm elé beterjesztett módosításával egyébként lehetetlenné válna, hogy országos napilap televíziós csatornát vásárolhasson, amely előírás éppen az Agora érdekeit sérti, hiszen megakadályozná régi törekvése megvalósulását, a Polsat megvásárlását.) Rywin azt kérte, hogy cserében alkalmazzák a Polsatnál, a Gazeta pedig ne tegyen közzé a miniszterelnököt és a baloldalt bíráló cikkeket. Közölte még, hogy Leszek Miller kormányfő megbízásából jár el, s a kért pénzt a kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) céljaira fogják felhasználni. Az ajánlatot Adam Michniknek, a Gazeta főszerkesztőjének is megismételte, aki a producer tudta nélkül a beszélgetést magnóra vette, majd értesítette a miniszterelnököt. Miller cáfolta és légből kapottnak minősítette az egész ügyet, s közölte Michnikkel, hogy semmiféle közvetítésre nem kérte Rywint. Ezután – még júliusban – hármas találkozót tartottak a miniszterelnöki hivatalban Miller, Michnik és Rywin között.
Úgy hírlik azonban, Rywin tevékenysége egy nagyobb vállalkozás része lett volna, amelynek során a baloldal egy nagy médiakonszern létrehozására tett kísérletet. Lett volna ebben saját televízió (esetleg a közszolgálati televízió második csatornájának privatizációjával), egy új baloldali napilap és egyéb médiaeszközök, amelyek a piacon megvásárolhatók.
A homályos és zavaros ügy mindazonáltal súlyos kérdéseket vetett fel. Miért várt a Gazeta fél évet a nyilvánosságra hozatallal? További kérdés, hogy miért nem értesítette Michnik az ügyészséget? Sokan feszegetik a miniszterelnök felelősségét is, aki szintén már fél éve tudott a dologról, de nem kezdeményezett eljárást. Mások, így a Newsweek Polska kommentárjában sajnálkozva állapítja meg, ha a lengyel közélet különbözik még valamiben a teljesen korrumpálódott ukrajnai vagy oroszországi politika színpadától, az talán csak a sajtó szabadsága. A lapok megírják a sorozatos botrányokat, sőt a bűnösök olykor még az igazságszolgáltatás kezére is jutnak. De már a sajtószabadságot is veszély fenyegeti. Politikai nyomás nehezedik a gyengébb médiumokra. Kísérletek történnek a sajtó erejének korlátozására a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosítása révén.

Látványos generációváltás. „Mozgalmas korban élünk, s erre van egy régi kínai átok, mondván, élj te csak ilyen mozgalmas, változó időben!” – kommentálta a legutóbbi hónapok sajtóval kapcsolatos botrányait Longin Pastusiak, a lengyel szenátus elnöke. Az egykor maga is újságírónak készülő, ma Varsóban e tárgyat tanító politikus megjegyezte, Lengyelországban sehol olyan mérvű generációváltás nem zajlott le, mint éppen a sajtóban. Ennek egyik hatása, hogy a fiatalok a szenzációkat, a konfliktusokat keresik. E hozzáállás szerinte nem éppen rossz, a publicisztika mélyebb tudást, olvasottságot feltételező műfaja azonban mindenképpen megszenvedi. Pastusiak szerint ugyanakkor egyértelműen pozitív hozadéka e váltásnak a lengyel sajtóban markánsan megjelenő sokszínűség, pluralizmus. A sajtó és a hatalom viszonyát érintve Kwasniewski elnök egy intelmét idézte: „Egy újságíróval veszekedni olyan, mintha a műtőasztalon tenné ezt az ember a sebésszel.” (S. G.)