Varsó a spanyol példát követné az unióban

Egyértelműen új feladatokat, tartalmat kap majd a csatlakozás után a visegrádi együttműködés, mint ahogy a Benelux államok már kitűnően együttműködnek az Európai Unió keretein belül is. Rákényszeríthet bennünket a közös fellépésre már rögtön az elején, hogy a tíz új tag belépésével minden bizonnyal felszínre kerülnek majd az ellentétek a régiek és az újak között. S ekkor a koppenhágainál mindenképpen hatékonyabban kell kiállnunk érdekeinkért, nyilatkozta lapunknak a visegrádi parlamenti elnökök budapesti megbeszélése után Longin Pastusiak, a lengyel szenátus elnöke.

A koppenhágai belépő igazolta Lengyelország súlyát. Többek számára azonban még kérdéses, milyen helyet tud kivívni Varsó tagként az unióban. Egyik oldalon ugyanis ott van az ír vagy a spanyol út, a lehetőségek megragadásáé, míg a másikon a görög, azaz az elvesztegetett éveké. Melyek a legfontosabb teendők annak érdekében, hogy ne a Financial Times által vázolt második forgatókönyv valósuljon meg?
– Természetesen arra törekszünk, hogy minél jobban kiaknázzuk az unió által a fejlődéshez kínált lehetőségeket. Válaszom tehát egyértelmű, a spanyol, portugál, ír utat tűztük ki célul, s nem a görögöt. A legfontosabb feladataink élén azt említeném, hogy felkészítsük társadalmainkat a népszavazásra, gyorsítsuk a jogharmonizációt, s minél több olyan szakértőt találjunk, akik az EU struktúrájában majd megtalálják a helyüket. Nagyon fontos a ratifikáció felgyorsítása is, ugyanis alig fél évünk van erre, miközben a NATO-csatlakozás esetén tizenegy hónapra volt mindehhez szükség. Pedig akkor korántsem tapasztaltunk olyan társadalmi ellenkezést a tagországok körében, mint most. Ezért aztán hatásos intenzív kampányt kell folytatnunk, hogy az egyes parlamentek miatt ne késhessen az integráció. Gyakorlatilag már kidolgoztuk a lobbizás részleteit és erőteljesen támaszkodni kívánunk a Nyugat-Európában élő három-négymillió lengyel származású állampolgárra.
– Lengyelországot európai irányultsága mellett bensőséges kapcsolatok fűzik Amerikához is. Okozhat-e gondot az erős atlanti kötődés az európai politikában?
– Sajnos, egyre több probléma merül fel transzatlanti kapcsolatokban, s ez nem használ a NATO működésének sem. Lengyelországban valóban felvetődik néha a kérdés, hogy Európával vagy Amerikával tartsunk-e. Úgy gondolom azonban, hogy csupán álproblémáról van szó, olyan ez, mint megkérdezni egy gyerektől, hogy az apukáját vagy az anyukáját szereti jobban. Európával és Amerikával is együtt kell mennünk. Az első irány természetes, a második mellett pedig hadd emeljek ki két érvet. Először is az Egyesült Államok a legerősebb szövetségesünk. Aztán, kevés szó esik róla, de számunkra nagyon fontos Amerika egyensúlyozó szerepe. Washington Európa-politikája ugyanis a hidegháború után lényegében arról szól, hogy e térségben egyik ország se kerüljön domináns szerepbe.
– Több mint negyven éve Amerikával foglalkozó kutatóként mit gondol azokról a véleményekről, amelyek szerint az Európai Unióban Lengyelország az Egyesült Államok trójai lova lesz? A napokban például Aleksander Kwasniewski NATO-főtitkári esélyeit illetően merül fel a lengyelek erős amerikai kötődése.
– Meggyőződésem, hogy az elnökünk nagyon jó főtitkár lenne, komoly problémát jelent azonban, hogy míg Robertson hivatali ideje idén októberben, addig Kwasniewskié 2005-ben telik le. Egyébként Lengyelországban valóban nagy a szimpátia Amerika iránt. Ezzel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy a világon két igazán Amerika-párti ország van, az egyik természetesen Amerika, míg a másik Lengyelország, de a sorrendben nem vagyok igazán biztos.
– S az erősen atlanti kötődésű lengyelek hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy Amerika és Oroszország manapság talán a kelleténél is jobban megértik egymást? Egyrészről ez rendben is lenne, a terrorizmus elleni harc kovácsolta partnerség azonban térségünket akár negatívan is érintheti. Egyes vélemények szerint ugyanis Moszkva cserébe szabad kezet kapott Közép-Európában bizonyos ágazatok privatizációjához. Érezhető-e valamiféle félelem ezzel kapcsolatban önöknél?
– Lengyelország és Oroszország politikai kapcsolatai manapság jók, s már az előző kormány idején jelentős előrelépés történt e téren. A gazdaság térületén azonban ez az előrelépés még nem igazán mutatkozik meg, hiszen például a gázvezetékekkel kapcsolatban máig nem tudtunk dűlőre jutni. Ami pedig a veszélyérzetet illeti, Lengyelországban a Szovjetuniónál régebbre nyúló történelmi gyökerei vannak az Oroszországgal szembeni bizalmatlanságnak. Oroszország azonban demokratizálódik, szerepet vállal az európai biztonság felépítésében, gazdasági, társadalmi szempontból pedig stabilizálódó ország. Mindezek olyan okok, amelyek csökkenthetik veszélyérzetünket.

A professzor politikus. Longin Pastusiak (67) Lódzban született. Külpolitikai tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban, a virginiai egyetemen, míg Varsóban újságíró szakot végzett. A 60-as évek elején doktori tanulmányokat folytatott Washingtonban. A doktori cím után 1978-ban megszerzi a professzori címet is. Dolgozik a Lengyel Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, majd a társadalomgazdasági főiskola rektora. Az akadémia politikatudományi bizottságának tagja. 1961-től a LEMP tagja, 1991-től képviselő, az első két ciklusban a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) frakcióvezető-helyettese. Jelenleg a felsőház, a szenátus elnöke.