A bírák a nyilvánossághoz fordulnak

Hosszas hezitálás után döntött úgy Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke, hogy feltárja a magyar bírák méltatlan helyzetét a Nemzetközi Bírói Egyesület konferenciáján. Beszéde nyomán az európai szekció májusi, Dubrovnikban rendezendő ülése elé viszik a problémát. Ujkéry bíró szerint csak a nyilvánosság segítheti őket az érdekérvényesítésben.

Nem hivatalosan, a Magyar Bírói Egyesület delegáltjaként érkezett Ujkéry Csaba a spanyolországi Alicantéba, a Nemzetközi Bírói Egyesület (Justice in the World) konferenciájára, hanem magánemberként, Ramon Rodrigez Arribas alelnök meghívására január 30.–február 4. között. A nemzetközi szervezet öt kontinens hatvanhat országa bíráinak képviselőit tömöríti, s a résztvevők hivatottak reprezentálni e hatalmi ágat. Az idén tisztújítással kezdődött a konferencia: a tuniszi Tarek Bennour bírót elnöki székében Ernst Markel, a bécsi táblabíróság elnöke váltotta.
A bírói függetlenség állandóan napirenden tartott témája kapcsán nagy súlylyal esik latba a világ bíráinak anyagi helyzete, ami a hagyományos meggyőződés és tapasztalat szerint a függetlenség alapjául szolgál. A volt szocialista országok bíráinak tevékenységét különös érdeklődés és figyelem övezi. Évente tart világtalálkozót a Nemzetközi Bírói Egyesület, amelyet financiálisan az egyesület alapítványa működtet.
– Felszólalásomban a magyar bírák méltatlan helyzetéről számoltam be, miután itthon már többen és többször szót emeltünk annak javításáért, de nem történt változás – szögezi le Ujkéry Csaba. – Lomnici Zoltán véleményét osztom magam is: a legfelsőbb bíró szerint nekünk, bíráknak a nyilvánosság marad az érdekérvényesítés lehetőségeként.
A három hivatalos nyelv, az angol, a spanyol és a francia mellett a magyar bíró németül adhatta elő beszédét, amelyben kendőzetlenül szólt a honi viszonyokról. A társaság szemmel láthatóan meglepődött, mert bár ismerik a magyar igazságszolgáltatás ezen ágának eredményeit, a rendszerváltás óta zajló átalakulás nehézségeit és az évtizedeken át kézi vezérléssel irányított, mégis sok becsületes bírót felmutató szakmai társadalom demokratizálódását, ám a financiális helyzetükkel nem voltak tisztában.
– Beszámoltam róla, hogy Magyarországon a bírói előmenetel anyagilag csupán ötvenöt éves korig jelent fejlődést, az azt követő korosztály nem is szerepel a bértáblában, holott a bírák hetvenéves korig dolgozhatnak, s dolgoznak is. Tapasztalatuk, tudásuk ekkorra érik be igazán, a nagy tekintélyű és az igazságszolgáltatás mellett vitathatatlanul elkötelezett bírák idősebb korukban kapják meg pályájuk legjelentősebb ügyeit. S a karrier része az anyagi megbecsültség is. A bírák a civilizált államokban különleges nyugellátásban részesülnek, amit a társadalom is elfogad, mi több, így honorálja a törvénykezés képviselőinek anyagi önkorlátozását, az ítélkezéssel járó szellemi és idegi igénybevételét, munkája fontosságát. A nyugdíjba vonult bíró aktív jövedelmének harminc százalékát kapja kézhez nyugdíjként.
Kényes a pénzről, a fizetésekről, a jövedelemről beszélni, de lényeges, hogy a bírói hivatás speciális magatartást kíván e téren. Egy bíró aktív idejében nem végezhet olyan tevékenységet, amelyért ellenszolgáltatást kaphat, semmiféle mellékállást nem vállalhat. (Kivéve a művészeti, irodalmi tevékenységet – Ujkéry Csaba többkötetes író, nem saját ügyében szólalt fel hát első sorban Alicantéban – a szerk.) Európai összehasonlításban a kontinens bírái jövedelmének tizennyolc százalékát teszi ki a magyar bírák jövedelme, ezzel az utolsó előtti helyen állnak. Mögöttük csak egy volt szovjet tagállam, a mára független Lettország kullog.
– Csalódott a magyar bírói kar – fejtette ki a Somogy Megyei Bíróság elnöke társai nevében véleményét a külföldi szakmabéliek előtt –, mivel a múlt év végén megígért ötvenszázalékos béremelés is csak részlegesen következik be. Júniusban kapunk huszonöt százalékot, a következő huszonötöt pedig októberben, s nem visszamenőleg. A személyes keserűségnél már csak a kollektív a nagyobb, hiszen az európai országok költségvetésének 3,5-4 százalékát teszi ki a bíróságok költségvetése, míg a magyar bíróságok mindössze 1,6 százaléknyival részesülnek a büdzséből. Nem véletlenül vált fizetésképtelenné tavaly év végén tizennégy bíróság. Némi vigasszal szolgál, hogy állítólag jövőre az Igazságszolgáltatási Tanács állapítja meg a bírósági büdzsét, s azt a parlament hagyja majd jóvá.
– Ha a társadalom nem becsüli bíráit, az jelzésértékű – összegezte véleményét a bíró, majd hozzátette: – Az Antall-kormány idején érezhettünk valamennyire a megtisztelő (nem kivételezett!) figyelmet, s ’98-ban történt még egy bérkorrekció. Ennyivel kellene beérnünk? Kevesen vagyunk, Magyarországon, kétezerötszáz bíró látja el a törvénykezés feladatát, ennyien hozzuk meg ítéleteinket a törvények alapján, a társadalom nevében és érdekében.
Felszólalásáról természetesen jegyzőkönyv készült, illetve magát a beszédet is csatolták a dokumentumhoz. Kiutazása előtt itthon néhányan óvták a nemzetközi föllépéstől, mások pedig éppen azt kérték, ha lehetősége nyílik rá, e nagy, nemzetközi szakmai nyilvánosság előtt is vállalja bírótársai ügyét.
– Hivatalosan senki nem kért rá, és senki nem figyelmeztetett a hallgatásra sem. Régi reflexeket, sötét múltat idézne, ha tartanom kellene bármitől is – zárja beszámolóját. – De különben nem vagyok félős alkat.