A nemzeti eszme válsága

Az RMDSZ szatmári kongresszusán a szóra emelkedő Dávid Ibolya és Németh Zsolt lényegesen nagyobb tapsot kapott, mint a szabad demokrata küldött, a magyar szocialista kormányfő vagy a román miniszterelnök. Ha valaki így akarná felmérni az erdélyi magyarok politikai szimpátiáját, egyszerű lenne a válasz: arrafelé a jobboldal a nyerő. A küldöttek döntése azonban egész mást mutat: a konzervatív tiszteletbeli elnököt, Tőkés Lászlót kiszorították a szervezetből (tisztségét is megszüntették, ám arról már egy nappal korábban lemondott a püspök), immár sokadszor újraválasztották a magát mérsékeltnek nevező, ám egyre inkább balra tolódó Markó Bélát, és kiütéssel győzött a szocialista szárny.
Sokan azt mondják, súlyos taktikai hiba volt a legerősebb belső ellenzéki platform, a Reform Tömörülés részéről, hogy nem vett részt a munkálatokban, és nem állított ellenjelöltet, mert így egyrészt gyávasággal vádolható, másrészt nem volt reális alternatíva a választásban. Ám abban is van logika, hogy ha valaki szabálytalannak tekinti a kongresszus összehívását (mivel az előző határozatait még nem hajtották végre), és vitatja a delegálási módszerek jogosságát, akkor nem legitimizálja jelenlétével az egészet (és nem szalad bele a biztos vereségbe).
Még egy fontos adalék: a környező magyarok lakta országokkal ellentétben Romániában a politika totálisan uralja a civil élet majd minden szegmensét, így például a legnagyobb pénzosztó Illyés Alapítvány romániai alkuratóriumát is Markó vezeti. A romániai magyar média, de a közösségi élet más fórumai is az anyaországi támogatástól függnek, így nem csoda, hogy például a napisajtóban ritka az RMDSZ-szel szemben megfogalmazott éles kritika, tabu a politikusok vagyoni helyzetének gyarapodása: romániai magyar politikus még nem keveredett korrupciós botrányba. Kérdés, hogy ennyire erkölcsös-e mindahány, vagy csak a cenzúra működik ilyen hatékonyan.
A helyzet adott: a győztesek nem voltak nagyvonalúak, a gesztusok ezúttal is elmaradtak, a Markó-vonal kiütéssel győzött a Szakszervezetek Művelődési Házában. A diadal helyszínétől néhány száz méterre, a Láncos-templomban a fősodorból kiszorultak tanácskoztak a hogyan továbbról. Másfél ezer résztvevő, köztük RMDSZ-képviselők és szenátorok, a helyi közösségek választott tisztségviselői, neves közéleti személyiségek, mégsem döntöttek a szakadás mellett, hanem a magyar konzervatívok mintájára megpróbálják a polgári körök mozgalmán keresztül megszólítani mindazokat, akik csalódtak az egypártosodó RMDSZ-ben. A teljes jogú élet alternatíváját zászlajukra tűző reformisták abban bíznak, hogy az öncélú politikát csakis az erős civilek bírhatják jobb belátásra.
A legbefolyásosabb román napilap, az Adevarul a kongreszszus első napján vezércikket szentelt az RMDSZ balkanizálódásának. Ebben kifejtik, hogy a folyamat akkor indult el, amikor a magyar politikusok a kényelmetlen ellenzéki padokat a hatalom bársonyszékeire cserélték, és rájöttek a földi javak birtoklásának előnyeire. Az ország demokratizálódását elősegítő kisebbségi tömörülésből így lett például a választási reformot megtorpedózó retrográd erő.
Az anyaországi konzervatív tábor és az erdélyi magyarság egy hajóba került. A miértek helyett most már ideje azon gondolkodni, hogyan tudnának közös erővel átevezni a túlsó partra.