Én nem tudom...

Én nem tudom, miféle bölcsesség divatos manapság. Egyáltalán mi az, amit bölcsességnek nevezhetünk? Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy rengeteg okos ember nyüzsög mai világunkban, aki tudja, mitől döglik a légy. A „dörzsöltek” sokaságából néhány úgy viselkedik, mintha bölcs lenne, s elfogulatlanul, részrehajlás nélkül használná az eszét.
Mivel a gondolat önmagában nem tanulmányozható, korunk bölcsei verbálisan jelenítik meg igazságaikat. Legtöbbször a tévé képernyőjén láthatjuk-hallhatjuk őket; van közöttük prófétára emlékeztető, akinek nem csupán beszéde ékes, hanem a bölcsességet külsejében is megtestesíti. Manapság „elemzőnek”, „szakértőnek”, netán „kommentátornak” hívják az ilyet, feladata azonban prófétikus: korunk és társadalmunk jelenségeit szemléli és méltatja, aktuális hatalmasságainak gondolatait, szavait, cselekedeteit mérlegeli oly módon, mintha ő maga e hatalmasságoktól sem így, sem úgy nem függene.
A Bölcsek könyvében áll ez a mondás: „Csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte.”
Azt kell hinnünk, az ilyen szerető-bölcs ritka szerzet. Éppen ezért könnyen követhető a jó tanács: prófétáink nem feddnek meg senkit a hatalmasok közül, belátván, hogy szeretetet nem kaphatnak érte.
Megfigyelhető, hogy az elektronikus bölcsek jelenleg szívesen bírálják azokat, akik legutóbb nem nyerték el a választók többségének kegyét. Például Orbán Viktor szerető és türelmes szívét nap nap után próbára teszik. Az ő esetében a haladó liberális kinyilatkoztatók nem ismernek tréfát és mértéket, feddés feddést követ, míg Medgyessy Pétert részükről nem éri gáncs. Az ATV-ben minap négy szakértő bölcs már-már sámánszinten, a forint le- és felértékelése körül összeesküvést szimatolt. Juszt, Avar, Mészáros, Bolgár közös erőfeszítéssel kisütötte, hogy Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke valamely ördögi terv részeseként, tudatos rosszindulattal arra játszik, hogy Orbán próféciáját, miszerint káosz uralja el a magyar közgazdaságot, beteljesítse.
Eddig – legalábbis én úgy értesültem róla – a különböző (banki, nemzetközi és egyéb) összeesküvés-elméletek jobboldali elmékben fogantak, s sosem vallottak túl nagy elmeélre. Most pedig négy haladó bölcs a baloldalról áll elő ilyen teóriával avégből, hogy a közel egy éve leváltott jobbközép kormányon rúghasson egyet. És biztosak lehetünk benne, hogy nem az utolsót.
Ha komolyan vesszük az intelmet, hogy „csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte”, akkor a fenti eljárás arra utal, hogy a derék Juszték Orbánt bölcsnek tekintik, aki mindhalálig örvend a kritikának, így aztán jó szívvel veszi az egész mészárosmunkát, amit a magyar kormánypárti sajtó manapság művel.
Ez a mészárosmunka a sunyi tárgyilagosság és bölcsesség tudatában jelenik meg. Hat, alkot, gyarapít. A haza máris fényre derült.
A Magyar Nemzet ezek szerint nem jár el bölcsen, amikor számos alkalommal bírálja a jelenlegi miniszterelnököt. Ugyanis ő szemmelláthatólag nem az a fajta, aki szereti és keblére öleli „megfeddőit”. Az ő szíve a közeljövőben aligha melegszik fel lapunk iránt. Bár fent említett Juszték azt vetik a szemére – náluk ez a bírálat –, hogy folyton nagylelkű gesztusokat tesz a „másik oldal” felé, amit az természetesen nem viszonoz.
Én most viszonzok valamit: kijelentem, hogy négy ATV-s médiabölcsünk – kormánybérencként – kitűnően, nagy leleménynyel látja el nem szigorúan titkos feladatát.
Hogy ezért dicséret illeti-e őket, én nem tudom…