Háború lélektől lélekig

A kormánynak a státustörvény kiherélésére tett kísérletei, valamint az Illyés Közalapítvány körül kialakult vita (mint arról lapunkban többször is beszámoltunk: a határon túli magyarok támogatásáért felelős anyaországi kormánytisztviselők sérelmezték, hogy miért végezték el a feladatukat, vagyis osztották ki a felvidéki szülőknek a kedvezménytörvényben előírt támogatásokat) eltereli a figyelmet a lényegről: a magyarkérdés a Felvidéken (is) az általános iskolák első osztályaiban dől el. Ha a magyar diákok többsége magyar iskolába íratkozik, akkor megmarad a nemzet, ha pedig fordítva történik, akkor beolvad a magyarság.

2003. 02. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az iskolaköteles gyereket nevelő magyar szülők évek óta levelet kapnak egy társadalmi szervezettől, melyben arról tájékoztatják őket, hogy milyen előnyökre és segítségre számíthatnak, ha anyanyelvi iskolába íratják a kisdiákot. A beíratkozási program szakemberei többlépcsős stratégiát dolgoztak ki a szülők meggyőzésére, és a többéves statisztika őket igazolja: tavaly a magyar diákok harmincnyolc százalékát íratták magyar iskolába, szemben az 1999-ben regisztrált harmincnégy százalékkal. Az eredményt növeli, hogy Szlovákiában is fogy a lakosság, egyre kevesebb a gyerek, különösen a magyar közösségek esetében.
A lélektől lélekig folyó háborút a huszonöt célalap önkéntesei vívják. A hézagpótló civil kezdeményezés tíz éve alakult a magyarországi Rákóczi Szövetség ösztönzésére. A rendszer láncszemei (zömükben jogilag is bejegyzett polgári társaságok) integrálják a helyi magyarságot egyházi, ifjúsági, oktatási, kulturális és önkormányzati téren, s létrejöttük ellen nem tiltakozott a többségi nemzet. A járások mintájára felállított rendszer egyéni és közösségi támogatásokat is ad.
A kommunikációs offenzíva a minden szülőt elérő üzenettel kezdődik, a levélben röviden összefoglalva mindazon érveket, amelyek a megmaradás és az anyanyelvű oktatás mellett szólnak. A szülőket tájékoztatják arról, hogy a magyarul tanuló diák az érettségiig tartó oktatás során minden évben tanszer- és tankönyvtámogatásra jogosult az Illyés Közalapítványhoz benyújtott pályázat alapján, a legalább két gyereket taníttató családok még fejenként húszezer forintos támogatásra is jogosultak a kedvezménytörvénynek köszönhetően. A magyar közalapítványok mindezek mellett (és a kedvezménytörvénytől függetlenül) támogatják az iskolák fejlesztését, így a diák több szolgáltatáshoz jutva piacképesebb tudást szerezhet.
A magyarul tanulók támogatást kapnak a tanulmányi versenyeken való részvételhez, és az úgynevezett bentlakásba járók vagy az ingázók (célalaptól függően) költségeit is támogatják. Minden diák eljut nyári táborba a szülőföldön és Magyarországon. Támogatják a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is. A célalapok anyagi támogatást nyújtanak a közösségi programok megszervezéséhez, a diákoknak karácsonyi csomagot adnak, és esetenként energiatakarékos égővel segítik az otthoni kiadások mérséklését. A levélben szó esik a pedagógusok állandó továbbképzéséről és az Orbán-kormány alatt Rév-Komáromban megnyitott magyar egyetemről (ez az rendszerváltás utáni első magyar nyelvű felsőoktatási intézmény a Felvidéken).
A szülők meggyőzésére fordított korona-tízmilliók meghozták az eredményt, hiszen a kedvezőtlen demográfiai mutatók ellenére Dél-Szlovákia magyarlakta régióiban évről évre növekedik a magyar oktatás iránti igény. Mindez azt bizonyítja, hogy visszaszorulóban az a vélekedés, hogy a gyereknek az a jó, ha minél korábban alkalmazkodik a szlovák környezethez. A szülők kezdik elhinni, hogy a gyerekek hosszú távú érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a legfogékonyabb korban biztos szellemi alapokat kapnak anyanyelvükön, amire aztán ráépíthetik az érvényesüléshez szükséges kiegészítő ismereteket.
A célalapok az első levél után felleltározzák, hogy hová hány magyar gyereket írattak be. A nebulókat már teljes tanszercsomag várja, ez független a kedvezménytörvényben meghatározott taneszköz-támogatástól. Az alapok rendelkezésére álló összeg fele a diákok közvetlen támogatására megy, az egyes régiókban maguk döntenek arról, hogy ezt a pénzt miként osztják el a szociális alapú étkeztetés és az ingázók támogatása közt. A fennmaradó részből közösségi programokat finanszíroznak: táborokat, iskolai rendezvényeket szerveznek, tájékoztató füzeteket adnak ki, ajándékokat és könyveket vásárolnak.
A rendszer annyira bevált, hogy már mások is átvették: az Apáczai Közalapítvány például a módszer egyes elemeit átvéve szervezte meg az erdélyi és kárpátaljai támogatásokat. A nemrég elkészült, 2002-es statisztika azt bizonyítja, hogy tavalyhoz képest jelentős, több mint két és fél százalékkal növekedett a magyarul tanuló diákok száma (a szlovákul tanuló diákokhoz viszonyítva a magyar iskolába beíratkozottakat, a növekedés 0,89 százalék). Javult a helyzet a városi iskolákban is (1999 óta tizenöt városban több a magyar diák, hatban pedig kevesebb), annak ellenére, hogy városban sokkal erősebb az identitástudatot csökkentő hatás, mint a falvak erős közösségeiben. A leghatékonyabban a vágsellyei célalapok önkéntesei dolgoztak, itt több mint hat százalékkal nőtt a magyar iskolákba íratott gyerekek száma (a legeredményesebb iskolák évről évre számítógépet kapnak munkájuk elismeréseként). Rozsnyón és Szencen nem sikerült megállítani a beolvadást, itt közel négy százalékkal csökkent a magyar diákság az első osztályokban.
A programokban részt vevő önkéntesek egyöntetűen állítják: a státustörvény miatt érezhetően nőtt a hajlandóság a szülőkben arra, hogy anyanyelvi iskolába adják gyerekeiket. A kormányváltás óta tapasztalható politikai hezitálás miatt azonban erős az elbizonytalanodás, tartani lehet a folyamat megtorpanásától. Az Illyés Közalapítványhoz pályázó négyszázhuszonöt család joggal hihette, hogy a magyar kormány enged a pozsonyi nyomásnak, és lemond az egyéni támogatásról. A győztes pályázóknak megítélt pénz a közalapítvány vezetői bátor kiállásának köszönhetően mégis eljutott a családokhoz, és láss csodát, nem lett világbotrány belőle. A négy legnagyobb szlovák napilap közül a két legolvasottabb, a Novy cas és a Národna obroda egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, míg a jobboldali Sme a magyar reakciókat foglalta össze az egyik cikkében, megemlítve, hogy a felvidéki magyar szervezetek egyik embere bírálta és politikailag szerencsétlen lépésnek ítélte a támogatás kézbesítését. A lap internetes fórumán több mint száz olvasó reagált a hírre, és a hozzászólók fele kedvezően viszonyul a magyar kedvezménytörvényhez! A baloldali Pravda glosszát szentelt az ügynek, fárasztó problémának nevezve a kedvezménytörvényt, kiemelve, hogy Szlovákia magatartása túlzottan illedelmessé, Magyarországé nyugtalanítóvá és abszurddá kezd válni. Mérvadó szlovák politikus különben nem foglalkozott az üggyel, ők inkább az ottani kormányválsággal voltak elfoglalva.
A támogatást kézhez kapó szülők örülnek, és úgy vélik, a nagypolitika csatájában végre a kisemberre is odafigyelt valaki.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.