Jelentések

Medgyessy Péter ismeri az Amnesty International jelentéseit. Ez azért érdekes, mert miniszterelnök-helyettes korában a magyar titkosszolgálat jelentéseit nem ismerte. Azokat nem olvasta, pedig munkaköri kötelessége lett volna, ő mégis unottan félrelökte a dossziékat, még a természetes emberi kíváncsiság sem ébredt fel benne. Igaz, akkor már túl volt a KGB megleckéztetésén, a magyar ellenzék sok újat nem mondhatott neki. Egyébként is, akkoriban reformerként azon fáradozott, hogy belülről bomlassza a pártot. Érthető, hogy nem érdekelték a hálózati jelentések, csak zavarták volna szent elhatározásában, miszerint végrehajtja a rendszerváltást.
Az Amnesty International jelentéseivel más a helyzet. Az emberjogi szervezet kiadványai nagyon izgatják, rendszeresen átlapozza azokat, nehogy valamely fontos tény elkerülje a figyelmét. Különösen szabadsága előtt olvassa elmélyülten a füzeteket, akár az utazási prospektusokat. Még az is lehet, hogy a jelentések alapján keres úti célt magának. Ott érdemes vakációzni, ahol a politikai ellenzéket elnyomják, kínvallatásnak vetik alá, bebörtönzik, ott nagyobb a biztonság és a nyugalom. Ott bátran nyújtózkodhat az ember a nyugágyban, szopogathatja a koktélokat, süttetheti magát a napon, nem kell attól tartania, hogy üldözött emberjogi aktivisták, elcsigázott szabadságharcosok, hangoskodó demokraták pénzt kunyerálnak, állásfoglalásra kényszerítik, vagy bármely más módon zaklatják a pihenni vágyót. Így eshetett Kubára derék és előrelátó miniszterelnökünk választása, elvégre ott négy évtizede példás rend van. Azon a tájon az ország gondjaitól gyötört közember ideális körülmények között relaxálhat, feltöltődhet szellemileg, lelkileg, fizikailag, sőt nemcsak személyes élményekkel gazdagodhat, hanem felelős országépítő munkájához is hasznos tapasztalatokat szerezhet.
Más kérdés, hogy a bevett európai normák szerint kultúrember nem megy olyan országba üdülni, ahol ártatlanokat börtönöznek be, mert akiben van egy csöpp jóérzés és szolidaritás megkínzott embertársai iránt, az nem érezheti jól magát ilyen légkörben. Magas közjogi méltóság meg végképp nem mehet ilyen országba dagonyázni, még magánemberként sem, bármilyen illatos ott a szivar, ízletes a koktél, bársonyos a tengerpart homokja, vérpezsdítő a muzsika, mert szándéka ellenére is legitimálja az embertelen hatalmat.
Medgyessy sejthetett erről valamit, ezért akarta furfangos trükkök segítségével titokban tartani kubai kirándulását, nem rajta múlott, hogy a közvélemény tudomást szerzett róla. Utólag arra hivatkozni, hogy Jimmy Carter, Steven Spielberg és II. János Pál pápa is járt Kubában, s találkozott Fidel Castróval, a védekezésnek felettébb korlátolt módja. Nevezettek nem azért mentek oda, hogy a szocializmus teremtette „paradicsomi állapotokat” élvezzék. Ők nemcsak olvasták az Amnesty International jelentéseit, hanem felfogták és komolyan is vették azokat. Azért utaztak Kubába, hogy ismertségüket, tekintélyüket kihasználva szót emeljenek a diktatúra ellen, a rabságban sínylődő ellenzékiekért, a vallásszabadságért. Az ő missziójukat ízléstelenség egy lapon emlegetni Medgyessy sütkérezésével.
Az átvilágítóbírák felszólították Medgyessy Pétert, mondjon le mandátumáról és miniszterelnöki tisztségéről. Medgyessyt, a titkosszolgálati jelentésekhez hasonlóan, ez a jogerős bírói döntés sem érdekli. Lehet, hogy mostanában az Amnesty International Észak-Koreáról szóló jelentéseit tanulmányozza. Ott is százezrek sínylődnek ártatlanul a börtönökben, a lakosságot éhínség tizedeli, viszont az ellenzéket ráncba szedték, s állítólag van egy különleges rizspálinka, aminek semmihez nem hasonlítható a zamata. Ideális úti cél a következő szabadsága idejére.