Cikkünkben utánajártunk azoknak a topligákban szereplő labdarúgóknak, akik 2000 óta a legtöbb sárga, illetve piros lapot gyűjtötték be. A lista nem csupán a hírhedt piros lap gyűjtögetőkről szól: sokak esetében a kemény védekezés és a taktikai szabálytalanságok éppen annyira a játék részei voltak, mint a kreatív támadójáték vagy a gólok, gólpasszok. Lássuk, kik azok, akik a modern futball legdurvább oldalát testesítik meg – a tizedik helyezettől egészen a listavezetőig.
10. Xabi Alonso – 201 lap (195 sárga lap, hat piros lap)
Xabi Alonso neve hallatán sokaknak azonnal az elegancia, az intelligens játék és a precíz hosszú passzok jutnak eszébe – nem véletlenül. A Real Sociedadtól a Liverpoolon és a Real Madridon át egészen a Bayern Münchenig tartó karrierje során Alonso a középpálya motorjaként vált nélkülözhetetlenné. Bár nem az agresszivitásáról volt híres, a játéka elengedhetetlen részét képezték a taktikai szabálytalanságok, főleg amikor az ellenfél kontráit kellett megállítani. Ő tökéletes példája azoknak a játékosoknak, akik úgy tudtak „piszkos” munkát végezni, hogy közben megőrizték a tekintélyüket a pályán.
A 201 hivatalos lap (195 sárga és 6 piros) azt mutatja, hogy Alonso nem fogta magát vissza, ha a helyzet úgy kívánta. Nem volt alattomos vagy különösebben durva játékos, de gondolkodás nélkül szabálytalankodott ott, ahol a csapat érdekei ezt megkövetelték. A Bayernnél eltöltött éveiben, Pep Guardiola rendszerében különösen hangsúlyos volt a letámadás és a labda visszaszerzése, ami gyakran járt együtt sárga lapokat érő megmozdulásokkal. Egyszerűen mondva: Alonso tudta, mikor kell szabálytalankodni – és azt is, hogyan tegye azt „hatékonyan”.
9. Scott Brown – 212 lap (203 sárga lap, kilenc piros lap)
Scott Brown a Celtic legendás kapitányaként vált ismertté. Brown olyan középpályás volt, aki nem riadt vissza attól, hogy szükség esetén durvább eszközökhöz nyúljon.
A bíróknak sok fejtörést okozott: a pályafutása során összegyűjtött 212 sárga és piros lap is jól mutatja, milyen gyakran feszegette a szabályok kereteit. Ugyanakkor Brown szerepe sokkal többről szólt, mint puszta durvaságról. A skót ligában példaértékű karakter volt – olyan futballista, aki a kemény játékával vívta ki a csapata és a szurkolók tiszteletét.
8. Javier Mascherano – 213 lap (201 sárga lap, 12 piros lap)
Az argentin Javier Mascherano a védekező középpályások és a középhátvédek között egyedülálló, kemény és taktikus stílusával vált ismertté. A Liverpool és a Barcelona színeiben játszva ugyan nem a leglátványosabb futballista volt, de mindvégig nélkülözhetetlen volt a csapatai számára. Játékának fontos része volt az intenzitás és a kemény szerelés, ami többször kiállításhoz vezetett. Mascherano olyan ritka játékos volt, aki egyszerre tudott maradandó nyomot hagyni a pályán a harcias védekezésével és intelligens játékával.
Mascherano futballstílusa nem hagyott sok teret az ellenfél kreativitásának: mindig tudta, mikor kell közbeavatkozni, és rendre ott termett, ahol a legnagyobb szükség volt rá.
7. Raúl García – 214 lap (206 sárga lap, nyolc piros lap)
Raúl García, az Atlético Madrid és az Athletic Bilbao visszavonult középpályása olyan játékos volt aktív pályafutása során, aki sosem riadt vissza a párharcoktól vagy a taktikai szabálytalanságoktól.
García nem a látványos cselek vagy a kreatív passzok embere volt, hanem az a típus, aki bármikor hajlandó volt belemenni a kőkemény ütközetekbe a csapata érdekében. Előszeretettel vállalta a „piszkosabb”, keményebb munkát is a középpályán, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint 206 sárga és nyolc piros kártyája.
6. Sergio Busquets – 223 lap (219 sárga lap, négy piros lap)
Sergio Busquets a Barcelona aranykorszakának egyik legmeghatározóbb középpályása volt – taktikai érettsége és visszafogott, mégis határozott játéka hosszú éveken át tette pótolhatatlanná. Bár nem a durva belépőiről volt ismert, mindig pontosan tudta, mikor kell egy-egy taktikai szabálytalansággal megakasztani az ellenfél lendületét, megelőzve a komolyabb veszélyt. Jelenleg az Inter Miamiban is hasonló szerepet tölt be: a labda megtartása, a játék tempójának irányítása az elsődleges feladata – de ha kell, rombol, akár sárga lapok árán is.
Busquets tökéletes példája annak, hogy a keménység nem feltétlenül látványos vagy erőszakos – lehet elegáns és tudatos is. A 37 éves védekező középpályás pályafutása során 223 lapot gyűjtött be, ami jól mutatja: bár ritkán játszott durván, mindig megvolt benne az a taktikai érzék, amely a szükséges pillanatban határozott lépésekre sarkallta.
5. Pepe – 227 lap (210 sárga lap, 17 piros lap)
Sokan csodálkozhatnak, hogy Pepe nem fért fel még a dobogóra sem, de az egykor kemény, agresszív, olykor provokatív játékos, aki egyaránt képes volt megfélemlíteni és bosszantani ellenfeleit, pályafutása utolsó éveire meglepően lehiggadt, talán ennek is köszönhető, hogy „csak” 227 lapot kapott pályafutása során.
A Real Madrid és a portugál válogatott ikonikus alakja rendszeresen a középpontba került durva, kegyetlen, sőt olykor alattomos szabálytalanságai miatt.
Pepe nem csupán a fizikai erejét vetette be, hanem a mentális hadviselést is, amely sok esetben rendkívül hatékony eszköznek bizonyult. Bár Pepe megosztó személyiség marad, kétségtelen, hogy a portugál védő komoly erőssége volt csapatainak, rengeteg trófeát nyert pályafutása során, és a legkeményebb helyzetekben is helytállt.
4. Arturo Vidal – 245 lap (231 sárga lap, 14 piros lap)
Arturo Vidal azon középpályások egyike, aki páratlan módon ötvözte a fizikai erőt és a taktikai intelligenciát. A chilei játékos minden pályára lépésénél azt sugározta: bárkit és bármit kész legyőzni a csapata sikeréért – akár a szabályok határait is feszegetve. Legyen szó a La Ligáról, a Serie A-ról vagy a Bundesligáról, mindenhol ugyanaz a kérlelhetetlen harcos volt, aki nem ismert elveszett párharcot. Ezt jól mutatja a karrierje során összegyűjtött 238 sárga és piros lap is.
Vidal a legkeményebb középpályások közé tartozik, aki nemcsak rombolt, de épített is a pályán. A védekezésből gyakran váltott át lendületes támadásba, miközben a szenvedélye és indulatai sokszor a sportszerűség határait súrolták. Nemegyszer vált botrányos összetűzések főszereplőjévé, de éppen ez a kompromisszumot nem ismerő mentalitás tette őt nélkülözhetetlenné klubcsapataiban – és a chilei válogatottban is.
