Jogi esetek

Medgyessy, Lamperth és Salgó rendőrsége igazán hatásos hírverést csapott a Civilek a Békéért elnevezésű szervezet február 15-i, budapesti háborúellenes tüntetésének. A szombati hírek szerint a hatóság a „közlekedés aránytalan sérelmére” hivatkozva betiltotta az Andrássy út érintésével a Kossuth térre tartó felvonulást. Mindezt tegnap árnyalta az a nyilatkozat, amely szerint „csak” a demonstráció útvonalával van gondja a rendőrségnek, de az eredeti „nyomvonalon” is megtartható a felvonulás, ha a tüntetők kizárólag a járdát használják. Mielőtt meghatódnánk a rendőrség határtalan rugalmasságán és kompromisszumkészségén, majd elhessegetnénk az eljárás hátterében politikai motívumokat sejtő gondolatainkat, nem árt az emlékezetünkbe idézni, hogy olyan más jellegű felvonulások esetén, mint az úgynevezett Budapest Parádé vagy a „melegség napjának” köztéri ünneplése, fel sem vetődött a „közlekedés aránytalan sérelmének” szempontja.
A rendőrség nyilvánvalóan politikai sugalmazású akciója a joggal való visszaélés tipikus esete. A történet pikantériája, hogy a hatalom éppen azt a csoportot próbálta meg elhallgattatni, amely oly sokat tett a tavalyi kormányváltásért. A Civilek a Békéért mozgalom demonstrációjának betiltása ellen tiltakozók között ugyanis többségben vannak az egyértelműen baloldali elkötelezettségű személyiségek (Bródy János, Bodor Pál, Krausz Tamás, Szalai Erzsébet). A kormányzatnak persze nem elsősorban emiatt kellemetlen a tervezett tüntetés. Villámcsapásként érte ugyanis a felmérések tanúsága szerint az Irak elleni egyoldalú akciót határozottan elutasító magyar közvéleményt, hogy a miniszterelnök a Bush elnök politikáját támogató nyilatkozat aláírásával „bevitte” hazánkat a keményvonalas, háborúpárti koalícióba. Az elemi felháborodás így nem csupán az Amerika-ellenességüket még a hidegháború idejéből átmentő baloldaliakat, hivatásos pacifistákat és anarchistákat mozgósítja, hanem a nemzeti érzelmű jobboldal széles csoportjait és számos, a bal- vagy jobboldal mellett kevésbé elkötelezett embert. Bármennyire bizarr is az így létrejövő alkalmi koalíció, ahhoz bőven elegendő, hogy február 15-én hatalmas tömeg hömpölyögjön a főváros utcáin békét követelve. A tiltakozásnak pedig a héjákhoz csatlakozó Medgyessy kormánya is célpontja lesz.
A mostani eset korántsem egyedi, ezen pedig a most arcul csapott baloldali értelmiségnek is érdemes elgondolkodnia. Miután kis túlzással a nyolcvanas évek második felének állampárti vezetése vette át ismét a kormányrudat, sokan tényleg elhitték, hogy visszatértek a régi szép idők. Elhitte a Berkecz Máriát megalázó fogdaőr; elhitte az alkotmánysértő pártlogórendeletet megalkotó belügyminiszter; elhitte a Loppert Dánielt bíróság elé citáló, egykor a D–209-es kollégájaként dolgozó tapolcai rendőrkapitány; elhitte a gyülekezési jog korlátozásán mesterkedő, szintén állambiztonsági múlttal terhelt Salgó László; de elhitték azok is, akik sorra szüntetik meg a miniszterelnököt vagy az MSZP-t kínosan érintő eljárásokat.
Csakhogy a jogállam, az alkotmányosság nem fikció, mint 1989 előtt: ha sokszor tökéletlenül is, de működnek a mindenkori hatalom kontrollját garantáló intézmények (ügyészség, bíróságok, nyilvánosság stb.). Lesz tüntetés Budapesten, Loppert Dániel győzött, s a visszaélések, a kétes rendőrségi határozatok, az eltitkolni igyekezett üdülések híre is eljut a közvéleményhez. Miközben tehát felháborodva szemléljük a hatalom letűnt időket idéző antidemokratikus lépéseit, ne feledjük: minden egyes ilyen ügy egy újabb szög a Medgyessy-kormány koporsójában.