Kiábrándultság Jugoszlávia után

Montenegrónak a vasárnapi megismételt szavazáson sem sikerült elnököt választania. A részvételi arány ugyanis mindössze 47 százalékos volt (a törvény pedig a választások érvényességéhez ötven százalék feletti részvételt határoz meg). Filip Vujanovics, a kormánypártok jelöltje ismét „elsöprő győzelmet” aratott, a szavazatok 82 százalékát szerezte meg. Ha végigtekintünk most az alakulóban levő országon, Szerbia-Montenegrón, elnököt éppen sehol sem találunk. Sem a szövetségi államban, sem a tagköztársaságokban. Egyedül Koszovónak van elnöke, Ibrahim Rugova személyében.

Szerbiában, mint emlékezetes, többszöri nekifutásra sem tudtak érvényes választásokat lebonyolítani. Hiába módosították a törvényt, hogy a második menetben az érvényesség már ne függjön a részvételi aránytól. A második menetig el sem jutottak. A köztársasági elnöki teendőket szükségből ellátó házelnök pedig a következő választásokat az új szerbiai alkotmány meghozatala utánra halasztotta, tehát fél éven belül biztos nem lesz elnök.
Montenegró mintha utánozta volna a nagyobbik testvért. Elnöke most éppen neki sincsen. Hivatalosan. Érdekessége a dolognak, hogy éppen az a politikus végzi az elnöki feladatokat parlamenti elnökként, aki mindkét sikertelen választáson sikeresen szerepelt. Filip Vujanovics valószínűleg előbb-utóbb követi majd Djukanovicsot az államfői poszton. Djukanovics közben már átült a miniszterelnöki székbe, Vujanovics korábbi helyére.
Az új államszövetségben még nem fogtak hozzá az államfő megválasztásához. Szerencsére nem közvetlen választásokat tartanak, s remélhetőleg nem szabják az érvényesség feltételének az ötven százaléknál nagyobb részvételi arányt, mert akkor nem is reménykedhetne a montenegrói Szvetozar Marovics, hogy belátható időn belül az új ország élére kerül. A választótestület ugyanis ugyanaz.
De mi az oka annak, hogy a szerbiai és a montenegrói választók ennyire fásulttá, érdektelenné váltak? A politika iránti csömör értető, hiszen a sorozatos kiábrándulások után éppen az lett volna a csoda, ha a polgárok lelkesen és felelősségtudattal élnek állampolgári jogukkal. Ám nemcsak az apátia hibáztatható. Szerbiában annak idején az volt a döntő, hogy nem volt olyan jelölt, akire a demokratikus, európai programot választó polgárok szívesen voksoltak volna. Montenegróban volt ilyen választási lehetőség ugyan, ám ott a bojkottra való felhívás tett rá egy lapáttal a közömbösségre. A nagy havak, a farkasordító hideg és a járhatatlan utak is hozzájárultak a Crna Gora-i kudarchoz. Hiszen fenn a hegyekben több helyen ki sem nyitották a szavazóhelyiségeket. De az sem zárható ki, hogy a montenegróiak így szavaztak bizalmat az új szövetségi államnak. Elnöktelen az ország, de mégsem várható intézményes válság, ha a Djindjics és Djukanovics vezette kormányok stabilan működnek.