Magyarország és Szlovénia szomszédok, de a földrajzi közelségen kívül sok egyéb is összeköti őket, így például az, hogy mindketten az Európai Unió tagjai szeretnének lenni. Hazánk már negyedik éve NATO-tag, és tavaly novemberben Szlovénia is „meghívót” kapott a szervezetbe.
– Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Magyarországnak, amiért támogatta NATO-tagságunkat. A csatlakozásról előreláthatólag március 23-án nyilvánítanak véleményt a szlovén polgárok. Jóllehet nem ügydöntő népszavazásról van szó, a kormánykoalíció minden tagja egyetért abban, hogy eredménye a parlament számára legyen kötelező érvényű. Számunkra történelmi sorsforduló a NATO-tagság, országunk függetlenné válásának beteljesedése, egyelőre azonban főként feladatokat ró ránk. Elkészült a 2015-ig terjedő időszakra szóló haderőfejlesztési terv, aminek végrehajtásához biztosítanunk kell a pénzügyi forrásokat, ez pedig közös döntést igényel, az egész szlovén társadalom bevonását, ezért tartunk népszavazást a kérdésről.
– A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szlovén polgárok jelentős részének nincs ínyére a csatlakozás. Mi ennek az oka, s mit lehet tenni ellene az alatt a rövid idő alatt, ami a népszavazásig még hátravan?
– A világban manapság olyan nagymértékű a kölcsönös függés az egyes országok között, hogy lehetetlen elszigetelődni. A NATO-tagság kötelezettségekkel jár, olykor kellemetlenekkel, ezzel egyidejűleg azonban nagyobb biztonságot ígér és szövetségeseink segítségét, ami nagyon fontos egy olyan kis országnak, mint Szlovénia. A politikai barométer szerint novemberben 50 százalék körül volt a támogatók aránya, sajnos most 48 százalékra viszszaesett. Ha ez a meghívás öt évvel ezelőtt érkezett volna, sokkal többen álltak volna ki mellette, mint most. Szlovénia regionális jelentőségének növekedését várjuk a NATO-tagságtól, és azt, hogy összekötő szerepet játszhatunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének északi és déli szárnya között. A népszavazásra a szlovén kormány tájékoztatóprogramokkal és a média közreműködésével tartott nyilvános vitákkal készül, amelyeken igyekszik válaszolni az emberekben a NATO-tagság kapcsán felmerülő kérdésekre.
– Sokkal népszerűbb az európai uniós csatlakozás. E téren is vannak azonban ellenérvek. Milyen előnyöket várnak a szlovén polgárok az uniós tagságtól, és milyen hátrányoktól tartanak?
– Az uniós tagság támogatottsága decemberben elérte a 66 százalékot. Vannak, akik még nem alakították ki a véleményüket, de apad a határozott ellenzők tábora. Ami a várt előnyöket illeti, azt reméljük, hogy gazdaságunk, amely már korábban is nyugati exportra termelt, élvezni tudja majd a nagyobb piac nyújtotta előnyöket, és ugyanolyan feltételek mellett kereskedhet, mint a többi uniós tagállam.
– Hozhat-e változásokat a tagság az egyébként kitűnő magyar– szlovén kapcsolatokban?
– Számunkra nagy jelentőséggel bír, hogy Magyarországgal együtt lépünk be az unióba. Szomszédos országokként eddig is szorosan együttműködtünk, de minden remény megvan arra, hogy az unión belül ezt fokozni tudjuk. Konkrétan a határ menti együttműködésben várunk kedvező változást, és bízunk abban, hogy közös projektekkel kapcsolódhatunk be különböző uniós programokba. Reméljük, hogy megvalósul a vasúti összeköttetés Rédics és Lendva között, s ennek – ha tovább halad Szlovénia belseje felé – nagyon kedvező hatása lesz az országaink közötti árucsere-forgalom növekedésére. Nehézségekre számítunk ugyanakkor a mezőgazdaság területén, bár sikerült jó feltételeket kiharcolnunk a csatlakozási tárgyalásokon Brüsszelben. Jelentős problémát okoz Szlovénia regionális átszervezése is, az EU ugyanis egyetlen régióként kívánja kezelni az országot, ami azt jelentené, hogy kevésbé fejlett részei, mint például a Mura-vidék, elesnének a különböző uniós alapokból elérhető támogatásoktól. 2006-ig kaptunk haladékot a regionális felosztás véglegesítésére, s most úgy tűnik, az EU hajlandó lesz elfogadni álláspontunkat, vagyis hogy három régióra osszuk Szlovéniát. A harmadik, az uniós tagsággal kapcsolatban minket leginkább foglalkoztató kérdés a schengeni határ. Szlovéniának mintegy 600 kilométeres határszakaszon kell bevezetnie ezt a szigorú határőrizeti rendszert, ami igen magas költségekkel jár. E téren is eredményesek voltunk a csatlakozási tárgyalásokon: sikerült elérnünk, hogy ennek 45 százalékát Brüsszel állja.
– Az ön hazája a gazdasági-politikai átmenet állapotában lévő országok között egyedülállóan stabil mind gazdasági, mind politikai tekintetben. Ez elsősorban Janez Drnovsek és pártja, a Szlovéniai Liberális Demokrácia (LDS) érdeme. Most, hogy miniszterelnökből köztársasági elnökké válva Drnovseknek kevesebb befolyása lesz, legalábbis a napi politikára, számíthatunk-e átrendeződésre a szlovén politikai erőviszonyokban?
– Janez Drnovsek személye és tevékenysége valóban rányomta a bélyegét erre a korszakra. Befolyása új funkciójában sem fog csökkenni, legfeljebb operatív értelemben. Továbbra is jelen lesz a szlovén politikában, s mellette sok fiatal politikus nőtt fel az LDS-ben, amely még mindig a legerősebb párt, s egy darabig még az is marad.
– A legutóbbi helyhatósági választások azonban azt mutatták, hogy a Szociáldemokraták Egyesített Listája (ZLSD) már a sarkában van…
– Valóban úgy tűnik, hogy a ZLSD erősödik, s ez némi meglepetést is keltett a helyhatósági választásokon. Nem tehetünk egyenlőségjelet a parlamenti és a helyhatósági választások közé, az utóbbiak azonban kétségkívül jeleznek egy tendenciát. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint az ZLSD még messze elmarad az LDS mögött, amely kétségtelenül a legerősebb párt ma Szlovéniában. Kérdés, hogy ez a „túlerő” jó-e vagy sem. Véleményem szerint javunkra vált, hogy a gazdasági-társadalmi átmenet nehéz időszakában egy erős párt vezette országunkat.
német gazdaság
Hazánknak is egy erős német gazdaság az érdeke
