Voronyezs és a nemzet

A Magyar Nemzet olvasói a közelmúltban hiába keresték a lapban a helyszíni riportot arról a tanulmányi kirándulásról, melyet az Oktatási Minisztérium szervezett a Don-kanyarba, a 2. magyar hadsereg tragédiájának helyszínére. A tizenöt középiskolás diák és öt tanár pályázat útján nyerte el az indulás jogát (a résztvevők zöme családi indíttatásból jelentkezett a felhívásra), útjuk során Moszkva nevezetességeivel ismerkedhettek meg, majd Voronyezsbe és Rudkinóba látogattak – az utóbbi helyszínen magyar katonai temető őrzi százhuszonötezer honvédnek és munkaszolgálatosnak az emlékét.
Az Oktatási Minisztérium újságírókat is vitt a kirándulásra. Ingyen, pontosabban az adófizetők pénzén. Információink szerint Magyar Bálint emberei a Magyar Hírlap, a Nők Lapja és a Népszabadság olvasóit tartották arra érdemesnek, hogy helyszíni riportot olvashassanak a magyar történelem legsúlyosabb vereségének helyszínére szervezett látogatásról (a baloldali napilap munkatársa végül nem ment el, helyette a moszkvai tudósító számolt be az eseményekről). Jutott hely viszont a Magyar Televízió négy (!) munkatársának, és a kirándulókhoz később csatlakozó oktatási miniszter elvitte sofőrjét is, annak ellenére, hogy repülővel utazott.
Amikor kollégánk az Okatatási Minisztérium sajtóosztályán a sajtóorgánumok válogatásának kritériumairól érdeklődött, azt a választ kapta: a kiválasztott orgánumok munkatársai maguk jelentkeztek, és örömmel vitték őket az üres helyek függvényében (a Magyar Nemzet jelentkezésekor már nem volt üres hely). Semmi okunk kételkedni a tájékoztató szavainak hitelességében, ezért csak halkan jegyezzük meg: akadt olyan orgánum, amelyet gyakornok képviselt. Ismerve a szerkesztőségek gyakorlatát, nehezen hihető, hogy külföldi utat kezdeményez egy gyakornok – sokkal életszerűbb az a verzió, hogy a szerkesztőségbe érkezett meghívót azért osztották rá, mert épp nem ért rá senki.
A lapunkkal szemben tanúsított diszkrimináció nem elszigetelt jelenség a választások utáni időszakban. Mint arról korábban már beszámoltunk, kollégáinknak „nem jutott hely” a Washingtonba tartó miniszterelnöki delegációban – más médiumok munkatársainak viszont igen. Az egyetlen ellenzéki napilapot tehát nemcsak adminisztrációs eszközökkel (állami hirdetések bojkottja, nyomdai kiebrudalás stb.) próbálják ellehetetleníteni, hanem elzárják az információ elől is. Annak ellenére, hogy áprilisban az ország közel fele arra az értékrendre szavazott, amelyet egyedüliként képviselünk az országos napilappiacon.
A Népszabadság helyszíni riportja szerint a rudkinói magyar katonai temető (melyben az újratemetések után mintegy ötvenezer, Voronyezsnél elesett katona pihen) a nagyközönség számára nem látogatható.
De hát minek is írom mindezt, hiszen (Magyar Bálint oktatási miniszter ezt biztosan jobban tudja) önöket ez egyáltalán nem érdekli.