Az ezer csoda országa

Kevesen tudják, hogy a mobiltelefonjairól világszerte ismert finn Nokia cég eredetileg gumicsizmát gyártott. Profilváltásuk jelképesen és valóságosan is üzenetértékű – a hajdanán megmosolygott, európai peremnépnek tartott finnek nemzetgazdasága nemcsak levetkőzte elavult ágazati örökségét, de egyes iparágakban ma már a világ legnagyobb vállalataival is felveszi a versenyt.

Ellentétben az ír fellendüléssel, a finn csodát nem magyarázhatjuk az angolszász világhoz tartozás tényével: északi nyelvrokonaink éppen annyira zárt és némileg belterjes kulturális közegben élték évszázadaikat, mint mi, magyarok. Lélekszámbeli és geopolitikai okok miatt Finnország soha nem lehetett alakítója a világkereskedelemnek, és egészen a nyolcvanas évekig nem is tudott felmutatni elismerésre méltó eredményt, szerkezeti átalakítást, a kis nemzeteknek követendő példát. Az ezer tó országának emelkedése mindenekelőtt intellektuális indíttatású – az információs társadalom mibenlétének meghatározása indította útjára a finn gazdasági csodának nevezett nemzeti vállalkozást.
Az információs társadalom – leegyszerűsítve – egy kettősségen nyugszik: a hagyományos technológiák megkövetelte állandó fejlesztések iránti nyitottságon és az ezt támogató állampolgári felelősség, etika, munkarend ötvözetén. Finnországban az emberek vállalkozó kedvűek, nem tartanak az újításoktól. A papíripar mellett talán éppen ezért esett a választás egy gyorsan fejlődő, reményteljes iparágra, az elektronikára. Sokat segített, hogy az új ágazatok iránti felelősség az egész társadalmat átjárta; akárcsak Írországban, Helsinkiben is pártkonszenzussal alapozták meg a majdani sikereket. Ezzel párhuzamosan folyamatosan fejlesztették az oktatást, a tudásalapú társadalom megteremtése már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött, a finn információs társadalom megszületése kétségtelenül a rendkívül színvonalas és rugalmas oktatási rendszernek köszönhető.
Az a tény, hogy a 80-as években összeomlott a szovjet piac, egy pillanatra megálljt parancsolt a gyorsan fejlődő finn gazdaságnak. Kiderült, hogy gondok vannak a vállalati szerkezettel, kevés a középvállalkozás, a munkaerő és a társadalom elöregedett. Amikor 1995-ben Finnország az Európai Unió tagja lett, sokan azt hitték, hogy vége a fellendülésnek, a finn információs társadalom a végóráit éli. Nem így történt: az északi ország négy esztendő alatt az agrárszerkezet fejlesztésére 194 millió, „horizontális intézkedésként” pedig 354 millió ECU támogatást kapott az uniótól. A finn gazdaság az előző tíz évben tovább fejlődött, 2001-ben a harmadik legversenyképesebb országnak számított a világon. Ezt nagyrészt a távközlési iparnak köszönheti; az unióban – Svédország után – itt költötték a legtöbb pénzt kutatásra és fejlesztésre. Figyelemre méltó tény, hogy az összeg eléri az ország GDP-jének a 3,6 százalékát.
Az ezer tó országa ma már sok területen listavezető. Felmérések bizonyítják, hogy a világon itt a legalacsonyabb a korrupció. Finnországban az internethasználók aránya az egyik legmagasabb a világon, a mobiltelefon-előfizetések száma pedig meghaladja a vezetékes vonalak számát. Az egy főre jutó GDP 24 300 euró, ami az uniós átlag 105 százaléka. Az egykor oly elmaradottnak tartott ország ma 300 millió euróval többet fizet be az EU kasszájába, mint amennyit támogatásokból visszakap. Ma már senki nem emlékszik azokra az időkre, amikor a nemzeti identitást ironikusan így fogalmazták meg: „Finnek lenni anynyi, mint elrejtőzni az erdőben.”