Bolgár: Nem vagyok ügynök

Szerda reggel már jóval 10 óra előtt zsúfolásig megtelt a Pesti Központi Kerületi Bíróság oldalfolyosója, ahol Bolgár György újságíró Lovas István, Székely Kecskés János és Molnár Balázs újságírókat nagy nyilvánosság ellen elkövetett rágalmazással vádolta.
A vád: Lipták Béla, az Egyesült Államokban élő egyetemi tanár 1999 végén a világhálón közölte gyanúját: miután a Történeti Hivatalban megtekintette a róla szóló, III. főcsoportfőnökséghez tartozó jelentéseket, úgy gondolja, hogy Bolgár György és felesége, Fazekas Erzsébet 1988 nyarán nála járva és vendégeskedve pontosan olyan dolgokról érdeklődtek, mint amiről az általa látott jelentések szóltak. Molnár Balázs és Székely Kecskés János erről a Napi Magyarországban írt cikket, míg Lovas István a Demokratában az internetes cikket egy írásában egyetlen, zárójeles mondatban említette, amely szerint „a cikk egy egészen más szenzációja, hogy leleplez benne egy nagyon közismert, közszolgálati eszdéeszes rádióst, egyelőre név nélkül, mint besúgót, amely hírt érzésünk szerint nagyon sokan meg fognak beszélni”. Bolgár György vádja szerint a leírás egyértelműen őt azonosítja.
Miután a távol lévő Lipták ellen elévülés miatt az eljárást megszüntették és Székely Kecskés János súlyos betegsége miatt nem válaszolt az idézésekre, Lovas István lépett elő első számú vádlottá. Már a tárgyalás előtt pattanásig feszült a hangulat, ugyanis Dénes Veronika közölte: csak a mintegy húsz fő befogadására alkalmas terem áll rendelkezésre. Lovas István a bírónőtől követelte, hogy nagyobb teremben tárgyalják az ügyet, mivel „az adófizetők, akik a bíróságot és önt eltartják, nem rekeszthetők ki”. Alternatívaként azt javasolta, hogy vagy hagyják nyitva a tárgyalóterem ajtaját, vagy használják azt a kihangosítót, amelyen a bírónő a tanúkat szólítja megjelenésre. Dénes Veronika az ajtó nyitva hagyását elutasította, a hangosítórendszer használatát pedig azzal hárította el, hogy az nem működik. A tömegből pedig csak annyi embert engedett be, akik le tudtak ülni.
Másodpercekkel a tárgyalás megkezdése előtt a tömeg nyomására az ajtó kipattant, és egy idősebb hölgy helyet követelt magának, mert, mint mondta, messziről vonatozott a Markó utcába. Dénes Veronika a liberális párt holdudvarától megszokott, gúnyos, „adja át valaki a helyét a »magyar anyának«” felszólítással invitálta beljebb a hölgyet annak ellenére, hogy a két biztonsági őr őt fizikailag akarta kidobni. A jelenetnek az elsőrendű vádlott, Lovas István vetett véget, aki kiszabadította a hölgyet az egyik biztonsági őr szorító fogásából. Mivel Lipták kifejezetten Bolgár György III/III-as múltját emlegette és a vádló dokumentummal igazolta, hogy – a közismerten hiányos archívumban – ezen az ügyosztályon nem találtak besúgói múltjára utaló anyagot, a tárgyalás megkezdése után mind a vádlottak védelmét ellátó Gaudi-Nagy Tamás, mind pedig a koronatanúként megidézett V. Nagy Árpád, az egykori III/II-es ügyosztály nyílt állományú tisztje emlékeztetett arra, hogy a volt III-as főcsoportfőnökség ügyosztályai között varratmentes volt az átjárás.
A tárgyalás menetét ekkor lapunk fotoriporterének munkája akasztotta meg, ugyanis, mint a bírónő figyelmeztetett, mind a vádló, mind a vádlottak csak engedélyükkel fotózhatók. A vádlók ezt az engedélyt megtagadták. Kisvártatva megjött a Magyar Televízió, majd az RTL Klub stábja, amelynek feltűnő érdeklődése azért is keltett meglepetést, mert az RTL Klub nézői „hivatalosan” Lovas István létezéséről a kereskedelmi csatorna első adása óta semmit nem tudhatnak és nem is láthatták. Az RTL Klubtól viszont az elsőrendű vádlott tagadta meg a felvétel lehetőségét. Kijelentette: „mivel a nyilvánosság mellett kiálló Bolgár György ezt megtagadta a Magyar Nemzettől, ő megtagadja a »kurzustelevíziótól« és az »SZDSZ-es RTL Klubtól«”. Dénes Veronika a vádlottat azzal utasította helyre, hogy ne alkalmazzon jelzőket, de Bolgár György „jobboldali sajtó” jelzős szerkezete ellen nem emelt kifogást.
Lovas István és védője ezt követően felolvasott néhány pontot abból a szerződésből, amelyet a volt MSZMP-tag Bolgár György és a Magyar Rádió kötött Bolgár New York-i kiküldetése előtt. Az ott 1968-tól dolgozó Bolgárnak amerikai kiküldetését egyébként Németh András, a Magyar Rádió PB-titkára támogatta, miután Bolgár György a pártállami rádió legkényesebb helyén, a Hírszerkesztőségben is jól megállta a helyét. Azon Hírszerkesztőségben, amelyet a hermetikusan őrzött rádión belül még külön is őriztek. Bolgár itt lett 1975-től rovatvezető-helyettes, majd rovatszerkesztő. 1987 augusztusától pedig a politikai adások főszerkesztősége aktuálpolitikai szerkesztőségének lett megbízott vezetője. Bolgár György kiküldetésével egyébként az MSZMP Magyar Rádió Végrehajtó Bizottsága 1987. november 18-i ülésén egyhangúlag egyetértett azzal, hogy Bolgár György feleségével Amerikába utazhasson tudósítóként.
Bolgár az általa aláírt nyilatkozatban arra kötelezte magát, hogy gyanú esetén adatokat szolgáltat az emigrációról és külföldi állampolgárokról. Az ügyvéd ezzel kapcsolatban ismertette a „besúgó” szónak a Magyar Értelmező Szótárban megadott jelentését. E szerint besúgó az, „aki másokat titokban rendszeresen megfigyel, és az illetékeseknek érdekből beárul”.
V. Nagy Árpád, aki egészen nyugdíjazásáig, 1975-ig dolgozott a titkosszolgálatoknál, azt is közölte a bírósággal, hogy ügyosztálya külföldi kiküldetése előtt minden tudósítójelöltet megvizsgált megbízhatóságukat illetően. A vádló, akinek álláspontját úgy tűnt, hogy a bíróság magáévá tette, arra helyezte a hangsúlyt, hogy a titkosszolgálatok gyakorlata egészen a rendszerváltás utolsó pillanatáig nem változott, tehát akkor is érvényben volt, amikor Bolgár Györgyöt 1988-ban kiküldték. Tette ezt annak ellenére, hogy – mint a védelem rámutatott – az 1989-es Dunagate is bizonyította: az elnyomó apparátus az egypártrendszer végéig működött. Bolgár György arra is hivatkozott, hogy a kiküldetési szerződését nem a titkosszolgálatokkal, hanem a Magyar Rádióval kötötte. Ezzel kapcsolatban V. Nagy Árpád lapunknak elmondta, hogy az ilyenfajta formanyomtatványokat a III-as főcsoportfőnökség rendszeresítette és küldte ki az érintett munkahelyekre.
A teremben ülő hallgatóság a bírónő általa észlelt részrehajlása miatt több alkalommal zúgolódott, ami miatt a tanácselnök ismételten a terem kiürítését helyezte kilátásba. Ahogyan forrósodott a hangulat és a kint rekedtek moraja erősödött, Dénes Veronika bejelentette, egy emelettel lejjebb mégiscsak van egy üres terem, és ott tartják meg a perbeszédeket.
A hallgatóság a legnagyobb érdeklődéssel Lovas István utolsó szó jogán elmondott beszédét várta, ugyanis arra mindenki számított, hogy a Lovas Istvánt elmarasztaló ítélet csak kirívóan súlyos volta miatt kelthet meglepetést. Mint a védelem képviselője, Gaudi-Nagy Tamás lapunknak elmondta, Dénes Veronika bírónő egy korábbi perben közvádat indítványozott Lovas István ellen, amikor Horváth Aladár cigányvezető Lovas Istvánt rágalmazás miatt beperelte. Az illetékes kerületi ügyészség azonban Dénes indítványát elutasította. Ennek ellenére Lovas Istvánt a bírónő pénzbüntetéssel sújtotta, amiért a Vasárnapi Újságban szó szerint felolvasta egy rokkant újságíró levelét, amelyben az újságíró elpanaszolja késsel támadó betörőkkel kapcsolatos éjszakai kalandjait.
Az újságíró azzal kezdte védelmét, hogy nagyon örül, amiért megünnepelheti azt a negyven évvel ezelőtti napot, amikor ugyanezen épületben az illegális Magyar Kereszténydemokrata Munkáspártban vállalt szerepéért évekre elítélték. Öröm neki, hogy, hála az idők változásának, most már nem kell bilincsben állnia a bíróság előtt, de ugyanakkor valamilyen formában a hatalom most is képviselteti magát, hiszen a védelmet az igazságügyi miniszter fia látja el. A bírónő azonnal közbevágott, és figyelmeztette Lovast: tartózkodjon a hangulatkeltéstől, politikai megnyilvánulásoktól és a bíróság lejáratásától. Bolgár György védelmében is hozzátette: amikor a Bárándy-iroda az ügyet elvállalta, Bárándy Péter még nem volt igazságügyi miniszter. Azt viszont nem említette, hogy Bolgár Györgyöt az irodából először éppen most, az ítélethirdetéskor képviselte Bárándy Gergely, az igazságügyi miniszter fia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje.
Lovas ezután hangsúlyozta: ő a bíróság demokratikus intézménye mellett kiáll, és nagyon sajnálja, hogy éppen a bírói testület nem ítélte el a „Bolgár György oldalán álló” médiát akkor, amikor a néhai Eigner József átvilágító bírót következetesen „ügynökbírónak” nevezte, noha Eigner József a demokrácia megtisztításán dolgozott. Azt is elítélném, tette hozzá Lovas, „ha önt SZDSZ-es rágalombírónőnek neveznék”. A bírónő itt ismét félbeszakította az utolsó szó jogán elmondott beszédet, figyelmeztette Lovast és a vele egyre hangosabban rokonszenvét kifejező hallgatóságot.
Lovas erre közölte, a vádlott még puhább diktatúrákban is végigmondhatja utolsó szó jogán elmondott beszédét, de ha ő ezt szabadon nem teheti meg, akkor tervezett védelmének csak legutolsó mondatát mondja el. Közölte, nem ért egyet saját védőjével, hogy mentsék fel, de részben egyetért a vád képviselőjével, amely szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Lovas kijelentette: Bárándyval ellentétben azonban ő nem feltételes, hanem szigorúbb ítéletet: letölthető szabadságvesztést javasol.
A szünetben az élénk beszélgetéseket folytató egyik csoportban azt vitatták, vajon az igazságügyi miniszter feleségének anyja által elkövetett halálos gázolást mikor tűzi napirendre az egyes esetekben oly gyors bíróság, a másikban pedig azt, hogy miként nevezheti egy pártatlan bírónő a védelem koronatanúját „megtört öregembernek”, míg a vádlót, mellékesen egy pornográf könyv szerzőjét „neves újságírónak”, noha a vádlottra ilyen jelzőt nem használt. A harmadikban egy ügyvédnő vitte a szót, aki elmondta, hogy manapság már a keresetek kiszignálásakor tudni lehet, hogy milyen ítélet születik.
A negyed négy táján visszatérő bírónő az ítéletnek az Ószövetségből vett idézettel is tarkított indoklását Lovas István szakította félbe azzal a kéréssel, hogy el szeretne menni a gyermekéért az iskolába. A meglepődött bírónő az engedélyt megadta. A hallgatóság hatalmas tapsban tört ki, és Lovas nyomán elhagyta a termet, ahol – a Népszavának a tárgyalásról megjelent, meglehetősen sajátos beszámolója szerint – „a döbbent bírónő pár embernek magyarázza az ítéletet…”.
A bírónő Lovas Istvánt nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért első fokon kifizetendő 300 000 forint, Molnár Balázst pedig – aki ellen Bolgár az ez ügyben indított polgári pert elveszítette – 120 000 forint felfüggesztett pénzbüntetésre ítélte, valamint a vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a többek szerint szokatlanul magas, több mint 200 000 forintos perköltség megfizetésére.