A bit-prop.

Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter maga a megtestesült képzavar: jár-kel az országban, és mindenütt jövőbe mutató gondolatokat avat föl, miközben jó gazda módjára két kézzel szórja a számítástechnikai üveggyöngyöket – szerencsésebb helyeken konkrét PC is leesik –, hadd örüljön már egy kicsit a nép. A nép pedig örül, mert Kovács Kálmán igazán kedvesen mosolyog rá, jobb napokon még integet is, így aztán a hírközlési tárca vezetője az egyik legnépszerűbb politikus, akit mindenki szívesen látna felelősségteljes pozícióban, már ha egyáltalán ismernék.
Kár, hogy a minisztérium maga egy csupa jó szándékú propagandával teletömött nagy semmi. Ha ugyanis az intézményről lehántjuk a heti rendszerességgel összetrombitált tanácskozások, a kétnaponta megrendezett sajtótájékoztatók, valamint a naponta kiadott közlemények informatikai mázát, bizony négy falat találunk, meg a falak között tébláboló szakértőket. Habár a helyzet nemrég kismértékben megváltozott, mivel az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) megkapta a Sulinet-program romjait, hogy hozzon már ki valami használhatót Magyar Bálint katyvaszából.
Az IHM szakmainak álcázott, valójában üres propagandatevékenységére kiváló példa az Országgyűlés előtt lévő, az elektronikus hírközlésről szóló T/5680. számú törvényjavaslat. Kovács Kálmán szabad demokrata politikus törvényjavaslata tipikusan szocialista képződmény, mivel egyetlen valóságos problémát sem old meg, és koncepciója sincs. Ehelyett látszólagos versenyt teremt, ami mindenkinek jó, csak a fogyasztóknak nem, így ők továbbra is irreálisan drágán telefonálhatnak. (Ha egyszer valaki elmagyarázná az érintetteknek, hogy az úgynevezett keresztfinanszírozással a telefontársaságok miként támogatják egymás tevékenységét, bizonyosan drasztikusan csökkenne Kovács Kálmán népszerűsége.) A törvényjavaslat tehát jelenlegi formájában kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a vezetékes telefonszolgálatok komolyabb megrázkódtatás nélkül tölthessék el a következő öt-hat esztendőt, aztán meg csak lesz valami – és ez megint annyira jellemzően szocialista vonás.
A tárca illetékesei egyébként jártukban-keltükben szeretnek az információs társadalom fantasztikus képéről vizionálni, arról azonban egyáltalán nem beszélnek, hogy az információs társadalom szolgáltató állam nélkül az égvilágon semmit nem ér. Ugyanezen illetékesek az internetezők szépen gyarapodó táborára is roppant büszkék, persze azt nem említik, hogy idehaza az állami és önkormányzati szolgáltatások helyett a feketén letöltött fájlok és a pornóoldalak tolják a világháló szekerét. Mint ahogyan az sem téma, hogy a biztonságossága miatt a világon mindenütt elterjedt digitális aláírás nálunk azért nem lehet befutó, mert az APEH az adózók azonosító rendszerében inkább az egyszerűbben bevezethető PIN kódos rendszerre kíván áttérni. Ez majd csak akkor lesz téma, ha egy, az átlagosnál valamivel tehetségtelenebb hacker betör az adóhatóság központi szerverére, és egy laza mozdulattal megkavarja az ott talált adatokat. Persze akinek véletlenül épp az adótartozása tűnik majd el, az továbbra is töretlenül lelkesedni fog Kovács Kálmán miniszterért.