A kormányfő emberei

Forró Tamás fehérgalléros médiaszemélyiség K&H-ügyben való érintettségének rendőrségi megerősítése ismét ráirányítja a figyelmet a balliberális politikai, gazdasági és médiaelit összefonódására. Közös célok, közös bulik, közös titkok fűzik egybe ezt a társaságot, amely tizenhárom évvel a rendszerváltozás után is stabil képviselettel rendelkezik a politikai főhatalom csúcsain, a gazdaság állami tulajdonú és privatizált szektorában, illetve a közszolgálati és magánkézben lévő sajtóban. Semmit nem ért a magyar belpolitikából az, aki alábecsüli ennek a kapcsolati hálónak az erejét. Nem történhetett volna oly olajozottan például a Pannonplast-részvények spekulatív felvásárlása, ha nem készíti elő a terepet egy megfelelő kormányrendelet. A közvélemény is tisztábban látna e valóban bonyolult, ám korántsem átláthatatlan ügyben, ha a véleményformáló médiaelit nem a ködösítésben lenne érdekelt. Puch László pénztárnok (MSZP) brittonos autója, kormánypolitikusok korábbi vitatott bankvezetői tevékenysége és mostani szerepe a botrányt feltáró pénzügyi felügyelet ellehetetlenítésében, a Kulcsár Attila jobbára MSZP közeli VIP-ügyfeleiről eddig megjelent információk vagy a jelenlegi miniszterelnököt „a XXI. század Deák Ferencének” nevező Forró Tamás lelepleződése átláthatóvá teszi e kapcsolati hálót.

Forró kapcsán érdemes elidőzni egy kicsit a sajtóetikánál. Modern demokráciákban a média szerepe a politikai, gazdasági hatalom ellenőrzése; az újságíró a köz érdekére hivatkozva jogot formál arra, hogy legitim módon megválasztott vezetők zsebében kutakodjon, erkölcsi ítéletet mondva pálcát törjön fölöttük, kérdőre vonjon, szembesítsen. Ugyan miféle erkölcsi magaslatról ítélkezhet az a médiaelit, amelynek egyik legbefolyásosabb, köztiszteletben álló tagja Forró Tamás? Kinek van itt joga kérdések kereszttüzébe szorítani, kínpadra vonni másokat? Kerülünk-e akár egy lépéssel is közelebb a kiegyensúlyozott, európai médiaviszonyokhoz, ha a közszolgálatiság eszméjét reggelente meggyalázó Gyárfás-féle Nap-kelte szélsőségesen elfogult műsorvezetőjének helyét mondjuk a Népszabadság vezércikkírója, a hasonló irányban elfogult Aczél Endre foglalja el? Forró és társai szerepvállalása a sajtóban, különösen a Magyar Televízióban nem csupán a sikkasztás- és pénzmosásgyanús ügyletek miatt botrányos, hanem elsősorban azért, amit szerkesztőként, műsorvezetőként, újságíróként művelnek. Nem csoda, hogy halódik a tényfeltáró újságírás, amikor a sajtó vezető munkatársai kormánypolitikusok haverjai, üzlettársai, tiszti kereszttel jutalmazott udvari bohócai; amikor a balliberális médiaelit krémje az uniós eurómilliárdokról rendelkező Dobrev Klára és a lízingkirály Gyurcsány Ferenc színe elé járul nyolcadik házassági évfordulójukon.

A kormányfő emberei a szorosra szőtt kapcsolati hálón keresztül bármikor bármilyen célra mozgósíthatók. Hol hamisított Teller-levél jelenik meg egy lapban, hol jogszabályokon és etikai normákon átgázoló támadás indul a közszolgálati rádió elnöke ellen. A pénzügyi felügyelettől a jegybankon át az orvosi kamaráig bármely kormánytól független intézmény célponttá válhat. Az akcióban a rágalmazástól a pénzügyi zsarolásig minden eszköz megengedett, ha bármi vagy bárki Medgyessy Péter, illetve az MSZP útjában áll.
Mostanában a kormányfő emberei sokat hibáznak (Teller-ügy, Forró bukása), de könnyelműség lenne lebecsülni őket. Ez a hálózat az Európai Unióban is velünk marad.