A kritikus tömeg

Mikor tegnap délután a Kovászna megyei könyvtár zsúfolásig telt Gábor Áron Termében felcsendült a székely himnusz, és elkezdődött a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülése, még a kétkedőknek is bebizonyosodott, hogy a romániai magyar társadalomban összegyűlt az a kritikus tömeg, amely – hogy maradjunk a fizikából vett hasonlatnál – elegendő egy láncreakció beindításához. A romániai magyar társadalomban szükség esetén politikai erőként is, de legfőképpen erős civil bázisként megjelent az a réteg, amely az RMDSZ politikájánál jóval határozottabb lépéseket sürget a tömbmagyar vidék autonómiája érdekében.
A sepsiszentgyörgyi rendezvényre azután kerülhetett sor, hogy az előző két hétben sorra alakultak a régi székely székek mintájára megszervezett települési és széki tanácsok, amelyek kétszáz küldöttet delegáltak a tegnapi alakuló ülésre. Közöttük nagy számban találjuk a történelmi egyházak lelkészeit – úgy látszik, a hivatásos politikusok erkölcsi amortizációja után az emberek a szellemi-lelki vezetőkben bíznak leginkább.
A szervezési-előkészítési munkák során az új kezdeményezés résztvevőinek megbélyegzésben és megfélemlítésben egyaránt volt részük: a plakátragasztó szervezőket zaklatták a hatóságok, az RMDSZ a szervezetből való kizárással fenyegette meg azon tagjait, akik részt vesznek a Székely Nemzeti Tanács ülésein, az ellenzékben lévő liberális (!) párt szóvivője pedig a kormány közbelépését sürgette, szerintük ugyanis alkotmányellenes a magyarok autonómiatörekvése. A múlt héten megszavazott alkotmánymódosítás ugyanis (amelyet az RMDSZ is támogatott és megszavazásra javasolt) érintetlenül hagyta az első cikkelyt, amely szerint Románia nemzetállam, így a magyar kezdeményezést az állam egysége elleni szerveződésnek is minősíthetik, tizenöt éves börtönbüntetéssel sújtva a szervezőket.
Az alulról jövő kezdeményezés akár az emberi méltóságában és megmaradásában veszélyeztetett székely lakosság önvédelmi harcaként is felfogható. A tömbmagyar vidéken egyre többen vannak azok, akik kiábrándultak az RMDSZ által képviselt kis lépések politikájából, és úgy vélik, a szervezet eltávolodott az eredeti céljaitól. Az elvesztegetett évek és az ámítás évtizede után itt az idő a cselekvésre – fogalmazták meg, mert a megmaradásért vívott harc az utolsó ütközethez érkezett. Az eltelt tíz évben kétszázezerrel csökkent a romániai magyarság létszáma, tizennégy évvel a változás után sincs állami magyar egyetem, akadozik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, és a bukaresti hatalom hallani sem akar az autonómiáról.
A nemzeti tanács fő feladatául a székelyföldi autonómiatervezet kidolgozását, majd parlamenti beterjesztését kapta a küldöttektől. A résztvevők közfelkiáltással fejezték ki akaratukat egy autonóm, nemzeti alapú eurorégió létrehozásáról, amelyet demokratikus eszközökkel próbálnak megalakítani. A feladat nem lesz könnyű, hiszen nemcsak Bukarest ellenállásával kell számolniuk, hanem az RMDSZ és a jelenlegi budapesti hatalom ellenérzéseivel is.
Az autonómia kivívása sehol nem ment könnyen Európában – emlékeztettek a hozzászólók –, ám most mégis tucatnyi önrendelkezési modell működik a kontinensen. A magyarok autonómiáját a román állam megalakulásakor, 1918-ban Gyulafehérváron megígérték, most itt az idő behajtani az ígéretet. A megmaradás kulcsa tehát megszületett, de a nemzeti fóbiák és görcsök országában nagy kérdés, van-e esély a szabadságra.