A láthatatlan kéz törvénye

A nagy angol közgazdász, Adam Smith óta tudjuk, hogy a modern piacgazdaság szereplőit bizonyos értelemben egy láthatatlan kéz vezérli, amelyik arra sarkallja őket, hogy az egyéni érdek hajszolása közben akaratlanul a közérdeket is kiszolgálják. A neoliberalizmus egyik alapvető tézisévé váló elmélet arra mutat rá, hogy egy adott rendszer szereplői akkor is egy közös, mindenki számára hasznos célt követnek, ha a külső látszat szerint kizárólag a személyes ambícióik, egyéni céljaik kielégítésével vannak elfoglalva.
Az érthetőség okáért ez azt jelentené, hogy ha például a gazdag és befolyásos nagyvállalkozó, Gyurcsány Ferenc egy ravasz üzleti konstrukció segítségével ingyen megszerezne egy nagy értéket képviselő balatonőszödi kormányüdülőt, és ezt a magánvagyonához csatolná, akkor ezzel állítólag nagy szolgálatot tenne az egész társadalom számára, mivel az így kielégített egyéni ambíciói a közérdek számára is hasznosak lennének.
Egy másik liberális próféta, Friedrich Hayek szerint a szabad versenyre épülő piacgazdaság spontán rendjéből sokkal többen profitálnak, mintha valamilyen központi hatalom szabályozná a folyamatokat. Ha ezt lefordítanánk mai magyar nyelvre, akkor azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ha az állam (aminek a gazdasági életben való jelenléte káros a liberalizmus szerint) nem akadályozná meg, hogy a kezelésében lévő értékes ingatlanvagyon spontán módon magánkezekbe kerüljön, akkor lényegében helyesen cselekedne, mert a gyurcsányi típusú vagyongyűjtés a pedagógusokat és nyugdíjasokat is magába foglaló tömegek jövőbeli jólétét szolgálná. Gombolyítsuk tovább a fenti gondolatmenetet, és gondolkodjunk el arról, vajon mivel tudná megmagyarázni Friedrich Hayek az alábbi kérdést. Miért jár jobban az átlagos magyar közalkalmazott, ha a 2002. augusztus 20-án magas állami kitüntetésben részesített Bolgár György egy pornográf regény megírására szánja el magát, nagy nyilvánosság előtt elkövetett nyerészkedési vágytól indíttatva?
A honi közszolgálati rádiózás egyik doyenjének ugyanis minden valószínűség szerint a bankszámlájának felhizlalása volt a fő irányelve. A magyar irodalom Kertész Imre Nobel-díja óta fellendülőben van. Emellett a jelenlegi kormányzati klientúra támogatottjai kiváltságokat élveznek, nincs az a szemét, amire ne találnának kiadót. Egyértelmű, hogy ha valaki tegező viszonyban van Medgyessy Péterrel, és még némi írói ambíciója is akad, akkor kihasználja az alkalmat, s még mielőtt visszatérne a hatalomba a jobboldal, kaszál egy nagyot a könyvpiacon. Az olvasótábor adott: akik elolvasták Havas Henrik Kurvaélet című bestsellerét és képesek voltak hányáscsillapító gyógyszerek nélkül áttanulmányozni az MSZP Hamis vádak és tények néven forgalomba hozott gyűlöletfüzetét, azok az egykori New York-i tudósító csipkés-combos monológjait is örömmel fogják majd fogadni.
A fent nevezett Bolgár György tehát nem tett semmi rosszat. Egyéni érdeke olvasószerkesztők, nyomdászok, korrektorok egész sorát juttatta munkához, hosszabb távon talán meg is növelte a személyére épülő Klub Rádió hallgatottságát, és lehetőséget adott arra, hogy a Majka és Dopeman nevű rapperek sokadik műbalhéjának tálalásából éppen csak kikecmergő bulvársajtó újabb muníciót kapjon. Ha pedig a címoldalán napi rendszerességgel meztelen hölgyeket felsorakoztató Blikknek van min csámcsogni, akkor a Pallagi–Bánó szerkesztőpáros jövedelme – és egyéni létbiztonsága – sincs veszélyben. Ami pedig a Pallagi–Bánó szerkesztőpárosnak jó, abból a Nap-kelte is profitálhat, nem beszélve a Gyárfás Tamás-féle botrányhizlalda további egyedeiről.
Látható, a Bolgár Györgyből profitálók láncolata szinte végtelen, és előbb-utóbb Juszt Lászlót és Friderikusz Sándort is elérné. A Medgyessy Péterrel közismerten jó viszonyban lévő két közszolgálati frontember kitüntetést ugyan még nem kapott a jelenlegi kurzustól, de az egyéni ambícióikat már egy évvel Bolgár előtt megvalósíthatták.
Juszt László például világéletében ügyvéd szeretett volna lenni, míg Friderikusz a tévéelnökségre hajtott rá, alternatívaként megálmodva egy vasárnap esti, radioaktív hatású politikai show-műsort. A nagy álmok idén aztán megvalósulhattak végre. Juszt elindíthatta A tévé ügyvédje című eposzát. Problémákat (ál)megoldani, félidióta bürokraták trehányságain lovagolni, készségesen mosolygó miniszterek rendeletalkotásait kikényszeríteni: ez lett a Szomszédok nevezetű kriptokádárista teleregény egykori műsorsávjában elindított kamerafárasztás fő filozófiája. A siker nem is maradt el, ami azt bizonyítja, hogy az MSZP-s érzelmű proletkult számára a csütörtök este valami miatt a mai napig szakrális többlettel bír.
A másik naplovag, Friderikusz tévéelnöksége ugyan elúszott az Ildikó és a Péter erélytelensége miatt, de a vasárnap esti főműsoridő az övé lett. Igaz, a jól bejáratott Naplóval, Sváby András agyserkentőjével nem bírta a versenyt, de a késő esti kiadás sikeresnek bizonyult, és azóta is rendületlenül szolgálja a köz jobbítása érdekében egyéni törekvéseit Cindy Crawford legsnájdigabb Kárpát-medencei moderátora.
Az eddigiekből is látható, hogy Bolgár György esete nem egyedi. Végül is miért ne válthatná valóra a régóta dédelgetett álmait valaki? Ugyanúgy, ahogyan egyes baloldali napilapok főszerkesztői is egész életükben arra vágytak, hogy feketén-fehéren bebizonyítsák: ebben az országban minden jobboldalinak számító dolog borzalmas és hazug. Ha egy ellenzéki párt közszolgálati tájékoztatásról és külpolitikáról vallott nézetei némileg ütköznek az éppen hatalmat gyakorló koalícióval, akkor egyesek még arra is képesek, hogy egy, a közelmúltban elhunyt, konzervatív nézeteiről ismert fizikus nevében egy állevéllel sokkolják a közvéleményt. Persze, hiszen már régóta arra vágytak, hogy valamelyik közismerten Fidesz-szimpatizáns véleményformáló szájába tudjanak adni bármi olyat, ami alapjaiban zavarja meg a jobbközép szavazóbázist.
Megint mások – természetesen kizárólag a közérdekek miatti aggódásuk okán – képesek voltak arra, hogy egy könyvtári olvasójegyhez hasonlítható kartont tegyenek közzé Kondor Katalin rádióelnök állítólagos ügynökmúltjáról. Körítésként felhasználták egy Béla százados nevezetű, a gemenci erdőben tarzankodó egykori tartótiszt interjúját. A cél itt is az volt, hogy elbizonytalanítsák az ellentábor híveit, és elültessék az agyakban a gyanút, amelynek ezután Kondor Katalin személyét minden tisztázás és cáfolat után körül kell venni.
A hamisított Teller-levél és az állítólagos ügynök Kondor ugyanolyan fantomok, mint az MSZP-t megrágalmazó röplapokkal megrakott kamionok vagy a kelet felől fenyegető huszonhárommillió román vendégmunkás. Hiába a cáfolatok tömkelege és a rágalmazók arcába vágott igazság, az emberek tudatából már nem lehet kiirtani, és akaratlanul is össze fognak rándulni a szemöldökök, ha feltűnik Kondor Katalin alakja.
Ez a láthatatlan kéz törvénye. Egyeseknek mindent szabad, bármely régóta dédelgetett tervük szabad utat kaphat, másoknak viszont a sár levakarása marad sorsuk. Bár a látszat az, hogy az eddigiekben felsoroltak a véletlen művei, mégis tudjuk, az újdonsült pornókirály, a rádiózás tisztaságáért aggódó főszerkesztő és a velük bratyizó kormánytagok nagyon, de nagyon egyet fognak érteni a jövő nyári szárszói találkozón is.