Ez a választás már lezajlott, méghozzá a Kremlben, jegyzik meg Putyin bírálói, hozzátéve, hogy Ahmad Kadirov elnökké emelése semmiféle stabilizációhoz nem vezet, sőt újabb háborús hullám veheti kezdetét. Tény, hogy a Moszkvához lojális exmufti összes komoly ellenfelének furcsa visszalépése, illetve félreállítása nyomán jogosan merülnek fel kételyek a választás demokratikus voltával kapcsolatban. Ugyanígy első pillantásra érthetetlen, hogy a Kreml miért a népszerűtlen Kadirovot támogatta. Az orosz vezetésről fel kell tételeznünk, hogy a látszat ellenére túllépett a szovjet típusú, egyjelöltes választások favorizálásán, és más megfontolásból távolította el Kadirov útjából az ellenfeleket. A módszer ugyan kétségkívül jelzi az orosz demokrácia visszásságát, irányított jellegét, a Putyin-éra eddigi tapasztalatai alapján e kézenfekvő magyarázat helyett mégis felsejlik egyfajta másodlagos szándék.
Felmerül például, hogy miért engedte szabadjára a kampány kezdetéig a Kreml Aszlahanovot vagy Szajdullajevet, mikor ők az első pillanattól kezdve veszélyt jelentettek Kadirovra. A „moszkvai csecsenek” felfuttatása magyarázható azzal, hogy demokratikus látszatot akartak teremteni a választásoknak, de akkor miért kellett volna az építményt ily durván lerombolni? Felmerülhet, hogy visszafogásuk a Kreml gyengeségének jele, hiszen egy vesztes Kadirov a szakadárok erejét meghaladó magánhadseregével előre látható destabilizációhoz vezetett volna. Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy a „moszkvaiak” nagy szerepet játszottak a tavaszi referendum sikerében. Segítségükkel a Kreml ugyanis a vele szembeni alapvető bizalmatlanság ellenére elérte az alkotmány elfogadtatását. E közreműködésért cserébe a fent említett két jelölt számított az elnöki székre, s egy ideig úgy is tűnt, hogy nyílt versenyben mérettethetnek meg. Ám megváltozott a hangulat, s nyilvánvaló, hogy Szajdullajevék Kadirovnak kaparták ki a gesztenyét.
De miért jó ez a Kremlnek? Mondhatnánk, hogy Kadirov Putyin embere, az elnök pedig a sajátjait nem árulja el, ráadásul jól ismeri gyengéit is, így kézben tartható. Ennél is fontosabb azonban, hogy Putyin szerint az exmufti tudja szállítani a Kreml számára legszükségesebbet, a köztársaság demonstratív stabilizálását. A törvényesség papíron megkezdett helyreállításához ugyanis a határozott, harcias, kemény kezű, reális hatalmi eszközökkel rendelkező ember kell. Kadirov pedig – mint azt a Kremlhez közel állónak nem tekinthető Moszkovszkije Novosztyi szakírója is elismeri – a negatív összkép ellenére is ilyen, s ami nagyon fontos, az elmúlt három év alatt kiépített saját hatalmi struktúrájával másokhoz képest helyzeti előnyben van. E választás tehát semmiképpen sem szép, ám hasznos lehet, bár komoly veszélyeket is magában rejt. Megtörheti ugyanis a referendum után érezhetően bizakodóbbá vált közhangulatot, hiszen még a Moszkvával szemben lojális csecsenek jelentős része is idegenkedik e forgatókönyvtől. Úgy tűnik, tisztában van ezzel a Kreml is, s Kadirovot csupán a háborútól a valódi békéig tartó átmenet nem túl szimpatikus, de a cél szempontjából hasznos figurájának tartja. S ha a buldózer elvégezte feladatát, jöhetnek majd az építésre alkalmas politikusok, mondjuk a most leállított „moszkvaiak”.
origo.hu
Fontos változást jelentett be a BKK a 3-as villamossal kapcsolatban
