Pozsonyi sörtúra – ötödik, befejező rész: A 100 Pivtől a Studnáig

Kétnapos pozsonyi sörturánk utolsó állomása.

2025. 05. 10. 7:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kézműves sörforradalom hajnalán a minőségi sörökre összpontosító, minden multiterméket száműző sörszaküzletek – főként a Különleges Sörök Boltja és a Csak a jó sör! - voltak azok az alapintézmények, ahol a már korábban is forgalmazott külföldi, nem kis részben cseh, német, angol és amerikai sörök mellett meg lehetett kapni a frissen megalakult magyar főzdék termékeit. Mi több, az utóbbi üzlet akkori tulajdonosának, Kővári Gergőnek Grabanc IPÁ-ja a „mozgalom” kultikus sörévé vált. Nemcsak vásárolni lehetett az említett egységekben, hanem helyben is fogyasztani. 

E régi szép időket idézte bennem a pozsonyi „100 Piv Craft Beer Bar and Shop”, ahol csapról és dobozból egyaránt kóstoltunk kivételes söröket. Hat csappal dolgoznak, ottjártunk idején kínáltak két tételt a cseh Thrillstől, kettőt a felvidéki, közelebbről rózsahegyi Ciery Kamen-től, egyet a Galántai Galgantól és egyet a svéd Apextől. 

Látszott, hogy az üzletvezető arra törekszik, hogy minél több országból forgalmazzon dobozos tételeket, de nem úgy, hogy lefedje a csúcskínálat nagy részét, hanem a legjobbnak tartott főzdét kiválasztva annak a termékeiből állított össze egy csinos szortimentet. Magyarországról a Mad Scientist-re esett a választása, Horvátországból a Gardenre, Lengyelországból a Pintára, Észtországból a Pöhjala-ra, Svédországból a Poppels-re, hogy néhány példát is mondjak. 

Elviselhető, könnyed zene szólt a háttérben, a baráti beszélgetést nem zavaró hangerővel, a beltér is barátságos, jól esett itt hosszabban elüldögélni és a söröket elemezgetni. Nem részletezem őket, a helyben, majd a szálláson kóstolt innen vásárolt sörök száma a tucatot is meghaladja. Annyi biztos, hogy itt szinte vakon lehet rendelni, nagyon erős a minőségi szelekció.

 

A „Za Rohom by Bombovar” egy klasszik alternatív egység. Jól kitalált szimbóluma a kanócos bombát imitáló komló, amivel a cégértől az asztalokig sokfelé találkozhatunk. A konyha zárva volt ottjártunk idején. Hat csapot működtetnek itt is, ezeken főként cseh sörök folynak, beleértve érdekes módon a Pilsner Urquellt is, a Sibeeria, vagy a Zichovec főzetei mellett. 

A hűtőben két tucat minőségi dobozos és üveges tétel lapul. Ezek vélhetően gyakran változnak, minden esetre nem szerepelnek a nyomtatott itallapon, mely az alkoholmentes nedűk, a borok s a tömények felől tájékoztat. A szelekció nemzetközi kitekintésű, az imént említett Poppelstől a Pintán át a belga klasszikusokig. 

 

A cseh Thrills főzde „Party Punch Sourját kóstoltuk, ami a maga műfajában izgalmas tétel, más kérdés, hogy bármennyire igyekszem, nem tudom megszeretni ezt az irányzatot. Egyik társam, aki épp a sour stílusért rajong, megrendelt egy epres tételt a Poppels-től, hibát nem leltünk benne, de két savanyú sör után felüdülés volt az egyik kedvenc cseh főzdém, a Sibeeria „Nebulous Trail” nevű New England IPÁ-ja.

Az előbbi helyet keresve véletlenül ütköztünk bele a „Vycap na Medenej” nevű egységbe, mely a Stupavar nevű punk főzde bemutató üzlete. Itt sajnos csak korsóval dolgoznak, pedig érdekük lenne, hogy a betévedő vendégek minél több tételükkel kössenek ismeretséget. Ha valahol, hát itt indokolt lenne az egy decis sörkóstoló kedvező áron, elvégre az a funkciójuk, hogy népszerűsítsenek egy főzdét. Spórolni kellett az erővel, így két korsót osztottunk el ötfelé, egy FestivAlet- és egy Pastry Sourt, mindkettőt négy pontra taksáltam az ötös skálán. Rendeltünk egy hermelint is, miután kiderült, hogy társaim nagy része nem kóstolta még e jellegzetes cseh sörkorcsolyát, a pácolt camembert-t. A beltér a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi, sajnos csak magasított székeik vannak, de ezzel együtt jól éreztük magunkat náluk.

A szerző felvétele

Kétnapos pozsonyi sörturánk utolsó állomása volt az egyetemisták által frekventált Studna. Odaérkezve attól tartottunk, hogy nem kapunk asztalt, akkora tumultus volt a bejáratnál, de minél beljebb hatoltunk a zegzugos kocsmába, annál több hely volt, végül a legbelső teremben ültünk le, ahol polcokon sorakozó könyvek tették barátságossá az atmoszférát. 

A sörkorcsolyaválaszték szűk, öt fogásból lehet választani. Rendeltünk egy kacsahúsos bagettet, mely remek harapásélményt nyújtott, a bagett friss, ropogós, a hús benne bőséges és jó ízű volt. 

A marhahúsos szendvicsről nem tudok hasonló jókat mondani, kicsit bolognai hangulata volt, elfogyott az is, de nem bizonyult átütőnek. Nyolc csapjuk van, itt is a Pilsner Urquell vezeti a listát. A cseh kraft sörök dominálnak, a Thrills, s a Koucour, a helyi erőket a pozsonyi General és a már említett Ciery Kamen képviselte ottjártunk idején. 

A szerző felvétele

Nem sikerült belepréselni a Pozsonyban töltött két nap programjába a 24 sörcsappal és több, mint száz tételes választékkal rendelkező, kínálatát az Untappd-en is közzétevő „Plan B” nevű helyet. Öröm látni a választékukban a szekszárdi Brew Your Mind négy főzetét, köztük olyan remekműveket, mint a „No Memories” vagy a „Big Lies”. Egyébként ez a sörlelőhely esik legtávolabb a történelmi központtól, ide érdemes Bolttal menni, 4-5 személy esetén szinte érzékelhetetlen a taxiköltség. 

Marad a hely legközelebbre, akárcsak a Damian másik, 22 csappal dolgozó egysége, a Damian – Rozadol, s a 11 csappal rendelkező Beer Bratislava. Minden amellett szól, hogy mihamarabb visszatérjünk az egykori magyar koronázó városba, annál is inkább, hogy az ínyenc éttermeket is sorra kellene venni, legalább azokat, melyeket a Gault&Millau étteremkalauz és/vagy a Falstaff a legmagasabbra pontoz, ha már a Michelin nem foglalkozik a felvidéki éttermekkel a honlapjuk tanúsága szerint.

A szerző felvétele

Gépkocsival közelítettük meg a várost, akárcsak öt évvel korábban, midőn a Kárpát medencei étteremkalauz számára teszteltünk néhány helyet, mely közül egyébként a Beer Palace témánk szempontjából is releváns. 

De akár egynapos sörtúrát is érdemes tervezni a vasútra bazírozva. A Nyugati pályaudvarról 5 óra 30-kor indul az első vonat Pozsonyba, a menetidő két és fél óra, jobb is, ha a következő járatot, 7.30-ast választjuk, hiszen reggel 8-kor nem sok hely van nyitva. 

Visszafele este 8-kor indul vonat, fél11-re itthon lehetünk, ami a BKK-szempontból is előnyös érkezési idő. A következő pozsonyi sörtúránkat a vonatra alapozzuk.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.