Fel Balatonra! Irány: Balatonfüred – Csopak

Tetszik, nem tetszik az ember személyes kötődése valamelyest meghatározza későbbi kapcsolatait, akár egy-egy borvidékhez is.

Tetszik, nem tetszik az ember személyes kötődése valamelyest meghatározza későbbi kapcsolatait, akár egy-egy borvidékhez is. Így van ez nálam is, Csopakkal. Ugyan a saját, összesen tizenkét szüretet megélt kővágóőrsi szőlőnk Badacsonyhoz kötött, mégis sokat jártunk Csopakra. Valójában a balatoni borokhoz és különösen az olaszrizlinghez való, azóta is szoros kapcsolatomat egy csopaki termelő, Focht Géza és az ő Berekháton lévő olaszrizlingje alapozta meg. Géza a domb tetején gyönyörű kilátással a tóra egy hagyományos, öreg tőkés 1 x 1 méteres térállású szőlőben gazdálkodott, nagyjából 10.000 tőkével. 

Pincéjében semmi nem volt, ami a modernnek mondott borkészítéshez kötötte volna, a pince maga és a borok mégis kifogástalanul tiszták és határozottak voltak. Kitűnő arányok, remek savak, hosszú és kerek borok a fajta elmaradhatatlan kis fanyarságával.

Ezek a borok nem csak itatták magukat, de hosszabb ideig is bírták az érlelést. Nem egy palackot tizenöt éves korában vettünk elő, és akkor is remek formát mutatott. Saját borunk mellett tehát rendszeresen ittuk a csopakit is. Rengeteg kispincét végig jártunk, így elég tiszta és reális képet kaptunk az akkori – kilencvenes évek eleje – hazai borvilágról. Valójában ezek a pincejárások vezettek oda, hogy megpróbáltuk megkeresni a kistermelői borok igényes fogyasztókhoz való eljuttatását.

Ilyen előzmények után – vagy éppen mellett – szintén meghatározó Csopak élményünk lett Figula Mihály sok olyan bora, amit még a 90-es évek elején a Csopaki Kistermelői Pinceszövetkezet pincéjében készített. Igaz, hogy a fűzfői gyártelep felől időnként durva fémes illat és íz telepedett a szőlőre, amit a borban is érezni lehetett, de még így is kimagaslóan iható borok voltak ezek. Lassan saját borai is megjelentek a piacon, ami persze egészen más léptéket képviselt. Valamivel később érkezett Jásdi István. 

Ízléses megjelenésű palackjaiban szintén tiszta borok voltak, amit azóta sokkal jobb formában élvezhetünk.

A borvidék egy 12 km hosszú sávot ölel fel Zánka és Balatonalmádi között északon, a Balaton partján. A borvidék jelenlegi teljes termőterülete 2027 hektár. Ennek a területnek több mint a duplája lenne alkalmas, I. osztályú dűlő komoly borok készítésére, de a már ismert „Balaton” szindróma itt is érvényesül. Ennek az alacsony kihasználtsági szintnek az egyik oka az, hogy

sok kiváló szőlőültetvényt hétvégi házak építésére parcelláztak fel. Ezek a területek hosszú időre, talán örökre elvesznek a bortermelés számára.

A balatonfüred-csopaki régió mérsékelt kontinentális éghajlata hasonló a badacsonyihoz. A lejtők szöge és a terep tagoltsága kiváló mikroklímát hozott létre a területen. A régió észak felé terjed, ameddig a földfelszín emelkedik; a minőségi bortermelés ott ér véget, ahol a terep beleolvad a sík veszprémi fennsíkba. A magyarázat egyszerű: míg a déli lejtők védettek, a felette lévő sík terep könyörtelenül ki van téve a Magas-Bakonyból lecsapó hideg északi szeleknek.

 

A borvidék elsődlegesen fehérbor-termő terület, bár ez nem volt mindig így. A XIX. század híradásai vörös borok termeléséről is megemlékeznek. Jelenleg az olaszrizling mellett, amelynek ültetett területe 820 ha, jelentős mennyiségű a kékfrankos, a szürkebarát, cabernet sauvignon és a Zweigelt területe is. A kékszőlők ismételt előre törése az elmúlt évtized fogyasztói szokásainak változásához is köthető.

Ameddig csak vissza tudunk menni az időben, ez a terület mindig bortermelő vidék volt. Csopak és Veszprém között, Nemesvámos határában, a mai Baláca pusztán feltártak egy i.sz. III. századi Villa Urbanát Probius császár idejéből. A romokon szőlőmotívumú ornamentikát, a falfestményeken szüreti jeleneteket láthatunk.

A honfoglalás után Kárász törzsének a tulajdonába került a terület. Bizonyítottan hazánk első olyan szőlőművelő települése, melynek ismerjük a nevét, a borvidékhez tartozó Paloznak. István király egy poloznaki „szőlőst” adományozott az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátására. A „szőlős” magyar szó, szőlőművelő szolgát jelent, aminek latin megfelelője a „vinitor”. I. András húsz háznépet (mausio) adományozott 1055-ben az általa alapított Tihanyi Apátságnak, amint az alapító oklevélben is olvasható. Az1082-es adatok szerint a veszprémi püspöknek is volt szőlője Csopakon. 1211-ben évszázadokra a Tihanyi Apátság tulajdonába kerültek Füred és környékének szőlőterületei.

A virágzó szőlőtermelés, akárcsak az ország egyéb területein is, a török hódoltság idején visszaesett, csökkent a szőlőművelők száma és csökkentek a szőlőterületek is. A XVIII. század hozta meg az újabb fellendülést, az 1750-es években az országban az elsők között itt alakultak meg a szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségek. A XIX. századra Füred lett a Balaton fővárosa, itt tartották a megye és az ország előkelőségei a báljaikat, fogyott is a jó füredi bor kellően. Több egyháznak is voltak birtokai a borvidéken, az 1880-as években Ranolder veszprémi püspök Bécsbe szállította az 50 kataszteri holdas csopaki birtokának a borait.

Hosszú ideig a Badacsonyi Borvidékhez tartozott, csak 1959-től önálló borvidék, a Tihanyi félszigetet pedig csak 1997-ben csatolták hozzá.

Egy kis geológia

A monoszlói bazalt tanúhegytől a főkajári löszös lankákig terjedő Balatonfüred-Csopaki borvidéket geológiailag két fő kőzettípus határozza meg: a part közelében előbukkanó permi vörös agyagos területek és a magasabban fekvő sokszínű márgás-dolomitos mészkőképződmények. A délnyugat-északkelet irányban elnyúló borvidéket az azt félúton kettévágó Tihany-félsziget vulkáni tufaréteges kráterei és a rajtuk képződött gejzírmezők meszes-gejzirites területei teszik még változatosabbá. Csopak kis területen is jól leképzi a borvidék geológiai jellegzetességeit. A parthoz közel eső dűlők talaját a Berekhát – Kertmög – Slikker – Szil vonalig vörös homokkő és vörös agyag alkotja. A márgás rétegek a Benében, a Berekhát tetején a Siralomvágóban és a Slikker tetején hirtelen fehér kavicsosra színezik az addig mélyvörös talajt. Innen egészen Nagykút közepe – Hajnóczy – Soós dűlők vonaláig márgás-agyagos lankás területek találhatók. A Hegyalja – Szitahegy – Kishegy – Nagyhegy – Öreghegy vonalában hirtelen emelkedik a lejtésszög és talaj egyre löszösebbé válik. A változó vastagságú lösz alatt triász kori meszes-dolomitos kőpadok bújnak meg, melyek felett kis mélység esetén kavicsos, magas mésztartalmú talajok alakulnak ki. A lösz változó mélységét és a mésztartalmat jól szemlélteti az olaszrizling táblák zöld színének váltakozó mély és halovány árnyalata. Bár Csopak környékén a Tihanyra jellemző vulkáni kőzetek teljesen hiányoznak, a triász időszak vulkán kitörései sok helyen zöldes-vöröses-szürkés tufit és tűzköves mészkő rétegekkel tarkítják a kőzeteket.

 

Ez a termőhelyi sokszínűség azonban csak akkor érhető igazán tetten egy borvidék boraiban, ha ott megtalálható egy uralkodó szőlő- és bortípus, mely kellő merítéssel szolgál a kóstolásra. Csopakon az olaszrizling által minden adottság megvan ehhez. Éppen ezért a Csopaki Kódex (lásd korábbi Repeta cikkünket a témában) egyik fő célja a termelők ilyen irányú dűlőszelekcióinak előmozdítása és egy közös, egységes bortechnológiai protokoll kialakítása. Hogy miért? Mert csak az önálló identitással rendelkező borvidékek tudnak a világ számára is érdekes borokat kínálni.

Ha visszatekintünk kissé a csopaki borok előéletére, egyértelmű, hogy mást látunk az 1850-es években, a XIX. sz. végén éppúgy, mint a XX. sz. elején vagy éppen napjainkban. A filoxéra vészt követően a fajtaszerkezet Csopakon is erősen átalakult, a fehér fajták szinte kizárólagossá váltak a borvidéken. Az olaszrizling ugyan csak ekkoriban jelent meg a vidéken, de viszonylag jó művelhetőségével és borainak megbízhatóságával rövid idő alatt népszerű lett Balatonfüred és Csopak környékén is. A terület ásványi anyagokban gazdag, változatos talaján gyorsan megmutatkozott az is, hogy érdemes az egyes dűlők borait külön iskolázva palackba tölteni. Magyarul, igenis van értelme a dűlőszelektált boroknak. Igaz ugyan, hogy a korábban szintén nagy mennyiségben termesztett, kitűnő kvalitásokkal rendelkező furmint, akár rizlinggel házasítva is szintén emlékezetes borokat tud adni, de ennek csekély mennyisége a XXI. sz. elején már nem tette lehetővé azt, hogy a csopaki borok zászlóvivője legyen. Hogy a jövő mit hoz, az más kérdés.

Egy biztos: a mai körülmények között ennek a borvidéknek a borai a hazai legjobbak között vannak. Stílusukkal, egyediségükkel, összetéveszthetetlen karakterükkel a nemzetközi mércével mérve is kiváló borok.

 

Néhány kedvenc borom a borvidékről:

Guden Kisbirtok Kertmög 2018 Csopaki Kódex bor

Nem volt egy egetverően nagy évjárat, de született néhány szép Kódex bor. Többek között ez is, bár kicsit többet kellett várni rá, mint más évjáratokban. Nehezebben nyílt az illata a pohárban is, de amikor megállapodott, tele lett finomnál finomabb vegetális és édeskésen kamillás, fahéjas-almáslepény jegyekkel. Ízében telt és jó arányú, élénk savakkal, hosszú, sós utóízzel.

St.Donát Birtok Slikker 2017 Csopaki Kódex bor

Csopak és az olaszrizling összetartozó fogalmak. Még akkor is, ha itt az utóbbi néhány szinte trópusi meleget hozó évjárat megtépázza időnként a borok savszerkezetét. A Slikker maga a terroir. Csopak vöröses agyagos homokkő rajzolta területéről, a fajta és a hely szimbiózisa palackba zárva. Eleven karakter a korty elején, sima tapintás, hosszú, tartós utóíz. Remek példája annak, hogy hordó nélkül is lehet komoly borokat készíteni ebből a fajtából. Egy valami kell hozzá, jobban mondva kettő. Egyedi terroir és elkötelezett gazda, aki ezt észreveszi, és jól használja.

Figula Köves 2016

Az Öreghegy bora. Szürkebarát és olaszrizling házasítása. Sokaknál kiverte az ára a biztosítékot. A magyarázat pedig elég mindennapi: a bor 97 pontot kapott a Decanter World Wine Awards-on, 2018-ban, ami magyar száraz fehérborral addig még nem fordult elő. A bor amúgy hallatlan komplex és koncentrált. Minimális terméshozammal, termőréteggel szinte nem rendelkező terroirról szüretelve. A kis maradékcukor tökéletes egyensúlyban van a savakkal, a magas alkohol sem tűnik fel. Remek bor, igazi egyéniség almás-mangós aromaikával, komoly sós karakterrel aláhúzva.

Jásdi Pince Ranolder vörös Cabernet franc 2011

Egyre több komoly vörösborral találkozunk a Balaton északi partján is, ami jó is meg nem is. Nem jó, mert egyértelműen jelzi a melegedést viszont azért jó, mert különben nem ismernénk meg ezeket a szépséges borokat. Korábbi, 2006-os változata komoly magasságokba jutott országos szinten, nem kis fejtörést okozva a vörösboros borvidékek gazdáinak. Persze mostanra ők is belátták: a jó borok csak erősítik egymást, bárhol is születtek. Ez a bor tökéletesen tartja magát. Komoly szerkezet, határozott terroir jegyek és selymes tapintás. Gyönyörű bor.