Pozsonyi sörtúra, negyedik rész – a Mesuge, a Venturska, a Meetnica és a Damian Garden

Megkockáztatható, hogy a minőségközpontú sörbárok tekintetében Pozsony az ezüstérmes.

Fotó: A szerző felvétele

Kiemelkedően jó élményt nyújtott a város szívében működő Venturska Klubovna, mely, mint megtudtuk a kedves, udvarias és kommunikatív felszolgálótól, a legnagyobb szlovák éttermi vállalkozás, a több tucat üzlettel rendelkező Medusa egyik alegysége, azon belül is a négy lokációval bíró Klubovna-lánc tagja. Úgy, hogy közben megvan az egyedisége, a beltér rendkívül hangulatos, belépve az ember megcsodálhatja az impozáns sörfőző technológiát is. A háttérzene remek, többnyire blueszszámok szólnak John Lee Hookertől B. B. Kingig.

A szerző felvétele

A sör mellé kínálnak többek között bablevest, marhagulyást, húslevest, lazacsteaket, csirke-, illetve borjúbécsit, hot dogot, burgereket, ropogós sertéscsülköt és juhtúrós sztrapacskát.

Rendeltünk egy adag csirkeszárnyat, ami kiválónak bizonyult, kívül kellemesen pörzses, belül szaftos, ízesítésre is meggyőző, a mellé kért házi BBQ és habanero szósz kiváló, különösen utóbbi volt kellemes meglepetés a maga üdeségével, nem tolakodó savasságával és bármily meglepő, de nem extrém csípősségével. 

A szerző felvétele

Egy szendvicskrém-kompozíciót is kértünk, a retekjulienne-el megszórt liptói körözött műfajcsúcsnak is nevezhető, adta mindazt, amit e fogás adni tud, ízletes volt a snidlinggel díszített-ízesített tojáskrém és az apróra vágott lila hagymával díszített tepertőkrém. Mind mellé ízre, állagra, frissessége egyaránt meggyőző kenyeret adtak.

A szerző felvétele

Az italválaszték impozáns, főként a tömények tekintetében, tartanak több minőségi bort is. Szerepelt az itallapon 5 tételes sörkóstoló, de azzal nem tudtak szolgálni, így a két saját sört rendeltük meg, egy 12 Balling fokú Session IPA-t, meg egy 13-as APA-t. Ittunk már átütőbbeket e stílusokban, de nem morgolódtunk, hanem a legjobb pozsonyi élményeink között raktároztuk el a helyet. 

Essék szó a Meetnicáról is, mely nemcsak hangulatos és igényes kraft sörbár, de a zenei aláfestés tekintetében is maradásra késztetett bennünket. Míg a Roxerbe a zene miatt aligha fogunk visszatérni a válogatásukban ismétlődő rapszámok miatt, a Meetnicában különböző neves rockegyüttesek dalai váltották egymást, míg el nem kezdődött az Iron Maiden Book of Souls nevű albuma, mely ott-tartózkodásunk második felét végigkísérte.

A szerző felvétele

Tíz csappal dolgoznak, kettő kivételével minőségi kisüzemi tételeket kínálnak s az a kettő sem tucatsör, hanem Kastel Rouge és Guinness. Sörkóstolót is kínálnak, 5 főzetet lehet megismerni decis mennyiségben, 6,9 euró fejében. 

A szerző felvétele

Figyelemre méltó a palackos-dobozos választék. Tartanak többféle klasszikus sörkorcsolyát a belga sült krumplitól az utopenecen át a hermelinig. Mi egy sajtalapú „tatárt” és sült kolbászt kóstoltunk, ezek tisztes, fősodratú ételek voltak, ami mellé jobbacska kenyeret adtak.

A szerző felvétele

Vannak sörözők és kocsmák, ahol úgy törekednek a vendégeket a korsónyi mennyiség rendelésére rábírni, hogy a pikoló vagy a pohár majdnem ugyanannyiba kerül, mint a korsó. Ezek közé tartozik a Duna-parti Damian Beer Garden – Vydrica, ahol ottjártunk idején a 20 csapból 8 működött, ebből ötön a névadó főzde söre folyt. Engedtünk a nyomásnak és korsóval rendeltünk, így viszont kapacitásunkból már csak három sörre futotta, a Damian egyik cseh lágerét, a Kaitoa nevű New Zealand Pale Ale-jét és a Trip To Boston névre hallgató Neipáját ittuk, melyek megelégedésünkre szolgáltak. Ettünk egy utopenecet is, ami mellé kifejezetten jó kenyeret adtak, maga a szafaládé is sokkal jobb volt, mint amiket e műfajban kóstoltunk, például az egyébként remek kassai Red Nose-ban.

A szerző felvétele

A kerthelyiség nagyon hangulatos, a több teremmel bíró beltér kissé rideg. Hasznos viszont a falra kitett összefoglaló a komlók komplex aromahatásáról, hard core sörrajongók számára is tartogat nem kevés új információt.

Pozsonyi sörtúránk utolsó négy egységéről, a 100 piv craft beer bar and shopról, a Vycap na Medene-ről, a Za Rohom by Bombovarról és a Studna bárról a következő, egyben befejező részben lesz szó.

Borítókép: Duna-parti Damian Beer Garden – Vydrica (A szerző felvétele)