Egy sör, ami egyáltalán nem illik bele a német kánonba. Egy sör, ami a helyi adottságok miatt lett különlegesség. Egy sör, amit a craft főzdék szerte a világon fölfedeztek és újragondoltak, így ma az egyik legnépszerűbb savanyított sörfajta. Ez a gose, a Harz-hegységnek és Lipcse városának a söre.
A kivétel erősíti a szabályt
Mark Twain írja szellemesen a német nyelvről: „amikor (az ember) azt hiszi, hogy no, most elcsípett egy szabályt, amely majd szilárd nyugvópontot ad a tíz beszédrész általános dühöngő kavargásában, lapoz egyet, és ezt olvassa: A tanuló gondosan jegyezze meg a következő kivételeket.” (Az a fránya német nyelv – ford. Szilágyi Tibor) Így van ez a német söröknél is. Aki az 1516-os Reinheitsgebot mentén indul neki a német söröknek, meglepetten tapasztalja, hogy a víz, (árpa)maláta, komló és az akkortájt még nem ismert élesztő „szent” négyese mellett a goseban megtalálja a koriandert és a sót. Már éppen felhorgadna, hogy is van ez, amikor kicsit tovább olvasva rábukkan a kivételre, ami erősíti azt a bizonyos szabályt. A németeknél létezik a történelmi sör (historisches Bier) fogalma (és jövedéki kategóriája), melyben a különleges német sörökkel, afféle zógenánnte germanikumként sokkal megengedőbb a törvény. A gose a komló előtti idők söreit idézi a korianderrel, amit előszeretettel használtak sörfűszerként. A só pedig a helyi sóbányákból eredő vizek ásványtartalma miatt került a sörbe.
Goslar, a névadó város
A gose nevét a Harz-hegység szívében eredő Gose-folyóról és a Harz központjáról Goslar városáról kapta. Az ötvenpárezres kisvárosban a világörökség rammelsbergi bányamúzeum mellett az egyik legrégebbi birodalmi gyűlésnek helyt adó városházát, és a XI. században III. Henrik által épített császári palota, a Kaiserpfalz román stílusú épülettömbjét is megtaláljuk. A császár szíve a goslari Ulrich-kápolnában pihen, a hajói meg a Duna fenekén, ahová a mi Búvár Kundunk küldte azokat.
De a piactér legfontosabb nevezetessége számunkra a templommal szemben hívogató Brauhaus és mellette a Butterhanne fogadó, ahol a legautentikusabb goset kóstolhatjuk meg. A csapolt világos és a ritkaságnak számító dunkel gose meglepetés a craft sörös kóstolások után. Nagyon haloványan érezzük csak a sós ízeket, a koriandert és a savanyúságot. Alig különbözik az élmény egy kicsit karakteresebb könnyedebb lágertől. Sok craft sörfőző vélhetően sosem nem kóstolt hagyományos goset, hanem a savanyú sörök divatja alapján egy jóval intenzívebb fanyarságot képzel el a stílusnak, ami bármennyire is passzentos a gyümölcsös savanyú sörök divatjához, a konzervatívabb sörösök között megosztó lehet. Tanulság, ha lágerpártiak vagyunk, Szászországban ne féljünk goset rendelni, nem savanyút, csak egy kicsit izgalmasabb fűszeres, frissítően fanyar sört kapunk.
