Egy másik Latinovics öngyilkossága

Nemrégiben a patinás Vasárnapi Újság régi számainak lapozgatása közben érdekes gyászhírre akadtam. Az éppen 129 évvel ezelőtt, 1874. november 1-jén megjelent cikk a következőképpen szólt: „Egy honvéd alezredes öngyilkossága. Latinovics György földbirtokos és volt honvéd alezredes m. hó 26-án fölment Budapestről Bécsbe, s ott a »magyar királyhoz« czímzett szállodában lakást fogadva, egész új öltözetet vásárolt, s aztán eltávozott. Alig néhány perczczel éjfél után nyílt utczán, a Spitalgasseban agyonlőtte magát hatcsövű revolverrel. Két lövést intézett fejére, s midőn a lövésre többen oda mentek, az utcza kövezetén már halva találták. Mi kényszerité e kétségbeesett tettre, még nem tudni. Zsebében a közkórházhoz intézett levél volt ily tartalommal: »Életuntságból főbe lőttem magam. Latinovics.« Találtak még nála 60 frt pénzküldeményről vevényt és 20 frtot levélben temetésre; 10 frtot oly táviratok költségére, melyekben Budapesten lakó rokonait kíméletesen tudassák halála felöl. Volt még egy távirati fogalmazvány a Pester Lloyd szerkesztőségéhez, mely így szólt: »Latinovics alezredes ma agyonlőtte magát.« S a táviratot el is küldte s a nevezett lap meg is kapta. A szállodában hagyott holmijáról írásban rendelkezett.” Érdekes egybeesés! Egy másik Latinovics, aki önkezével vetett véget az életének. Vajon a fent említett honvédtiszt és a színészfejedelem rokonságban álltak egymással? És tulajdonképpen ki is volt ez a Latinovics György? Kérdések, amelyekre szerencsére tudjuk a választ.
Rokonok voltak. Igen távoli, de mégiscsak vérrokonok. Latinovics István és Dániel – a Magyarországra költözött Latanovicz Tádé fiai – a család idősebb és ifjabb ágának voltak a megalapítói. 1719. szeptember 23-án ők szerezték meg a magyar nemesi rangot és a címert a família számára. István egyik dédunokája volt Latinovics György, míg Dániel egyik dédunokája – tehát negyedfokú unokatestvére – Latinovics Illés (1821–1886), Bács vármegyei földbirtokos. Az ő dédunokája volt Latinovits Oszkár (1905-1954), a színészfejedelem édesapja. Amennyiben tehát pontosan, genealógiai szaknyelven akarunk fogalmazni, akkor Latinovics György honvéd alezredes Latinovits Zoltán ükapjának volt a negyedfokú unokatestvére.
Latinovics György életéről, katonai pályafutásáról a jeles hadtörténész, Bona Gábor kutatásai alapján rendelkezünk némi információval. Ezek szerint a későbbi honvédtiszt 1821. március 16-án látta meg a napvilágot a Bács vármegyei Borsodon, Latinovics Gedeon földbirtokos és Gábory Klára fiaként. Középiskolái elvégzése után jogot tanult, majd mint ügyvéd tevékenykedett. 1848. május 10-én a Bács vármegyei törvényszék bírájává nevezték ki. Később nemzetőr százados lett, majd 1848. október 12-től a Zomborban szerveződő 34. honvéd zászlóaljhoz helyezték át. Alakulatával részt vett a délvidéki harcokban is. 1849 januárjától a felső-tiszai hadtestnél szolgált, majd segédtiszt lett Görgey Artúr tábornok mellett. Április 12-én kitüntették a katonai érdemjel 3. osztályával. Április 30-án áthelyezték a Hadügyminisztériumba. Május 25-én őrnaggyá léptették elő, és Klapka György tábornok egyik segédtisztje lett Pesten, majd Komáromban. Szeptember hónap folyamán pedig alezredes lett. Ő maga is a vár őrségével tette le a fegyvert, és így mint komáromi kapituláns mentesült az osztrákok büntetése alól. 1867-ben a Pest városi Honvédegylet tagja lett, majd 1874. október 26-án öngyilkosságot követett el Bécsben.

Merényi-Metzger Gábor
történész, Budapest