A hét elején a Fiumei úti temetőben újabb megszépített sírkert átadását ünnepelte a fővárosi önkormányzat és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság. Felavatták gróf Bethlen János és Ádám, báró Kemény Dénes, Tersztyánszky Dániel és Reitter Ferenc síremlékét, felújították a régi budai temetőkből áthelyezett síremlékek környezetét. Ismét gazdagabb, tágasabb lett tehát a nemzeti sírkert, amelynek megteremtésén a bizottság 1999 óta munkálkodik.
A régi budai temetők sírjainak elhanyagoltságára Tóth Vilmos történész hívta fel ez év májusában a bizottság tagjainak figyelmét. E gyűjtőnévvel a szakirodalom általában a két vízivárosi, a tabáni, valamint a németvölgyi temetőt említi. Ezek fontos helyet foglalnak el a magyar temetkezéstörténetben, és néhány emlékük a nemzeti kulturális örökség páratlan jelentőségű, sokszor még a szakemberek számára is ismeretlen része. A vízivárosi polgári és katonai temetőt, valamint a tabáni temetőt 1938–39-ben, az utódtemetőként is működő németvölgyi sírkertet 1963-ban számolták fel. Az unikális biedermeier síremlékegyüttesek többsége megsemmisült, kisebb részük szétszóródott a fővárosi temetőkben, néhány kő a Kiscelli Múzeumba került.
A németvölgyi temető felszámolásakor a néhány évtizeddel korábban oda átmentett régi kövek megmaradt része újra költözni kényszerült: két csoportban mintegy 150 emléket helyeztek át Pestre, a Kerepesi, ma Fiumei úti temetőbe. Az egyik csoport, az 1848-as honvédsíroké a Kossuth-mauzóleum mellett kapott új helyet, ma is ott található, viszonylag rendezett állapotban. A másik csoport legalább ilyen jelentős, de sokkal kevésbé ismert. A Kerepesi úti temető árkádsoraihoz közel, a 17/1. parcella egy részén, három sorba rendezve állnak a régi budai kövek, vegyesen a vízivárosi és a tabáni temető polgári, illetve katonai (császári tiszti) sírjai. Ezek a Kerepesi úti temető legrégebbi emlékei, óriási kultúrtörténeti jelentőségűek, ugyanakkor szinte senki sem tudott róluk. Sokszor eltűnt emlékként hivatkoztak rájuk. Itt található az egykor páratlanul gazdag figurális síremlékegyüttes egyetlen megmaradt szobra, a Pistori–Dulitzky-síremlék (1828), a vízivárosi katonai temető egykori névadójának, báró Alvinczy Józsefnek a sírja (1810), Döbrentei Gábor eredeti sírköve (1851), továbbá számos, egykor Budán tevékenykedett és ott nyugvó közéleti személyiség, városvezető, tudós, tanár, művész síremléke. Valamennyiüket áttemették a Kerepesi (Fiumei) úti temetőbe, tehát nem jelképes sírokról van szó, és a legtöbb sír felett értékes, régi kő áll.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság, elfogadva a történész javaslatát, most helyreállította a budai temetőkből egy helyre került síremlékek környékét, és megjelölte a három legfontosabb, eddig jelöletlen sírt. Az új budai panteon létrejöttének történetét és hányattatásait felidéző emléktábla utolsó mondata így hangzik: „E helyen már legyen valóban békés a nyugalmuk.”
Bár egy-egy esemény kapcsán a figyelem középpontjába kerül a kegyeleti bizottság, munkájáról, történetéről keveset tudunk. Megalakulását a kegyeleti kultúra, nemkülönben a nemzeti emlékezet ápolásában, formálásában régóta fennálló hiány indokolta, és a temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény tette lehetővé. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a kormány döntési joggal rendelkező, szakmai véleményező, koordináló és ellenőrző testülete.
Ami pedig a hatáskörét illeti: e bizottság jogosult dönteni arról, mely temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket vesz nyilvántartásba a nemzeti sírkert részeként. Meghatározásuk szerint ugyanis a nemzeti sírkert olyan virtuális jellegű kegyeleti hely, amely „lefedi” az egész országot, s amelybe a magyar nemzet azon jeles halottai tartoznak, akik érdemeik és cselekedeteik alapján méltóak az utókor kegyeletére. Az ide sorolt sírhelyek felett rendelkezési jogot gyakorol (a Petőfi család sírnyitásának ügyét hétfőn utasította el a bizottság), ami védettséget és szabályozottságot jelent megváltási, áthelyezési, módosítási és megszüntetési ügyek esetén, valamint meghatározta a minősített sírhelyek gondozásának egységes követelményrendszerét is. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság terjeszt fel javaslatot a nemzeti gyász kifejezésének módjára és formájára is.
A bizottság tizenegy tagból áll, akiket e munkával a belügyminiszter egyetértésével a kultuszminiszter bízott meg. A testület elnöke Jókai Anna író, helyettesei Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, valamint Ladányi Jenő, a Budapesti Temetkezési Intézet nyugalmazott vezérigazgatója. Tagjai: Baloghné Ormos Ilona, a Szent István Egyetem tanszékvezető docense, Bende Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régióvezetője, Boross Péter volt miniszterelnök, Katona Tamás történész, Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, Szakály Sándor történész, a Duna Tv kulturális alelnöke, Weszelovszky Zoltán országgyűlési képviselő és Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászprofesszora.
A testület munkálkodása nyomán ez idáig Budapesten a Fiumei úti, az Óbudai, a Farkasréti, a Rákoskeresztúri új köztemető, Szegeden a Belvárosi, az Alsóvárosi, a Dugonics, a református és a zsidó temető, Geszten a református, Kiskunhalason a régi református temető, valamint a földeáki római katolikus temető egy-egy területe lett része a nemzeti sírkertnek. A kegyeleti bizottság titkárságán elkészült az a speciális informatikai program is, amely országos szintű adatbázis kiépítését teszi lehetővé. A titkárság írásban kereste meg a szakmai kamarákat, szervezeteket, és ajánlást kért arra vonatkozóan, kit vagy kiket tartanak méltónak arra, hogy bekerüljenek a központi adatbázisba, illetve, hogy helyet kapjanak a nemzeti sírkertben.
Az eltelt négy évben külföldön és itthon számos sírfelújítást, emlékparképítést támogattak, emellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak Magyarország miniszterelnökeinek sírjaira. Elkészíttették a Fiumei úti temetőben a szovjet fogságban elhunyt és 1994-ben hazaszállított gróf Bethlen István síremlékét, és születésének 70. évfordulója alkalmából gondot fordítottak Antall József sírkörnyezetének megszépítésére is. Az idei költészet napjára felújíttatták Radnóti Miklós sírját és környezetét, a kerek évfordulók tiszteletére rendezték a Kossuth-mauzóleum és Illyés Gyula sírkörnyezetét, valamint döntést hoztak arról, hogy minden évben vállalják egy-egy jeles sírhely felújítását.
Történelmünkben, még közelmúltunkban is sok a temetetlen halott. A világháborúk, a megtorlások következtében ma nincs magyar család, amelyik ne gyászolná távolban, az ismeretlenben eltemetett tagját. Ha vigaszt nem is, némi erőt adhat nekik is, hogy közösen emlékezhetnek veszteségeikre. A Rákoskeresztúri új köztemetőben egykoron létező, de 1945 után teljesen felszámolt, mintegy 25 ezer katonasírt számláló Hősök temetője emlékezetére ugyanott létrehozott kegyeleti emlékpark egyike ezeknek a helyeknek, miként a budapesti gettó területén 1944–1945 folyamán elhunyt, majd a Salgótarjáni úti izraelita temetőben eltemetett zsidó áldozatok számára ott létesített kegyeleti emlékpark is.
A halottaknak évezredekig megadták a kellő tiszteletet, a XX. századnak kellett elérkeznie ahhoz, hogy szinte napihír legyen a sírgyalázás, a temetőrongálás, az emlékművek megcsonkítása. A tettesek többsége alighanem tudatlanságból, ostobaságból cselekszik, feltörő agresszivitását fordítja a halottak ellen. Nyilvánvaló, hogy egyetlen bizottság, egyetlen tanácskozás nem változtathat ezen a helyzeten. Tavaly országos konferenciát rendeztek Budapesten, hogy felmérjék a kegyeleti kultúra állapotát, és az idén novemberben ismét összeülnek a szakemberek. Immár több mint egyéves múltra tekint vissza a magyar hősök sírjainak védelme, ápolása érdekében működő tárcaközi bizottság, amelynek elnöke Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A közeledő halottak napja alkalmából felhívással fordultak a társadalomhoz, amelyben arra kérnek mindenkit, segítsen rendbe hozni a gondozatlan, elhagyott katonasírokat, s helyezzen rájuk egy szál virágot.
Bár sok munka van már a Nemzeti Kegyeleti Bizottság mögött, bőven maradt még tennivalója. Nemcsak a temetőkben, hanem az emberek tudatában is. A halottak napja a megbékélés, az emlékezés ideje. Vajon mennyit sikerül ebből átvinni a hétköznapokba?
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
