Éleződő pártharcok Kabulban

Hamid Karzai afgán elnök az ENSZ közgyűlésén kormánya a demokrácia irányába tett legnagyobb lépésének az október 11-én aláírt új párttörvényt nevezte. A bírósági bejegyzés feltétele hétszáz regisztrált tag. Az új pártoknak országosaknak kell lenniük, nem fogalmazhatnak meg regionális vagy etnikai érdekeket. Nem szabad iszlámelleneseknek lenniük, nem uszíthatnak háborúra, népirtásra, etnikai, vallási vagy szektás gyűlöletre. A legnagyobb csapás a mudzsahed szervezetekre, hogy nem vehetnek részt a pártok munkájában fegyveres erők vagy testületek tagjai, nem lehet pártoknak fegyveres ereje és fegyveres szervezetek nem alakíthatnak pártot.
Ennek azonban nehéz lesz a gyakorlatban érvényt szerezni, s a mudzsahed szervezetekkel való kormánykoalíció végét jelentheti még a választások előtt. A választók lajstromba vételének nehézségeire hivatkozva máris kilátásba helyezték a jövő év júniusára tervezett nemzetgyűlési választások elnapolását vagy elnökválasztásokra korlátozását.
Először az 1992-ig kormányzó marxista Afganisztáni Népi Demokratikus Párt utódpártja jelentette be újraalakulását, nem kis vihart kavarva és felkorbácsolva a vitákat a történelmi felelősségről. Ráadásul az új párt vezetőjeként szintén egy fegyveres, Nurul Hak Ulumi, Nadzsibullah volt tábornoka mutatkozott be, akit Fahim hadügyminiszter hívott haza hollandiai száműzetéséből. A történelmi felelősség természetesen a mudzsahedekkel és a tálibokkal szemben is felmerült. Ilyen kétségek esetén a bejegyzés felelősségét a törvény a regisztrációs bíróságra hárítja.
Hamid Karzai elnök védelmébe vette a tálibokat, hangsúlyozva, hogy ők is az afgán történelem részét alkotják, és alig néhányan felelősök a bűnökért. Jelenlegi mudzsahed partnereivel való kenyértörés esetén a pastunok felé kell nyitnia. Ez év júliusában a pakisztáni Szamungli bázison az amerikai, afgán és pakisztáni kormányok képviselői tárgyalásokat folytattak a mérsékelt tálibok Dzsaisul Muszlimin szervezetével, Ghausz molla irányzatával, amely szemben áll Omar mollával és az új tálib tanáccsal.
Úgy tűnik, a királypártiak és Karzai viszonya is hűvösebb lett. Saját párt megalakítását jelentették be és Karzai elnökkel szemben Pir Szaid Gailani királypárti mudzsahed vezető nevét vetették fel mint elnökjelöltjüket.
Válaszul Karzai kijelentette, hogy nem kellenek ideológiai alapon szervezett politikai pártok, mert ezek csak károkat okoztak, és nem kell koalíció a jövőben, mert itt ez az intézmény működésképtelen, egységes kormányzat kell egyetlen nemzeti mozgalom bázisán. Hogy mindenki értse, miről van szó, kijelentette, ő is politikai pártot alapít és megméretteti magát jövőre az elnökválasztásokon.
Rabbani, akárcsak Fahim, cáfolták, hogy az elnökségre pályáznak. Másodszor Mudzsaddidi királypárti vezető nevét vetették fel jelöltjükként, aki Gailanihoz hasonlóan azon kevés mudzsahed szervezet élén áll, amely nevéhez nem tapad vér. 1992-ben a rotációsra tervezett hétpárti mudzsahed kormányzásban az ő három hónapos kormányzati ciklusa előrevetítette a békés átmenet lehetőségét, a későbbi események azonban nem úgy alakultak. A sértett Rabbani Kvettában titokban találkozott Omar mollával, az al-Kaida több vezetőjével, Hekmatiarral, valamint a pakisztáni hatóságok képviselőivel.
Vajon mit hoz az új párttörvény? Hadurak végét vagy új háború kezdetét? Hamid Karzai kényszerszövetségét a rossz hírű mudzsahedeket követően a rossz hírű tálibokkal? Vajon Afganisztánban ismét elvetél egy modernizációs kísérlet?
A szerző Afganisztán-szakértő