Erdély: Egy éjfélesek

A romániai magyarság megosztottsága régóta nyilvánvaló, ám a nézetkülönbségeket egészen az idei, Szatmárnémetiben megszervezett RMDSZ-kongresszusig sikerült a párton belül tartani. A szatmári kongresszuson azonban a küldöttek megvonták a tiszteletbeli elnöki tisztséget a romániai magyarság emblematikus figurájától, Tőkés László Királyhágó-melléki református püspöktől. A döntés nem volt meglepetés: a püspök el sem ment a kongresszusra, ehelyett a szatmári láncos templomba fórumot hívott össze, mely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozásáról döntött. A szervezet tulajdonképpen az erdélyi magyarság önkormányzata kíván lenni a belső önrendelkezés jogán és Románia területi integritásának tiszteletben tartásával. Fő céljuk a közösségi autonómia gyakorlása mindazon demokratikus értékek és eszközök alkalmazásával, amelyek megfelelnek egy jogállam feltételeinek és az Európa Tanács előírásainak. Az EMNT-hez hamar csatlakoztak a legutóbbi anyaországi választások óta Erdélyben is nagy számban szerveződő polgári körök, és októberben Polgári összefogás a jövőnkért, a magyar autonómiáért címmel közös határozatot adtak ki az erdélyi polgári mozgalom hívei, bejelentve, hogy a helyhatósági választásokon önálló erőként kívánnak indulni a tömbmagyar régióban az RMDSZ jelöltjeivel szemben.
Az EMNT székelyföldi tagjai által megalakított kezdeményező testület egy részfeladat elvégzésére hívja életre a Székely Nemzeti Tanácsot: céljuk a tömbmagyar vidék területi autonómiája érdekében törvényjavaslatot nyújtani be a román parlamentnek, és jogos követelésükkel a nemzetközi fórumokhoz fordulni. A helyi szervezetek megalakítására buzdító plakátok kiragasztása nem ment simán: a rendőrség három órára bekísérte Erdőszentgyörgyön a plakátokat autójában szállító marosvásárhelyi alpolgármestert, Fodor Imrét; Gyergyószentmiklóson rendőrök zaklatták a szórólapot osztó aktivistát, Marosvásárhelyen plakátragasztás közben őrizetbe vették a kezdeményező testület két tagját, illetve elkobozták a Tőkés László testvérénél talált plakátokat. A hatósági zaklatások ellen tessék-lássék tiltakozott ugyan az RMDSZ, de miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa szankciókat helyezett kilátásba azokkal a szövetségi tisztségviselőkkel szemben, akik a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében is szerepet vállalnak. A határozat ellenére számos székelyföldi városban és faluban a helyi RMDSZ-aktivisták szervezik az SZNT alakuló üléseit.
Az RMDSZ elnöke, Markó Béla a szervezet egységét és nyitottságát hangsúlyozva kemény hangú beszédben ítélte el az „importstratégiás” polgári köröket és a Székely Nemzeti Tanácsot. Emlékeztetett arra, hogy 1989 előtt és után voltak és vannak két éjféles magyarok, akik mind a román, mind a magyar éjfélkor koccintottak, és akadnak egy éjfélesek, akik csak a magyar éjfélt ünneplik. A pártelnök szerint azok is egy éjfélesek, akik „nem vállalták ezt a szilveszteri dilemmát, ezt a mindenévi szózatos, himnuszos, sírva vigadós Trianont, és csak a román éjfélre figyeltek”. A politikus szerint az igazi erdélyi magyar két éjféles, hiszen aki csak a magyar Himnuszt énekeli, az „tüntetően cselekedik”.
A szövetség belső ellenzéke – és az egyre népesebb külső tábor – azt veti az RMDSZ szemére, hogy bár tíz éve Kolozsvárott felesküdtek az autonómiára, a célkitűzést feláldozták a napi politika oltárán. A megalkuvó politika eredménye, hogy nincs magyar állami egyetem, hogy nem sikerült visszaállítani az aradi Szabadság-szobrot, és a román hatalom hallani sem akar a Székelyföld eurórégióról.
Erősíti a tömbmagyar vidék lakosságának csalódottságát az RMDSZ-ben, hogy a román hatalmi szerkezetben kizárólag az ortodox vallásúak előtt áll nyitva a szakmai előmenetel. Az RMDSZ és a kormányzó PSD közötti paktum ellenére a székely megyékben sem neveznek ki magyar tiszteket a hadseregbe, rendőrségbe és polgárőrségbe, de más állami intézményvezetők sem lehetnek magyarok. Az előléptetés fő kritériuma az ortodox vallás – ismeri be a Cotodianul napilap –, az ellenőrzés egyszerű, mivel a sorozási/előléptetési kérdőíveken minden esetben rákérdeznek a vallásra. Az érintett intézmények vezetői szerint ez a helyzet nem a diszkrimináció eredménye, hanem annak köszönhető, hogy a nem ortodoxok kisebb számban jelentkeznek vezető tisztségekre.
A hatósági zaklatás és az RMDSZ elhatárolódása pozitívan hatott a települési székely tanácsok szervezésére. Izsák Balázs testületi tag szerint a jogszerűtlen támadás mozgósította a tagságot, mások szerint bebizonyosodott: a hatalomnak nincs törvényes eszköze az autonómia ellen – így még inkább nyilvánvalóvá vált az RMDSZ árulása, hisz tíz éve halogatják ezt a lépést.
Tulit Attila sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő szerint a kezdeményező testület háromszéki tagjainak telefonjait lehallgatják, e-mailjeiket elolvassák. Ferencz Csaba újságíró Bűnös hallgatás címmel nyílt levelet intézett az erdélyi magyar értelmiséghez, sérelmezve közönyüket az autonómia ügyében. „Hol vannak a véleményformálók – teszi fel a kérdést –, akik elfelejtik azt a közhelyszámba menő közmondást, miszerint néma gyereknek anyja sem érti a szavát?”
A kezdeményezés komoly visszhangot váltott ki a román közvéleményben is. A Ziua központi napilap szavazásán rekordszámú voks érkezett arra a kérdésre, mely szerint a román hatóságok emberi jogokat sértenek-e, amikor akadályozzák a székely tartomány kialakítását. A végeredmény – bravúros fordulatok után – ötven-ötven százalék lett. A Nemzeti Liberális Párt felkérte a főügyészséget, indítson nyomozást azok miatt, akik egyes román régiók autonóm területekké nyilvánításáért küzdenek, mert az etnikai alapú autonómia ötlete veszélyes és haszontalan. Az emberjogi ügyekben fáradhatatlan Smaranda Enache és Gabriel Andreescu a hatósági jogsértések ellen foglalt állást, a marosvásárhelyi táblabíróság főügyésze pedig az alkotmányos rend felforgatásaként értelmezte a plakátügyet, és öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetést emlegetett.
A holnap záruló jelöltállítási folyamat végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbb, hogy a romániai magyaroknak is legalább két pártban kell gondolkodniuk a közeljövőben. Szakértők szerint várható volt a szakadás: egy másfél milliós közösséget igen nehéz tartósan egyetlen politikai formációban tartani, még akkor is, ha az etnikai hovatartozás kohéziós ereje nem csökkent a többség intoleranciájának következtében. Anyaországi viszonyokra lefordítva: nehéz elkézpelni, hogy Csurka Istvántól Thürmer Gyuláig minden nézet és ideológia képviselője jól érezze magát egy szervezetben.
Az RMDSZ hivatalos vezetésében most sokan a magyarországi belpolitikai viták exportálásának tudják be a szakadást. Való igaz, a Budapesten hatalmon levő pártok szívesebben támogatják a hozzájuk közel álló határon túli politikusokat – a költségvetési pénzeket elosztó Illyés Közalapítvány alkuratóriumaiból például Horvátország és Kárpátalja esetében az MSZP–SZDSZ kormány kiszorította a fideszesnek tartott határon túli magyar pártokat. Az RMDSZ a szocialisták hatalomra jutása óta mind Bukarestben, mind Budapesten erős támogatókra talált, így nyugodtan nekikezdhetett leszámolni belső ellenségeivel – sokak szerint pontosan az „élni és élni hagyni” elv felrúgása vezet a végső szakításhoz.