Északír hullámvasút

Aki folyamatosan figyeli az ulsteri eseményeket, nem lepődik meg, ha egyszer azt hallja: holnap beköszönthet az évtizedek óta várt béke, majd másnap azt, hogy Ulsterben ismét elszalasztottak egy békealkalmat. Ezúttal Tony Blair brit és Bertie Ahern ír miniszterelnök, valamint a szemben álló közösségek vezetőinek hosszú tárgyalásai vezettek oda, hogy a Downing Street 10.-ben bejelentették: november 26-án megtartják a választást Észak-Írország törvényhozásában. A tartomány autonómiáját 2001-ben függesztették fel az IRA kémtevékenysége miatt. Azóta az 1998-as nagypénteki megegyezés csak papíron és a békére vágyók imájában létezik.
A nagypénteki megegyezés hosszú évek munkája volt, bonyolult kompromisszumok eredménye, amelynek értelmében az Ír Köztársaság és az ulsteri katolikus nacionalista mozgalom elfogadta, hogy Észak-Írország csak akkor egyesülhet a köztársasággal, ha lakosságának többsége így kívánja. A megállapodás eleve beépített veszélye az volt, hogy a nacionalista fél első, az unionista tábor pedig utolsó lépésnek tekinti. Az ellenfelekből lett botcsinálta partnerek kölcsönös ellenszenve és gyanakvása időközben nem csökkent. A békefolyamat részeként a brit kormány hozzájárult a terrorcselekményekben bűnösnek talált személyek szabadon bocsátásához, és megreformálta a helyi rendőrséget, míg a nacionalisták hangadó pártja, a Sinn Fein fegyveres szárnya, az IRA megígérte, hogy fokozatosan lefegyverkezik.
A legújabb csalódást az okozta, hogy a novemberi választás – vagyis az autonómia visszaállításának – hírére az IRA részéről meggyőző lefegyverkezési gesztust vártak. Ennek híján David Trimble, a legfontosabb unionista párt, az UUP vezetője, a felfüggesztett kormányzat főminisztere nem tudta volna rávenni pártját, hogy részt vegyen a választáson, amely az UUP részvétele nélkül okafogyott volna. Az IRA valóban használaton kívül helyezett igen nagy mennyiségű hadianyagot. Ezt igazolta John de Chastellain tábornok, a nemzetközi ellenőrző bizottság elnöke is. Az IRA-val kötött megállapodás azonban nem engedte, hogy a tábornok közölje, milyen természetű és mennyiségű hadianyagról van szó. Az unionistáknak ez elfogadhatatlan, így Trimble kénytelen volt bejelenteni, hogy meggyőző biztosítékok hiányában pártja nem vehet részt a választáson.
Ez keserű csalódás nemcsak Tony Blair és Bertie Ahern, hanem a Sinn Fein részéről tárgyaló Gerry Adams és David Trimble számára is. A brit miniszterelnök alig leplezte elkeseredését, amikor közölte, hogy még nem adta fel a reményt, és nem vonja viszsza a november 26-i választás kiírását, de hozzátette: nehéz lesz rövid idő alatt megoldást találni.
Chastellain kénytelen szavát állni, mert az IRA rendkívül fél attól, hogy lefegyverkezését fegyverletételnek tartják. Egyes megfigyelők szerint talán az lenne járható út, ha hivatalosan nem tennének jelentést a használaton kívül helyezett hadianyagról, de közös egyetértéssel megengednék, hogy a számottevő adatok kiszivárogjanak.