Fogadjisten

Ha a haza bölcse, szokása szerint szelíden szivarozva mennyei klubjában, valami módon értesült a Söjtörön történtekről, aligha botránkozik meg különösképpen. Látott ennél sokkalta nagyobb bajokat életében, s a halála óta eltelt 13 évtized során Magyarországon megestek nagyobb katasztrófák is, mint egy kis falusi füttykoncert meg tojáshajigálás. A Mérleg jegyében születvén aligha ítéli olyan súlyosnak a szülőházában esett kárt, mint Hiller miniszter, amilyen elhanyagolt állapotban az volt évtizedekig, mígnem az előző kormány döntött a rendbetételéről.
E sorok írója bizonyíthatóan ellene van a műemlékek mindenfajta rongálásának és beszennyezésének, a tojást is szívesebben látja serpenyőben, pirított szalonna és hagyma társaságában, mintsem falhoz csapkodva, de olvasmányai során sokszor találkozott már azzal, hogy az emberek e formában fejezték ki nemtetszésüket azokkal szemben, akik becsapták őket. Huckleberry Finn örökbecsű történetében például a szélhámoskodó színészeket dobálják meg záptojással és rothadt paradicsommal a becsapott amerikai polgárok, és az író, Mark Twain szerint még néhány döglött macskát is szántak a kóklereknek.
Érdekes, hogy amikor Hiller miniszter ilyen súlyos szavakkal ítéli el a kétségkívül kínos eseményt, nem jut eszébe az a nem kevésbé botrányos eset, hogy jelen lévő főnökéről, a magyar kormány fejéről csak jóval a megválasztása után értesült az országos közönség régebbi, titkosrendőrtiszti minőségben végzett munkahelyi besúgói munkájáról. Aktuálisabb ügyekről szólva, igencsak felgyűltek a hamisnak bizonyuló ígéretek az eltelt másfél év alatt ahhoz, hogy immár visszatérő nemtetszés fogadja a D–209-est, amikor az igazmondásról kezd papolni. Egyébként is, miért skandalum az, ha a szocialista miniszterelnököt kifütyülik egy olyan helyen, olyan országrészben, ahol a többség nem a szocialistákra szavazott 2002-ben, hanem éppenséggel a polgári kormányzás folytatására? Ezek a polgárok természetesen tudomásul vették az országos többség döntését, de az nem várható el tőlük, hogy ünnepeljék a kormányt. Az éppen csak többségben lévő kormányoldal sem úgy politizál, hogy figyelembe venné a nem rájuk szavazó fél Magyarország véleményét. Sőt ha már erről meg a körükben gyakran emlegetett árokbetemetésről van szó, nem árt azt sem meggondolni, hogy az eddig példátlan stílusú választási kampány során nemcsak az előző kormány politikusait és tisztségviselőit rágalmazták és sértették meg, de olyan magyar polgárok tömegének szorgos munkáját, vállalkozásait is leértékelték, érzéseiket semmibe vették, akik ezt a politikusoknál nehezebben fogják elfelejteni és megbocsátani.
Nem tudni pontosan, kik fütyültek és kik dobáltak tojást Söjtörön, a MIÉP-esek az előbbit büszkén elismerik, az utóbbit tagadják. Minden törött tojásról nem lehet ujjlenyomatot venni, de közlekedési rendőrt sem lehet állítani minden repülő tárgy mellé. Egy Forró Tamás nevű bukott médiaember a „XXI. század Deák Ferencének” nevezte Medgyessyt. A hasonlat az eddigi tapasztalatok alapján túlzónak tűnik. A kormányfő elismerésre méltó igyekezettel betanult és elmondott egy rövidke Deák-idézetet, de a személye – múltbeli szerepei, emberi és politikai megnyilvánulásai miatt – nemigen alkalmas a hazai közmegegyezés tető alá hozására. Úgy látszik, azt a régi bölcs magyar mondást sem ismeri eléggé, vagy nem gondolta még végig az értelmét, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.