Hódmezővásárhely:csomorkányi templomrom

Harmadik évében jár sorozatunk, de még a Dunántúl rejtőzködő építészeti emlékeinek sem értünk a végére. Ellátogattunk a pannon tájhoz szervesen kapcsolódó, 1920 óta Szlovákiához tartozó Duna menti vidékre is, s az egykori Felső-Magyarország távolabbi műemlékeiből is bemutattunk már néhányat. Joggal kérdik alföldi olvasóink, miért bánunk mostohán az ő pátriájukkal, hiszen ha nem is olyan sűrűn, mint a történelmi ország más részein, de azért arrafelé is találunk sok száz esztendős épületeket. Többnyire romként, mert a hosszú török hódoltság és a háborúk következtében az egykor gazdag építészeti kincs – a településekkel együtt – elpusztult.
Erre a sorsra jutott a Hódmezővásárhely határában található Csomorkány és temploma is. A dél-alföldi város keleti szélétől tizennégy kilométert autózunk, tízet a Székkutas felé vezető műúton, majd a többit szántóföldek és legelők közt hosszan elnyúló földúton. A síkságból alig kiemelkedő dombháton kis akácliget övezi a műemléki védettséget élvező területet, amelyen első pillantásra csupán csekély téglafal jelzi az egykori templom helyét. Az elmúlt évtizedben végzett feltáró ásatás eredményeként azonban szépen kirajzolódott az épület eredeti alaprajza. Pontosabban: épületeké, hiszen az újkori téglákkal rögzített és bemutatott falsávok két, időben egymás után keletkezett templomot mutatnak! Egy kelet felé jókora félköríves apszissal záruló és egy másik, sokszögzáródású, támpilléres szentélyű egyházat, párhuzamosan futó hajókkal. Az építés sorrendje ez esetben alaposan eltér a másutt megszokottól, mivel itt nem a kisebb méretű Árpád-kori falusi templom helyére építették a korai gótika jegyeit mutató másodikat, hanem fordítva. A XIII. századra datált téglatemplom közel harminc méter hosszú, hat méter széles (amiből több mint húsz méter jut a hajóra); a második épület rövidebb és keskenyebb, szentélyszűkület nélküli. A bejárat helye a déli oldalon mutatkozik, de a sarkain támpilléres nyugati fal tengelyében is megvan a kapuzat helye. Északon kis sekrestye egészíti ki a román kori templomot. A megmaradt falban egy tölcsérbélletes ablak, alatta egy későbbi félköríves nyílás látható.
Hódmezővásárhely határában számos, a középkorban önálló település voltára utaló régészeti, levéltári és/vagy helynévi nyom ismert. A ma is lakott Mártélyon kívül Solt, Kopáncs, Gorzsa, Batida, Körtvélyes, Fecskés és Csókás nevű falvak sorába tartozik a török időkben elenyészett Csomorkány. Az Árpád-korban roppant tekintélyesnek számító templomából a XIX. század végén a mostaninál sokkal több volt látható, a Szeremlei-féle, 1892-ben megjelent várostörténeti munkában közölt képen falai még körben állnak. (A környék lakossága sokáig téglabánya gyanánt használta az épületet.) A végül szerencsésen megmenekült rom az Alföld kevés középkori emlékének egyike, a közeli Kaszaper határában nemrég kiásott, hasonló alaprajzú Árpád-kori téglatemplom rokona.