Horvátország hősi fantomja

A horvát kormány hetek óta igyekszik meggyőzni a hazai és a külföldi közvéleményt, hogy a már hosszabb ideje Hágába várt Ante Gotovina nem tartózkodik Horvátországban. Teljesíthetetlen tehát az a Zágráb által egyébként készségesen vállalt és változatlanul komolyan vett kötelezettség, hogy maradéktalanul együttműködjék a délszláv háborúban elkövetett bűnök kivizsgálására és a bűnösök elítélésére alakult hágai törvényszékkel.

Ami a horvát polgárokat illeti, valószínűleg indokolatlanok azok a jóslatok, hogy Gotovina letartóztatása akár még rebelliót is okozna. Kétségtelenül sokan gondolják úgy, nem is alaptalanul, hogy a hágai megítélés szerint bűnös „hadastyánok” nagyobb szolgálatot tettek a hazának, mint a mostani horvát politikusok. Akadnak azonban olyanok is, akik nehezményezik, hogy közülük jó néhányan alaposan megszedték magukat a harcok hevében. Azt azonban senki nem hiszi el, hogy a kormány valóban nem tudja, hol rejtőzik a Hágában várt generális.

Ivica Racan horvát miniszterelnök minapi londoni útja azt bizonyítja, hogy kabinetjének erőfeszítései külföldön sem jártak több eredménnyel. A horvát kormányfőnek minden igyekezete ellenére sem sikerült meggyőznie brit kollégáját, Tony Blairt kabinetje maradéktalan együttműködési készségéről a hágai bírósággal. Nagy-Britannia (amiként Hollandia is) már korábban jelezte, emiatt nem hajlandó ratifikálni a stabilizációs és társulási megállapodást Horvátországgal, s Racannak sem sikerült eltántorítania ebbéli szándékától. Ha London szavának áll, az nem egyebet jelent Zágráb számára, mint hogy lemarad a 2007-re tervezett európai uniós bővítésről, amikorra Bulgária és Románia uniós tagsága várható. Egy ilyen fiaskó alig több mint egy hónappal a törvényhozási választások előtt végzetes csapást mérhet a teljesítetlen ígéretek, elsősorban is az egy helyben toporgó gazdaság miatt amúgy sem igazán nagyra értékelt Racan-kabinetre, amelynek a sarkában liheg a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezette ellenzék, készen arra, hogy visszaszerezze kormányzati pozícióját. Nem csoda, ha a BBC-nek adott interjújában Ivica Racan komor képet festett a HDZ választási győzelme esetén várható jövőről. A nemzetközi közösség „megbüntetheti Horvátországot”, mondta, amiért nem képes letartóztatni a körözött tábornokot, számolnia kell azonban azzal, hogy annak messzire ható következményei lehetnek. Ha a közelgő választásokon győz az ellenzék, az nemcsak a horvátországi reformok megtorpanását jelentheti, hanem kedvezőtlen befolyással lehet az egész délkelet-európai helyzetre.
Racannak és pártjának, a Szociáldemokrata Pártnak (SDP) tehát a lehető legrosszabbkor jött a Gotovina-ügy. Ha a horvát polgárok maguktól nem csinálnának is akkora ügyet az esetleges letartóztatásból, az ellenzék minden bizonnyal igen, s a nemzet elárulásával, a külföldi zsarolással szemben tanúsított bűnös engedékenységgel vádolná a kormányt, ami nem csengene jól a választók fülében. Hasonló csapdahelyzetbe került Ivica Racan kormánya a horvát felségvizek kiterjesztésével is. Jóllehet joga van kizárólagos gazdasági övezetet létesíteni, Horvátország terve mégsem váltott ki osztatlan elismerést uniós körökben. A hezitálás viszont odahaza nem növelte a Racan-kabinet népszerűségét, ezért úgy döntött – miután a Gotovina-ügy miatt amúgy is jó esélye van rá, hogy lekési az „európai gyorsot” –, nem kockáztatja meg, hogy így választások előtt a horvát gazdasági érdekek feladásával is megvádolják: a szábor pénteken nagy többséggel megszavazta a halászati és ökológiai övezetről szóló kormány-előterjesztést. Mire számíthat ezek után a tegnap Zágrábba érkező Carla del Ponte? Valószínűleg ugyanerre a „most már úgyis mindegyre”: ha olyan biztos benne, hogy Gotovina Horvátországban van, bizonyítsa be.