Itt a farkas

Nyakig benne vagyunk a költségvetési vitában, amelynek az egyik legfontosabb, milliók életét befolyásoló kérdése az önkormányzatok támogatásának alakulása. Ezen belül is kitüntetett figyelem övezi a nagyvárosi tömegközlekedés finanszírozásáról folyó ádáz küzdelmet, ahol egy szivárványszínű politikai lobbi feszül a büdzsé sarokszámaihoz – egyelőre – elszántan ragaszkodó pénzügyi kormányzatnak. A tét óriási, de a tisztánlátást nehezíti, hogy e közérdekű ügy mindinkább alárendelődik egy partikuláris célnak; az úgynevezett SZDSZ európai parlamenti és Demszky Gábor örökös kampányának.
Budapest főpolgármestere újabb, teátrális elemekkel tarkított kommunikációs offenzívát indított a költségvetési javaslat ürügyén, amely szerinte jelenlegi formájában az Orbán-kormány „fővárost sújtó” politikájának a folytatását jelenti. Demszky a budapesti MSZP rosszallását is kiváltva tényként jelentette be a BKV-tarifák jövő évi drasztikus emelését, ami állítólag akkor is elkerülhetetlen, ha a tömegközlekedés megkapja az igényelt normatív támogatást. Amennyiben követeléseit elutasítják, sejteti a felbőszült városvezető, csődbe mehet a BKV, ami a főváros összeomlásával egyenlő. A nyomásgyakorlásnak is van határa, horkant fel erre Demszky MSZP-s helyettese, ám a parlamenti erőviszonyok ismeretében – az „SZDSZ” nélkül nincs kormánytöbbség – valóban csak a koalíció kisebbik frakcióján múlik, hogy meddig zsarolja az általa más ügyekben a fedezet nélküli osztogatás bűnében elmarasztalt Medgyessy-kormányt.
Demszky Gábor mostani fellépésével is igazolja, hogy ő a politikai értelemben felelőtlen választott vezető típusának legjellegzetesebb képviselője közéletünkben. Pontosabban felelősséget csak egy beruházás befejezésekor, a szalag átvágásának pillanatában vállal, függetlenül attól, hogy az átadott intézmény létrehozásából mekkora részt vállalt az állam, illetve az önkormányzat. A kudarcokról mindig az aktuális kormány tehet, lassan már annak sincs jelentősége, hogy Demszky pártja a koalíció kapuin kívül vagy belül politizál. A főpolgármester és/vagy kommunikációs csapata – valljuk meg, elismerésre méltó sikerrel – tizenhárom éve zsonglőrködik a felelősségáthárítás trükkjével, azt szuggerálva, hogy a főváros mára csődközelinek nevezhető állapota, az elviselhetetlen gondok nem Demszky számláját terhelik. Ezt a politikát az Orbán-kormány idején sikerült tökélyre fejleszteni; négy évig figyelte a város rothadását ölbe tett kézzel Budapest vezetése a parlamenti többséget kárhoztatva. (Mellesleg totális kommunikációs vereséget mérve a Fideszre, amely a közhiedelemmel ellentétben nem magát a 4-es metrót, hanem az arról köttetett jogellenes Medgyessy–Demszky-szerződést fúrta meg.)
A főpolgármester ízléstelen, azonnal a zsarolás eszközéhez nyúló fellépésének van azért haszna is: amíg mondjuk Szita Károly beszélt az önkormányzatok ellehetetlenítéséről, a béremelések hiányzó fedezetéről, addig azt a sajtó az ellenzék szokásos sirámaként kezelte. Most azonban jól felfogott érdekükben kormánypárti polgármesterek is csatlakoznak a kórushoz. Ám a pillanatnyi közös cél ellenére sem nyújthat az ellenzék mentőövet az egyszerre agresszív és tehetetlen Demszky Gábornak, aki azt szeretné, ha háromezer magyar település asszisztálna az ő nagy mutatványához, amelynek végén – ezt tőle tudjuk, s erre a személye a garancia – így is, úgy is nehezebb lesz jövőre az élet Budapesten.
A meséből ismert pásztorfiúként a főpolgármester évek óta farkast kiált. Medgyessyék terveit ismerve most az egyszer igaza van.