Több olyan döntési lehetőséget kap a fogyasztó a törvénytervezet szerint, amivel a hírközlési szolgáltatások feltételeit és az árakat a maga igényei szerint optimalizálhatja. Így például eldöntheti, hogy melyik szolgáltatóval köt szerződést helyi, távolsági, nemzetközi vagy internet célú hívásra. Megtarthatja hívószámát, amennyiben szolgáltatót változtat – erre egyelőre csak a vonalas telefóniában lesz lehetőség –, az internetszolgáltatás díjának pedig olyan mértékű csökkenésére lesz lehetőség a törvény hatálybalépését követően, hogy hosszú távon állami támogatásra sem lesz szükség. A jelenleg érvényben lévő állami dotációk megszűnnek, amennyiben a piaci önszabályozás elegendőnek bizonyul az árak alacsonyan tartásához. A törvény – a kormány előtt levő tervezet szerint – biztosítja majd a megfelelő árképzést, a hatóság nagyobb figyelmet fordít majd a szolgáltatói túlkapásokra.
Jelentősen átalakítják az egyetemes szolgáltatások körét, amelyek leginkább rászorultság alapján vehetők majd igénybe. Így például az egyetemes szolgáltató által biztosítandó, hallás-, illetve mozgáskorlátozottak számára nyilvános telefonfülkék kiépítésére csak ott kerül sor, ahol erre szükség lesz. A törvény értelmében a központi költségvetés egyetemes szolgáltatás céljából csak azoknak a fogyasztóknak biztosít támogatást, akik alacsony jövedelműek, illetve szociális körülményeik ezt lehetővé teszik.
Az előfizetők havonta egy alkalommal ingyenesen olyan számlát kérhetnek a szolgáltatótól, amely alapján ellenőrizhetik a fizetendő összegeket.
A törvénytervezet legfontosabb célkitűzése a piaci liberalizáció elősegítése, amely Magyarországon a gyakorlatban még nem teljes. Újraszabályozzák a szolgáltatók közötti együttműködést, ami elsősorban a piaci belépőknek kedvezne. A hazai távközlésben jelenleg az a legnagyobb probléma, hogy a monopolhelyzetben levő szolgáltatók ragaszkodnak a piacaikhoz, ami elsősorban az európai uniós átlagot jócskán meghaladó összekapcsolási díjakban nyilvánul meg. Az új belépők számára egy sor rendelkezést fogalmaztak meg a törvénytervezetben. Így például az új belépők csak azt a szolgáltatást kötelesek megvásárolni a piacon jelen levő cégektől, amire szükségük van, és a helyi hálózaton belül is ott csatlakozhatnak, ahol ezt jónak tartják.
Jelentős változások várhatók a törvény hatálybalépését követően az internetezés területén. A monopolhelyzetben levő szolgáltatók kötelesek lesznek speciális áron – percalapon és átalánydíjas konstrukcióban is – internetcélú híváskezdeményezést ajánlani. Ennek megfelelően az alternatív szolgáltatók szabályozott áron jutnak hozzá a hívásokhoz, így a fogyasztók számára is olcsóbbá válhat az internetezés. A törvény előírja a szélessávú internet nagykereskedelmi árajánlatainál a teljes diszkriminációmentességet, továbbá azt, hogy megfizethető áron bárki igénybe vehesse a világhálót. A jogalkotó ezzel a rendelkezéssel vélhetően az egyetemes szolgáltatások körébe próbálta bevonni az internetet, az elérhető árról azonban a törvény hatálybalépését követően még sok vita várható.
Változnak a hatósági jogkörök is. A törvénytervezet megfogalmazása szerint szükséges olyan hatóság létrehozása, amely jogosult és képes a piaci beavatkozásra, a szabályozás rugalmas szigorítására, illetve enyhítésére a piaci helyzetnek megfelelően. Ez egyben azt jelenti, hogy a törvényre hivatkozva sor kerül a Hírközlési Felügyelet (HÍF) átalakítására. A HÍF utódjaként létrejövő Nemzeti Hírközlési Hivatal szélesebb jogköröket kapna, több lehetősége lesz, hogy a szolgáltatókkal betartassa a szabályokat. Köztudott ugyanakkor, hogy a HÍF a szolgáltatók befizetéseiből gazdálkodik, az átalakuló hatóságnak csak akkor lesz lehetősége a szigorításra, amennyiben a finanszírozási rendszer is változik.
origo.hu
A Kondorosi Csárda még egy utolsó esélyt adott a rongálónak
