Megnyílt a háború utáni iraki újjáépítés pénzügyi támogatását célzó kétnapos nemzetközi adományozó értekezlet a spanyol fővárosban: a színfalak mögött egyelőre folytatódnak az egyeztetések, hogy előteremtsék a helyreállítási költségek fedezetét. Az ENSZ és a Világbank az iraki gazdaság tizennégy szegletét megvizsgálva úgy becsülte, hogy a következő négy évben 36 milliárd dollárra lenne szükség az újjáépítéshez. Az amerikai vezetésű ideiglenes kormányzat úgy vélte, hogy további 19,4 milliárd dollárt igényelne a világbanki jelentésben nem említett gazdasági ágak helyreállítása. Az adományozó országok eddig két-három milliárd dollár folyósítására tettek ígéretet a mellett a húszmilliárd dollár mellett, amelyet az Egyesült Államok a következő másfél évben az iraki újjáépítésre kíván fordítani.
Nagy-Britannia 495 millió, az Európai Unió 235 millió dollárnak megfelelő összeget jelzett, Németország százmillió eurónál nagyobb támogatást, Japán másfél milliárd dollárnyi segélyt, Spanyolország pedig – 2007-ig – összesen háromszázmillió dollárnyi gazdasági segítséget ígért. Svédország kilátásba helyezett segélyeinek összege megközelíti a 45 millió dollárt, míg a Világbank egyetértésre jutott három–öt milliárd dollár közötti kölcsönről. Kanada 220 millió dollárt ajánlott fel 2003 és 2008 között. Kofi Annan ENSZ-főtitkár arra kérte az adományozókat, hogy legyenek bőkezűek.
Az amerikai részről már felajánlott összeg feléről közben újult erővel dúl a vita Washingtonban. A Bush-kormányzat törvényjavaslatát ugyanis a szenátus csak úgy fogadta el, ha a szóban forgó tízmilliárd dollár nem adomány, hanem hitel lesz. Az ellenzéki demokratákhoz számos republikánus felsőházi honatya is csatlakozott, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok nem pénzautomata. A Fehér Ház ezért kilátásba helyezte, hogy megvétózza saját törvénytervezetét, ha a kongresszus átminősíti az összeg egy részét kölcsönné az iraki újjáépítésre kért, húszmilliárd dolláros térítésmentes segélyből. A jelenlegi változat szerint Bush a kölcsönt visszaminősítheti segélynek, ha Irak többi hitelezői elengedik legalább a kilencven százalékát annak az adósságnak, amelyet még Szaddám Huszein exelnök halmozott fel országlása évtizedeiben.
Az adományozás céljáról és üzenetéről is megoszlanak a vélemények. Egyesek – az iraki háború ellenzői – úgy érzik, hogy az adományozás az amerikai megszállás elismerése. Mások szerint függetlenül attól, milyen események vezettek idáig, Irakot stabilizálni kell, visszailleszteni a nemzetközi közösségbe és kereskedelembe.
***
Morális kötelesség?
A La Libre Belgique csütörtöki számában az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagja, Chris Patten azt írta: a nemzetközi közösségnek morális kötelessége, hogy hozzájáruljon Irak újjáépítéséhez. Emellett két másik érvet is felhozott a segítségnyújtás mellett. Egyrészt a támogatás hozzá fog járulni ahhoz, hogy Irakban felgyorsuljon a demokratikus és független rendszer megteremtése, másrészt a Közel-Kelet stabilitásának előmozdítása is közös érdek. (MTI)

25 éve veszett nyoma, de még mindig keresik ezt a magyar férfit