Kihalásra ítélve

Ezerkilencszázötvenhat november 4-e után az egyik legnagyobb, de kevésbé ismert ellenállási góc Budapest területén a csepeli városrész volt, amelyik 10-ig tartotta magát. A munkás–paraszt kormány persze sohasem ismerte be, hogy egykori „bástyája”, a „Vörös Csepel” önfeláldozóan védte a forradalom vívmányait, és felvette a harcot a szovjet túlerővel szemben. Ezekről a hősi napokról és azok következményeiről beszélgettünk Kovács Sándor dandártábornokkal Csepelen, a Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai szervezetének elnökével, aki főhadnagyként maga is részt vett ezekben a harcokban.