A szoftverszabadalmakra vonatkozó európai direktívatervezet megjelenése a szakmai körök óriási felháborodását hozta. Sokan a magyar szoftverfejlesztés megszűnéséről beszéltek, s a szabad felhasználású programok történetének végét emlegették. Hallhattunk olyan véleményeket is, hogy ebben a szellemben akár a kereket is le lehetne védeni, majd minden termék után, amelyben valamilyen kerék működik, jogdíjat szedni. Az egyszerű számítógép-használó azonban nem igazán érti, hogy mi az oka a heves tiltakozásnak. Miért baj, ha a számítógépes programokat, más szellemi termékekhez hasonlóan, szabadalmi oltalom védi? A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.
– A szoftverszabadalom röviden a szoftverekre vonatkozó szabadalom. A szabadalom azt jelenti, hogy egy ötlet megvalósítására a szabadalom birtokosának évekig tartó monopóliuma van. Ráadásul ez a monopólium a szabadalom birtokosának jár, aki vagy amely cég gyakran nem azonos az ötlet kitalálójával – magyarázza Magosányi Árpád, a Linux-felhasználók Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja. – A szerzői jogi oltalom nem az ötletet, hanem magát a műalkotást védi. Ez esetünkben a szoftver, amelynek önmagával való azonossága a forráskód alapján dől el.
A kérdés az, hogy honnan származik és miért káros a számítógépes programok szabadalommal történő védelmének ötlete? Néhány hónapja az Európai Unió bizottsága állt elő az olasz BSA – a számítógépes programok legalitását vizsgáló szervezet – által írt direktívatervezettel. A direktíva olyan „EU-törvény”, amely kötelező érvényű a tagországokra, méghozzá oly módon, hogy azt adott időn belül be kell építeniük saját jogrendjükbe. Ezzel a tagországoknak van valamennyi mozgásterük a direktíva által megszabott határokon belül. A bizottság indoklása szerint erre az európai joggyakorlat harmonizálása, a szabályok nyilvánvalóvá tétele és a nemzetközi – értsd amerikai – gyakorlathoz való közelítés miatt volt szükség. Azt tudni kell, hogy a szabadalmakkal – így a szoftverekre vonatkozó szabadalmakkal – kapcsolatosan az európai szabadalmi konvenció, más néven a müncheni egyezmény minden lényeges kérdést szabályoz – fogalmaz Magosányi Árpád. Így az egyezmény szerint az algoritmusok, üzleti modellek nem szabadalmaztathatók.
A szabadalmi lobbi azonban vélhetően attól tart, mi történik akkor, amikor a korábban hibásan bejegyzett szabadalmakról majd sorra kiderül, hogy nem lehet őket érvényesíteni, és a szabadalmak birtokosai visszakérik az egyébként igen súlyos bejegyzési díjakat az illetékes hivataltól. A direktívatervezet megszületésének másik oka az lehetett, hogy bizonyos jogi irodák az USA-ban óriási bevételeket szereznek különféle szoftverszabadalmakból, és ezt az üzletet megpróbálták a mi kontinensünkön is beindítani. Kevés olyan szoftverfejlesztő cég van, amelyik szoftverszabadalmakból egyáltalán remélhet bevételt. Ehhez vagy akkora szabadalmi portfólióval kell rendelkezni, mint amilyennel az IBM vagy a Microsoft bír, vagy minden szoftverfejlesztési tevékenységet fel kell függeszteni. Tegyük fel, ha az A szoftverfejlesztő csak néhány szabadalommal rendelkezik, és megpróbál díjat szedni a több szabadalommal rendelkező B szoftverfejlesztőtől, akkor hamarosan kap egy hosszú listát és számlát arról, hogy a B cég melyik szabadalmát sértette meg.
Mindebből nyilvánvaló, hogy az Amerikai Egyesült Államokban létezik ez a rendszer, ám működésével a szakemberek sem maradéktalanul elégedettek. Az USA-ban léteznek olyan tanulmányok is, amelyek kimutatják, hogy ezek a szabadalmak milyen mértékben fogták vissza a szoftverek fejlődési ütemét – fogalmaz Magosányi Árpád. Emiatt van az, hogy a Federal Trade Comission, az amerikai versenyhivatal egyik biztosa, Mozelle Thompson szerint az USA-ban nemsokára felülvizsgálják a szoftverszabadalmakra vonatkozó szabályozást. Az amerikaiak is rádöbbentek, hogy csak azokon a területeken lehet értelme a szabadalmaknak, ahol az annak alapját képező ötlet, eljárás kidolgozása sok pénzbe és munkába kerül, valamint ott, ahol a fejlődést egy-egy ilyen ötlet monopolizálása nem akasztja meg. A szoftvereknél azonban más a helyzet, mert a szoftverszabadalmak nagy része olyan ötletekre vonatkozik, amilyeneket egy átlagos programozó egy fejlesztés során tízesével talál ki és szintén tízesével használ fel más programokból. Tehát a szoftverek szabadalmaztathatósága esetén lelassulna a szoftverek fejlődése, egyes területeken monopóliumok alakulnának ki. Ez negatívan hatna a szoftverek minőségére és árára, tehát végső soron az egész gazdaságra. Ehhez képest csak mellékkörülmény, hogy teljesen eltűnnének a szabad szoftverek.
A szabad szoftverek egyre több felhasználónak jelentenek működő alternatívát a drágán beszerezhető „gyári” szoftverekkel szemben. A Linux-felhasználók Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja szerint azonban ennél lényegesen többről van szó.
– Sokunk számára a szoftver, különösen a szabad szoftver az önkifejezés egyik eszköze. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy szüntessem meg valamelyik általam írt program interneten történő publikálását, nagyon hamar a bíróságon találná magát a szólásszabadságom megsértésére tett kísérlet miatt. Ezzel nagyon sokan vagyunk így; Philip Zimmerman ezért a véleményéért még a börtönt is vállalta, és végül komoly mozgalom hatására szabadult ki onnan. A müncheni egyezmény a fentiek miatt vonja ki a szabadalmaztathatóság alól az algoritmusokat és az üzleti módszereket. A szoftverszabadalmak pedig pontosan az algoritmusok és az üzleti módszerek szabadalmaztatásáról szólnak.
Egyrészt a szabadalmi bejegyzés bonyolult és drága, csak a megfelelő hozzáértéssel és anyagi erőforrással bíró cégek engedhetik meg maguknak. Egy EU-szabadalom ma több millió forintba kerül, és megfogalmazásához, értelmezéséhez még a szabadalmi jogászoknak is csak egy kicsiny kasztja ért.
Ha a szabadalmak bevezetésével nem az eredeti ötletgazda jár jól, akkor kinél jelentkezik a haszon? Magosányi Árpád úgy véli, ha eredeti formájában valósulna meg a direktívatervezet, akkor a monopóliumok azért járnának jól, mert tovább építhetnék a monopóliumukat a többi szoftverfejlesztő, a gazdaság és a demokrácia ellenében bizonyos kulcsterületek szabadalommal való lefedésével. Például a Microsoftnak van az Európai Szabadalmi Hivatalnál olyan bejegyzett szabadalma, amely mindenféle interneten történő szavazás implementálásának a jogát fenntartja. Ha végiggondoljuk, hogy mi történne akkor, ha ezt a szabadalmat képes lenne érvényesíteni, meglehetősen orwelli kép tárulna elénk. És jól járnának a szabadalmi jogi irodák is: mivel nem állítanak elő semmilyen értéket (szoftvert), védettek az úgynevezett portfólióeffektustól, így képesek a szoftverfejlesztőkön élősködni.
Szerencsére a direktíva mai formájában nagyrészt megerősíti a müncheni egyezményt, így bárkinek, akit érdekel a technikai haladás, a gazdaság stabilitása, vagy érzékeny az emberi jogok iránt, hasznos annak elfogadása – állítja Magosányi Árpád. Fontos azonban tudni, hogy az EU törvényalkotási folyamatának megfelelően a jelenlegi még nem a direktíva végleges változata, így fontos, hogy továbbra is kövessük annak életét. Magyarországon az eredeti elképzelés elleni tiltakozásban már eddig is rengetegen vettek részt.
A tiltakozók a magyar képviselőket is folyamatosan tájékoztatták a fejleményekről, és kérték őket a közös érdekek képviseletére. Ennek ellenére nem volt zökkenőmentes az együttműködés.
– Noha minden parlamenti párt szakpolitikusai egyetértettek velünk, sőt több párt EU-delegációjának tagjai segítettek is, gyakran kaptunk olyan választ képviselőinktől, hogy kevés ráhatásuk van az EU törvényalkotási folyamatára. Talán ennek tudható be, hogy annak a két EU-pártcsoportosulásnak a tagjai, amelyben a magyar delegáció tagjai is részt vesznek, szavaztak a „legrosszabb” módon – mondja Magosányi Árpád, aki szerint azonban biztató, hogy az Európai Tanács következő kormányközi konferenciáján a magyar képviselők közvetlenül is elmondhatják érveiket az immáron pozitív hatásúvá átalakult direktíva mellett, hiszen az EU törvényalkotási mechanizmusa szerint a következő szót a tanács mondja ki.
origo.hu
Deák Dániel: A Momentum után Gyurcsányékat is eltakarították a globalisták
